Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-10-06 / 38. szám

XV. éTiolyam. 1929. október 6. 38. szám. Szrkesztöség és tiaééhivatal: LÉBEIT (Mossa m.) Kiadta: I LUTHER-SZOTETSÉG. Postaiak» ékpénztári csakkszámla: 1290. alapította : DR. RIFFIT SÍIOOR püspök. SiirkcnHitrl Iclcl6> NÉMETH KÁROLY «.per«». Megjelenik ketenkéat aiiszer, vasárnap. Előfizetési ér: Egész évre 6 P. 40 mi., félévre 3 P. 20 HU., eeivedevre 1P. 60 UH.. Egy szám 16 Ilii Hirdetési árak aieoeBvezés szerlat. Álmólkodás. „A sokaság pedig ezt látván, el. álmélkodók és dicsőitéaz Istent, hogy ilyen bata'mat adott az embereknek." Máté. 9, 8. A modem ember világa más, mint azé a ka- pernaumi sokaságé, amely tanúja volt Jézus cso­datételének. A találmányok és felfedezések, a földnek, víznek, levegőnek meghódítása azzal a következménnyel járt, hogy a modem ember ál­láspontja a világgal szemben eltolódott; s ez a folyamat még most sem ért véget. Az ember lelki világának megrázkódtatásai, az erkölcsi és szellemi káosz, amely felé sodródunk és amely­ben benne vagyunk, a világkép átalakulásának következménye. A modem ember elvesztette az egyensúlyát és szkeptikusan, de bizonyos aggo­dalommal is gondol arra, hogy vmeg fogjja-e ta­lálni. Tudja, hogy a világ erőin diadalmaskodó embernek nagy hatalma van. Ebből a tuditból táplálkozik elbizakodottsága, vakmerősége, bá­torsága és vállalkozási kedve. De azt is tudja, hogy a világmindenség megmerhetetlenül nagy és olyan energiák működnek benne, amelyeknek gigantikus méretei kiszámíthatatlanok, amelyek­kel szemben az ember csak porszem és az em­beri erők nevetségesen kicsinyek. Ez. a tudat bizonytalanná és tapogatódzóvá teszi. Kételke­dik mindenben; sohasem tudja mi jöhet közbe, ölomsúllyal nehezedik rá az a félelem, hogy ez a szörnyű univerzum az ember irányában egé­szen közömbös és bármikor keresztül gázolhat rajta. Sok-sok győzelmi babér övezi homlokát, de a szivén végigsuhan a remegés, a félelem. A természet törvényeit megtalálja, de a saját életének, a maga lelki világának törvényeit nem találja meg; ezen a területen sötét ingoványon jár. Tudja, hogy ivan hatalma; de nem tudja, hogy ez a hatalom felülről adatott néki. Vilá­gosságot teremt maga körül, de vakhomályt lát maga felett és önmagában. Felfedezett egy vi­lágot, amely zsúfolva van szerves és szervetlen anyaggal, telítve van erőkkel, de amelyből vala­hogyan kiszorul a lélek. A lélektelen hideg uni­verzum sugárzása az emberből, az. egyénből is kiszívja a lelket; géppé, automatává teszi az egyest és a társadalmat. A mitcriali/ált ember- automata magánosán is, összességében is döb­benetes, idegesítő, nyugtalanító látvány. Hová iohan ez a lármázó, nyüzsgő, verejtékező, li­hegő, mindig elégedetlen, mindig telhetetlen tö­meg? Minden ok és okozat. Sajnos, az okot csak akkor fedezzük fel, amikor az okozat már előállt. Prófétáink elvesztették lábuk alól a ta­lajt. Ki tudná megmondani, hogy a kaleidoszkóp «‘g'j Hy fordulata milyen konstellációba ho/za össze a szincs üvegdarabokat? ügy véli a mo­dern ember, hogy a leghasznosabb tréning a világban az, amely leszoktat bennünket az álmél- kodásról. A »nil ádmirarT jelszavával szeretné le­zárni egy éormak körét, amint ezzel zárult egy másik korszak is. Az intellektuális kulturáltság­nak ez volt a zenitje. Impavidum ferient ruinae! A keresztyén embernek nem szabad elvesz­tenie a/ áiinélkodás képességét. Ennek örök forrása az. Istenbe vetett hit. Ami azt jelenti, hogy ne érjük be a másodlagos okokkal, ame­lyek a/. Isten által teremtett világban mutatkoz­nak, hanem az égés/ létet vigyük vissza a vi- lágieremtó és világkormányzó Istenre, aki mind- ezidcig munkálkodik s akivel nekünk együtt kell munkálkodnunk, mint Isten gyermekeinek. Őhozzá felemelkedve a kisgyermekek csodálko­zásával látjuk meg, hogy a mennyei Atya nap­ról napra csodákat művel erdőn és mezőn, égen és földön, vízben és levegőben és az emberek lelkében is. Van-e valami csodálatosabb, mint mikor az Ige és a Krisztus dicsőségének szem­lélete átalakít, újjászül embereket, tigyhogy oda­áldozzák magukat Istennek tetsző élő és szent áldozatul? Isten Szendéikének az emberekben való munkálkodása napról napra álmélkodásra és Isten dicsőítésére indíthat bennünket. Aho­gyan Luther mondja a teremtő és gondviselő

Next

/
Oldalképek
Tartalom