Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-12-01 / 45. szám

VII .GizelLa-u.23

XV. árfolyam.

1929. december 1.

45. szám.

EVANGÉLIKUSOK LAPIA

Szart suliséi és klaléfcivatal:

L £ B £ ■ T (Hassa ■.)

Kisdia :■ LUTHER-SZOVETStG. Pottitakarékpénztári csekkszámla: 1290.

Uaaltatta : OR. RIFTIY SIHOOR püspök

SsarliMsWaérl ItlaMi

NÉMETH KÁROLY itperN.

Meiielenlk halasként aívszer. vasárnap.

Eltnzettsl ir: Elé« évre 6 P. 40 (HL félévre 3 P. 7% HIÚ seovedevre 1 P. 60 (HU Eiv «ám 16 (ill Hlriatési árak megegyezés szerint.

Krisztus a király.

„Imhol jő néked a te királyod!“ Máté 21. 5.

Jézus azt mondta magáról, hogy neki nincs fejét hova hajtania. Azt is mondta, hogy ó olyan a tanítványok közt, mint aki szolgál. Megmosta lábukat; testét és vérét felajánlotta és odaadta. Vállalta a gyalázatot, szenvedést,. keresztfát, halált Mégis, mikor Máté evangélista és apostol kirja, hogy Jézus szamáron ülve, alázatosan vonult be Jeruzsálembe, az ótestámentomi prófé- ciát idézi: Sión királya jó! A királyi méltóságnak micsoda kisugárzása volt az, amely keresztülra- gyogott alázatosságon, gyalázaton, szegénységen, szolgálaton és a názáreti Jézusban megmutatta az örökkévaló királyt; akinek uralma soha véget nem ér, aki előtt térdet hajtanak a földön, a föld alatt és a föld felett levő minden hatalmasságok; akit Isten mindeneknek örökösévé tett, aki által a világot is teremtette! A királyt, akihez milliók fűznék minden reményüket évszázadokon keresztül Izraelben és évszázadokon keresztül a keresztyénségben! Ilyen hitet és ilyen reménységet csak az a szeretet tud kelteni és ébrentartani, amely ellenállhatatlan- vonzás alatt áll, amely lcgyűrhetetlen kényszernek kénytelen engedni.

Jézus a király, tehát elsősorban Jézus a nagyon szeretett. Aki a saját szivében nem emelt trónt az örök Királynak; akit nem bűvölt el annak megtapasztalása, hogy Jézus őt szerette és őérte adta életét, az sohasem fogja felismerni azt a királyt, akinek országa nem ebből a világból való és mégis az egész világra kihat; aki szolgál és mégis mindeneken uralkodik; akinek semmije sincs és mégis minden az övé, úgy, ahogyan a Krisztus király, csak az tud király lenni, akit végtelen odaadással szeretnek, mert ö is határtalanul, áldozatosan szeretett. £s az ilyen királynak, amilyen az alázatos és mindenható, halálhamenó és teremtő Jézus volt, csak

úgy lehet szolgálni, hogy először nem karunkat, nem erőnket, hanem szivünket és gyengeségünket ajánljuk fel neki, hogy szivünket ó acélozza meg hősies szeretedének tűzében és gyengeségünkben mutassa meg hatalmát.

Az ilyen nagy király, aki úgy lett mindeneknek urává, hogy mindeneknek szolgált és úgy le*t mindennek örökösévé, hogy megüresitette magát, szolgáitól, alattvalóitól, udvarától nem nagy szavukat, fogadkozásokat, ígéreteket és hűségnyilatkozatokat vár; mégcsak nem is világra szóló tetteket, avagy titkokat fejtegető bölcsességet és önfeláldozó szeretetet. Ez a király elsősorban teljes megsemmisülést vár övéitől. Az »énnek? tökéi.*tes megtagadását, meggyűl ölesét, elpusztítását, egy feltétlen és elragadott odaadásban, amely nem keres sem dicsőséget, sem gyalázatot, sem szegénységet, sem gazdagságot, sem békét sem háborúságot, hanem mindezekről elfelejtkezik, mindezt semmibe veszi, mert neki meghalt a világ és ő is meghalt a világnak, hogy többé ne Is éljen, hanem éljen benne a Krisztus.

Csodálatos király a Krisztus és csodálatosak, látványosság számba menő világcsodák azok, akik alattvalóivá szegődnek: csodáhatik mindazokban, akik hisznek. A Krisztus országának polgárai nem átlagemberek, nem hétköznapi emberek. A világ előtt érthetetlenek; a világ csúfjai, a világ bolondjai és megvetettjci; sátorokban la- kozók, a vándormadarak nyugtalanságával, köl- tözniakarásával, távolbalátásával és honkenesé- sével. Tehetetlenek és mégis mindenre képesek; alázatosak és mégis dicsőségesek; tűrök és mégis bátrak; szolgák és mégis királyok; áldozatok és mégis papok; semmijük sincs és mégis mindenük van. Elindulnak a világ, meghódítására, s nincs más eszközük, fegyverük, mint az Isten igéje; hódítanak és nem zsákmányolnak; eltékozolják életüket és boldogok; szenvednek és mosolyognak; meghalnak és élnek.