Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-12-01 / 45. szám

358. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. gyülekezetek pártfogásába és anyagi támogatá­sába ajánlja. Bölcsnek nevezem ezt a határoza­tot azért, mert akárki volt légyen is az, aki az országos szervezést javasolta, nem gondolta meg jól a dolgot és nem vette észre, hogy az országos megszervezés homlokegyenest ellenkezik a dia­konissza intézmény lényegével, természetével. Ezen a téren ugyanis a szervező genialitásnak nem az országos egyház keretei közt, hanem az illető diakonissza-anyaház keretei közt kell érvé­nyesülni. Akár a pozsonyi, akár a győri, akár a »Fébé«, akár a békéscsabai diakonissza anya- házra illetve egyesületre gondolok, mindegyiket csak úgy tudom magamnak elképzelni, hogy mindegyik más-más karizmát _ kapott az Úrtól és kegyelmi ajándékával a saját lényének meg­felelően, a saját lelkiismerete szerint, a maga módján kell sáfárkodnia. Egyöntetű, országos szervezés meghamisítaná valamennyit és meg- gyengitené munkaerejét. Az egyetemes egyház nem vállalkozhatik arra a szerepre, hogy mások utcaajtaján becsöngessen, zavart keltsen és to- vábbálljon. Azokután, amiket a múlt nyáron a »Fébé« diakoinisszaegyesület klotild'igeti telepén láttam, határozottan merem mondani, hogy a diakonissza intézmény csak úgy virágozhatik fel, ha az egyes diakouisszaházak hitük és szeretet­ni unkájuk dinamikus erejével képesek maguknak szellemi és anyagi alapot teremteni; s viszont létjogosultságukat is csak azzal igazolhatják, hogy sajátlagos hlit és szeretetmumkájokkal érő­sitik és gazdagítják az egyház szellemi életét. Ha akár az egyik, akár a másik vonatkozásban cél mögött maradnak, többé nem azok, amiknek len­niük kell. Akkor a diakonissza intézmény is egyikévé válik azoknak a sem élni, sem meg­halni nem tudó intézményeinknek, amelyeknek nem vagyunk híjával. A Szendéiket nem szabad eloltani, még ha imitt-amott nem megy is min­den a sablon és a hivatalos simli szerint, s ha fegyelmezésre született őserők nem tombolhat­ják is ki magúkat a vallásos egyházi életnek min­den területén. EvangélikHS papnak országos konferenciája. November 13-án, a Luther-Szövetségl jubi- láris hangversenye után ismerkedési estére gyűl­tek össze a konferenciára érkező lelkésznek és érdeklődő lelkészek. Másnap reggel az Üliői-uti imateremben is­tentisztelet előzte meg a gyűlést, melyen Mar- csek János ózdi lelkész a Jézus áldó, gyógyító, megsegítő, életre keltő kezeiről beszélt Luk. 24: 39. alapján s buzdította a papnékat, hogy foly­tassák a Jézus keze munkáját á szeretet gyakor­lásában, de el ne felejtsék, hogy a legnagyobb áldást, a leggazdagabb erőforrást hozzák a földi­re az összekulcsolt kezek. A mélységes áhítatot keltő istentisztelet után Geduly Henrikné elnöklő tiszakerületi püspökné nyitotta meg a közgyű­lést, hálát adva az elért eredményekért és lelke­sítve további odaadó munkára. A főtitkári jelentés, melyet Blatniczky Pálné terjesztett elő, beszámolt többek között az év legnagyobb eseményéről, az Evangélikus Papnék Otthonának megszerzéséről, melynek érdekében lelkesen gyűjtöttek az egész országban a papnék. D. Kovács Sándorné az »Otthon« buzgó és pon­tos pénztárosa jelentése szerint kevés hijján be­gyűlt az épület vételára, 13.500 P. A kerületi tit­károk sok nehézséggel küzdő, de lelkes és fej­lődő munkáról számoltak be. D. Kovács Sándorné beszámolt az özvegy papnék összeírásáról; 126 özvegy evangélikus papné van, kik között igen sok él a legszűkebb viszonyok között s gyermekei neveltetése szinte lehetetlen feladatok elé állítja a legtöbbjét. A nyugdíj, illetve kegydij a fiatalabb özvegyeknek s családjuknak létminimumot sem nyújt. Sokan szeretnének munkaalkalmat kapni, hogy hely­zetükön javítsanak. A közös otthonban való la­kásra ezidőszerint csak öt jelentkezett. Az indítványok során ismét foglalkoztak a papnék a soproni Theológus-Otthon szobáinak diszitésével. Többen1 vállalkoztak függönyök, ágyteritők, ablakpárnák stb. készítésére és szere- tetcsoimagok küldésére; a Szövetség ennek a sze- retetmunkának vezetésére fölkérte dr. Deák Já- nosnét. A konferenciai előadások a közgyűlés után következtek és délután folytatódtak; az evangé­likus nőegyesülettel foglalkozott mindegyik. Marcsek Jánosné az evangélikus nőegyesület jellegéről szólva hangsúlyozta annak fontossá­gát, hogy határozott evangéliomi, egyházias munkát végezzenek az egyesületek s vázolta en­nek a szellemnek minden megnyilvánulását. Mar- gócsy Emilné, a nyíregyházi ev. nőegyesület pénztárosa, a városi nőegyletek munkájára nézve sok gyakorlati útmutatást adott; ő is hangsú­lyozta a gyülekezeti diakonissza munkájának fon­tosságát. Nemes Károlyné, diósgyőri esperesné, a falusi nőegylet munkájáról beszélt, Irányi Ka- millné pedig az evangélikus nőegyesületek szö­vetségbe való tömörítésének gondolatát vetette fel s indítványozta, hogy a EPOSz indítson moz­galmat ezirániyban. D. Geduly Henrik lelkesítő zárószavai és imája végezte be a mindvégig emelkedett han­gulatban élénk érdeklődés mellett lefolyt gyűlést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom