Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-11-10 / 42. szám

1929. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 333. És ereken az utakon jut el az emberi lélek a min­denség Urához, az Istenhez. A hit és a tudás egymás kezét fogva lép át a Mindenség Urának küszöbén s egymást tapogatva törtet keresztül az útjukban álló akadályokon. Mert a Ilit és a tudás azonos célra törek­szik. Mind a kettő meg akarja ismerni az élet értékeit. Mind a kettő fel akarja tárni az élet titkait. Mind a kettő azokat a kincseket keresi, amelyeknek birtokában gazdagabb, nyűgödtabb, elégülte*bb és tökéletesebb az emberi élet. És e törekvésében sem a hit nem korlátozható a ke­dély körére, sem a tudás nem lehet egyedül csak az értelem dolga. Az élet végtelen világát csak az égés7 lélek közelitheti meg s fogadhatja be. A hit és a tudás egyformán igénybe veszik az emberi lelket a maga egészében, mert másként át sem ’tudná ölelni az egész életet és meg sem tudná érteni a mindenség végtelen birodalmát. A hit és a tudás tehát már csak azért sem zárhatja ki egymást, mert mind a kettőnek azo­nos a törekvése, egyező a célja, ugyanaz a hi­vatása és egy a tartalma. A hitben és a tudás­ban a mindenségit átható és éltető világiélek, az Isten lelke munkálkodik az ember lelkében. Ez a lélek önmagát éli át mindenütt, a világban csakúgy, mint a világ emberében. És ez az át­élés örökké ugyanaz, csak a tere és az eszközei mások. A hit és a tudás is csak eszköz az élet megértéséhez. Ezért a hitet és a tudást nem szabad egymással szem beáll ita ni. Egymás mel­lett van azok helye, mert egymást egészítik ki és egymást támogatják. Együtt élnek, egyenlő jogon és egyező célból munkálkodnak az em­beri lélekben, mint egymást kiegészítő tényezői a szellemnek, melynek harmóniáját megszerezni és megtartani hivatás, bölcseség és boldogság egyaránt. A bölcs ember lelkében a hit és a tudás nem is kerül egymással ellentétbe. Sót egymást gazdagítja és támogatja. Ebben a tekintetben csak egy' emberre hivatkozom bizonyságul. Ez az ember a hitben és a tudásban egyformán csudagazdag Pál apostol. Alig van ember, aki az életet úgy ismerte volna, mint ö. Alig van ember, aki a múlandóságnak és az örökkévaló­ságnak, a teremtménynek és a teremtőnek, az embernek és az Istennek, a tudásnak és a hitnek egymáshoz való viszonyát olyan tisztán látta volna, mint ő. Ezért alig is van hivő, aki mé­lyebb tudással és alig van tudós, aki emelkedet- te"bb hittel fogta volna fel a jelenségeket, vagy aki világosabb látással és nagyobb bölcsességgel Ítélte volna meg az ismeret értékét és rendelte­tését, mint Pál apostol. Ezért volt az élete hivő élet, az életfelfogása pedig a tudós életfelfo­gása. És ezért kapcsolódott bele az ő földi élete az örökkévalóságba annyira, hogy már itt ezen a földön is az örökkévalóságnak élt. Hadd idéz­zem ennek igazolására saját szavait. így szól: »A mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja nektek a bölcseség és kijelentés lelkét, hogy tudjátok, mi a reménysége az ő elhívásának; mi a gazdag-ága az ő öröksége di­csőségének a szentek között és hogy milyen mérhetetlen nagy az ó hatalma irántunk, hívók iránt, az ő hatalmas erejének mértéke szerint!« (Ef. 1, 17-19.) Pál apostol szerint tehát a hit és a tudás egyformán szükséges ahhoz, hogy az életet, mint az Istentől eredő elhívást a maga valóságában megismerjük. A hit és a tudás az emberi lélek két karja, mélyekkel magához öleli az életet. A hit és a tudás a páros szem, melyekkel az em­ber az élet mibenlétét, törvényeit, célját és érté­keit felismeri és vizsgálja. A hit és a tudás az egymást segítő két láb, melyeken az emberi lélek előre tör, hogy elérje az élet kútfejét és örök világosságát, a teremtő és gondviselő Istent, aki jnaga az örökélet. A hit és a tudás igvütt segít el az élet titkainak megismerésére és £/. élet Ura hatalmas erejének meglátására, melynek ezernyi alkotása és bizonyságtétele az érzékelhető és az érzékekkel meg nem közelít­hető világban tárul fel előttünk. A hit olyan mint a virág, a tudás olyan, mint annak a szára. Virág nélkül dísztelen a szár, szár nélkül pedig clhervad a virág. A tudás a vizsgálódó szem, mely meglátja, a hit pedig a kar, mellyel átölel­jük, akit keresünk. A tudás gyűjt, a hit megőriz, de csak együtt szerzik meg és együtt biztosíthat­ják a megelégedést. A hit és a tudás oltára mellett hadd ölelkez­zék hát össze egymással ez a két testvér, akiket szent frigvre teremtett az Örök bölcseség. Hadd világítsa be a hit és a tudás egymásba folyó fáklvafénye mindnyájunk előtt az emberi lélek által elérhető bölcseség ama legnagyobb ma­gaslatát, melven, mint a megdicsőülés hegvén együtt van a hit és a tudás a szentség örök valóságával, az Istennel, akj lelkűnkben szent harmóniára egyesíti a hitnek és a tudásnak ke­gyelmi ajándékát. Sopronban, 192(>. október 12-én, a vallásos estén felolvasta D. Raffay Sándor. GONDOLATOK. Az imádkozás lélekzés abban a spirituális légkörben, amelyet Isten teremtett bennünk. Az imádság a spirituális é’elnek Ié'ekzete. Isten nél­kül egy percig sem élhet senk;. Ám a legtöbb ember az alvóhoz hasonlít. Lélekzik, de nem tud róla. Ha a levegő eltűnne, s a lélekzetvéte- liinket erővel megakasztanák, sem aludni sem felébredni nem b mánk, hanem megfulladnánk és meghalnánk. Az emberek rendszerint nem értékelik eléggé, hogy mekkora áldás számukra a levegő. Ha egyszer ráeszméltünk, szivünk há­lával és örömmel telik meg. így vagyunk Isten­hez való spirituális viszonyunkkal; de milyen kevesen gondolnak rá? Milyen kevesen ébred­nek fel álmukból és lélekzik be tudatosan a spirituális mennyei levegőt, amely nélkül szelle­mileg bizonyosan megfulladnánk és meghalnánk, Sundar Singjh.

Next

/
Oldalképek
Tartalom