Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-10-13 / 39. szám
39. szám. 1929. október 13. Szerkesztftsig és kiadóhivatal: LEBENY (Másán no.) Kiadja: 1 LOTHER-SZŰVETSÉG. Psstatakarékpénztári csekkszáaia: 1290. Hajlította: DR. RIFFIY SINOOR püspök. Si«rkrut.**rt fclelAi NÉMETH KÁROLY esperes. Megjelenik hetenként egvszer. vasárnap. Elitizetési ár: Ecesz övre 6 P. 40 till., (élévre 3 P. 20 Ilii., negyedévre t P. 60 WL Egy szám 16 lill Hirdetési árak megegiezés szerint. A lakodalmas ház. „Megteléka menyegző vendégekkel “ Máté 22, 10. Augsburg városa nagyban készülődik az Ágostai Hitvallás 400 éves jubileumának ünnepségeire. Propaganda iveit és plakátjait szétküldi az egész világra. A földkerekség evangéltoini keresztyénéi megint felfigyelnek és ráemlékeznek a kősziklára, amelyből kivágattak; a forrásra, amelyből származtak. És lesznek sokan, akik előveszik az .Ágostai Hitvallást s utánanéznek, hogy mi is van abban. Mert bizony van igen sok evangélikuslutheránus ember is, aki nem tudja, mi az Ágostai Hitvallás 28. cikkelyének tartalma. Az egyház- történelemben tanultak róla, de hogy mi benne a tartalom, az életadó erő, azt csak homályosan sejtik, nagy körvonalakban látják. A szószéknek és a sajtónak lesz a íc Jadaia a jubileumi évben a Hitvallás széleskörű ismerietése, és annak kimutatása, hogy a történelmi környezettanulmánynál többet ér maga a Hitvallás, a héjnál többet ér a mag. A történelmi szempont helyett inkább a vallási szempontot kellene előtérbe helyezni, ami a Kiskáté-jubileumnál is igen célszerű lett volna. Úgy a Kiskáté, mint a Hitvallás lelki táplálék, s a tápláléknál jő ugyan tudni, hogy miként készült, de még szükségesebb, hogy megegyük és megemésszük. A Kiskáté jubileumi évében a Kiskáté jubileumi kiadása mindeddig nem jelent meg, reméljük, hogy az Ágostai Hitvallással nem járunk igy, hanem Paulik János érdemes forditása mellett (19U0-ból) egy jubileumig kiadás is jelenik meg, ha talán nem is az egyházegyetem kiadásában, valamely buzgó és agilis egyesületünk kiadásában. Mindezt pedig a királyi mennyegzöről szóló példázaton elmélkedve azért tartom alkalomszerűnek, mert a lakodalmas királyi palota a Krisztus ?anvaszentegyházát példázza. A Hitvallásnak 7-ik cikke szól az egyházról és azt mondja róla, hogy az egyház kongregáció, nyáj, gyülekezet. Ez a meghatározás teljes összhangban áll az emberi lélekkel ama meghatározás szerint, hogy az emberi lélek természeténél fogva keresztyen. Ez t. i. jelenti azt, hogy az emberi lélek keresztyén, mert az ember társas lény. Amit a Biblia ugy fejez ki, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Az egyház az emberi léleknek természeti szükségletét elégíti ki; nyújt neki társaságot, amelyben élhet Ne beszéljünk mindig arról, hogy milyen kevés az emberekben az összetartás, a közösségi érzés; és ezzel ellentétben milyen nagy a széthúzás, pártoskodás. Minden széthúzás más szempontból tekintve összehúzás, minden pártoskodás kongregáció alakítás. A szekták keletkezését tanulmányozva észrevehetjük, hogy a történelmi egyháztól való elszakadás a legtöbb esetben nem szcktáskodásból, hanem tömörülési vágyból ered: nem kielégítő annak a közösségnek közösségi élete, amelyből kiválnak és melegebb otthont találnak, vagy remélnek találni abban a közösségben, amelybe belépnek. A római egyházon belül ezt a vágyat kielégítik a kolostorok és a különféle »kongregációk«, a protestantizmuson belül az u. n. szelcták, amely utóbbiak meg növekedvén épügy rajokat bocsátanak ki magukból, mint ahogyan a szerzetes- rendek szaporodnak és sarjakat eresztenek. Amig ichát a romai egyháznak ebben a tekintetben nincs nfit szemére vélni a protestantizmusnak és vice versa, másfelől mindkettőnek oka volna arra, hogy önmagát vizsgálja meg: miért kell az egyházi közösségből kolostorokba avagy szektákba tömörülni azoknak, akik bensőbb, meghittebb közösség után kívánkoznak. Amit fásultságról, közönyösségről hallunk egyházi életünkkel kapcsolatban, az tulajdonképpen nem egyéb, mint annak a hangoztatása, hogy az egyházban nincs meg a kongregációs jelleg, vagyis éppen a/ hiányzik, amit az Ágostai Hitvallás az egyházra nézve jellemzőnek mond. A/. egyház első sorban kongregáció, alapvetői eg kongregáció, s ha nem kongregáció, akkor nem egyház. Az ebéd, a tulkok és a hizlalt állatok levágása nem elégíti ki a királyt; ő azt akarja, hogy megteljék a ház vendégekkel. Vendégek nélkül nincs menyegző. Ami pedig a vendégektől megkivántatik, az, hogy legyen menyegzői ruhájok: az. egyház a szentek kongregációja. Azoknak a gyülekezete, akik igazán hisznek. Elég baj, hogy a S-ik cikk megállapítani kénytelen, hogy ebben az életben sok képmutató és gonosz, ember is elegyedik az igazhivő szentek köze, de ez a nyomorúság nem szolgálhat nyújtózkodó kerevctiil a szentek kongregációjának, sem mentségül a szeirtek visszahúzódásának, szeparálódásának, ahogyan a búza közé kevert konkoly sem jelenti azt, h^gy a dolog rendjén van, Az ellenség műveli azt, és az ellenséggel a kongregáció köteles felvenni a harcot. A hely-
