Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-09-29 / 37. szám
sem és szigorúan kellene a »végső szükség« esetét elbírálni. 16. §. A tanító csak a jelzett módon: az adminisztrátor utasítása szerint és ellenőrzése' mellett prédikáció olvasásával végezheti el a hétköznapi és vasárnapi istentiszteletet. Melyek azonban azok az »egyéb istentiszteleti cselekvé- nyek«, melyeket csak volt levita-tanító vagy az azokra »képesített« tanító végezhet el? Továbbá milyen ez a képesítés és hol-hogyan szerezheti azt meg a tanító? 21. §. Csakugyan helyeselhető a lelkészi fizetés fokozatos emelkedésének az életbeléptetése, csak mikor volna az a »végeredményben«, amikor az eredeti fizetést elértük? — Azzal is egyetértek, hogy a fizretés kü 1 öniböziet egy »Egyetemes Lelkészfizetési Alap«-ra befizettessék és hogy a lelkészi fizetések központilag rendeztes- senek, — ha tisztában vagyok is a központi fizetésrendezés óriási nehézségeivel. Azonban a leghatározottabban kifogásolom, hogy fizetés tekintetében is, — miként ez a különböző kedvezmények terén tapasztalt usus —, a városi lelkészek a falusiakkal szembeni favorizáltassanak. Mi jogcímem e favorizálás ? Különb képesítésük van ? Nincsen. Több s nehezebb a munkájuk? Kétségbevonom. Nehezebbek a megéihetési viszonyaik ? A falu is elég drága. Azonban milyen felmérhetetlen anyagi előnyben van a városi lelkész-családapa a falusival szemben a gyermekiek iskoláztatása tekintetében! Másnemű előnyről (pl. könyvtár, orvos stb.) nem is szólva. Vagy ha- giyobb igényeket támaszt a városi környezet a városi lelkésszel szembeni, mint a falu a maga lelkészével szemben? A falusi lelkész se Járhat rongyos-foltos ruhában. Tehát a falusi lelkész 1 e g alább a városival egyenlő elbánásban részesítendő. Kifogásolom ezen § csak »fakultativ« jellegét. Ha elvileg helyes és az egyház szempontjából jó, akkor legyen kötelező is. A »fakultativ« megoldás semmilyen. 22, 24, 44—47. §. Ha az itt kifejtetteket jól értem, az elnökség az u. n. Jelölő gyűlésen veti fel azt a kérdést, vájjon! a gyülekezet nem óhajt-e egy bizonyos egyén mellett állásit foglalni. Ezen eljárást nem tartom praktikusnak. Mert ha azután a vegyes bizottság ezt a bizonyos egyént nem tartja az állásra alkalmasnak, még egyszer össze kell ülnie, ami felesleges költséget jelent, ami pedig elkerülendő, ha vallom is azt, hogy a »takarékosság« épen ezen kérdésben nem lehet irányadó s döntő szempont. Nézetem szerint praktikusabb volna, ha először bírálná el a vegyes bizottság az összes pályázókat, hármat kijelölne közülük és csak a választó gyűlésen vetné fel az elnök azt a bizonyos kérdést. így is lehetséges egyhangú meghívás, de csak az alkalmas jelöltek közül. Ha a gyülekezet már kezdettől fogva egy határozott egyénre g'on- dol, felszólithatja azt, hogy pályázzék. Nem osztom azt a nézetet, miszerint a gyülekezet a választásról lemondva, azt teljesen a bizottság kezébe tehesse át. Ezen esetben u. i. a választás nem volna választás. Továbbá — s ezt igen fontosnak tartom — ha igaz is az, hogy bárkinek jogában áll magát bizonyos ténykedésben helyettesittetni, mégis ez esetben az a veszély forog fenn, hogy a gyülekezet bizonyos körülmények között a felelősséget is elhárítja magától és másban keres bűnbakot, ami néha szinte végzetessé válhiatik, különösen falusi gyülekezetben. Ami a »belső béke« szempontját illeti, ezen béke megbontásának a lehetősége akkor is fennáll, ha az egész eljárás a bizottság kezébe tétetik le, csak átvándorol a választó gyűlésről a jelölő gyűlésre. A 48. § quasi büntető rendelkezése szerintem csak »a választási eljárás körül a gyülekezet részéről előforduló legcsekélyebb (talán inkább: lényegibe vágó) szabálytalanság esetén (nem pedig: pl. az elnök által elkövetett formahibák miatt) volna alkalmazható. 50. §. a) pontja. A jelölt nyelvtudására igen nagy súlyt kellene fektetni, különösen az isten- tiszteleti nyelv szempontjából. Az istentiszteleti nyelv hiányos ismerete az igehirdetőt komikus helyzetbe hozhatja és az igehirdetés, eredményességét kétségessé teszi. 51. §. Ki készíti el a pályázókra vonatkozó táblázatos kimutatást? 61. §. Az ezen §-ban s a hozzáfűzött mieg- okolásban követelt »szigorú bizalmasság« elvével ellenrq,ondásban van a pályázatról szóló rész b) pontja, amely az összes pályázati kérvényeknek az egyházközségi közgyűlés előtti tüzetes ismertetését ajánlja. A választásról szóló rész a) pontjában jelzett visszaélést abban az esetben, ha az a jelölt »tudtán kivül« történt, sifímmiképen jogosan mieg- állapitani nem lehet s nem szabad. A vegyes biz o 11 s á g r a vonatko zólag: 26. §. Igen meggondolandó, hogy a gyülekezet olyan javadalmas tisztviselője, aki a lelkésznek hivatali alárendeltje, a vegyes bizottságban a gyülekezetét képviselheti-e, mivel nagyfokú érdekeltség esete forog fenn. 40. §. Anyagi érdekből a választás terminusát kitolni nézetem szerint igen veszélyes, mivel a választás halogatása csak káros következményeket vonhat m^ga után. 43. §. A püspöki titkár, aki a bizottságnak nem tagija, nem lehet a bizottsági ülés jegyzőkönyvvezetője. Ezt a tisztet a bizottság legfiatalabb tagja töltse: be. Ennyiben óhajtottam a fentiekben tisztán az előttem fekvő tervezetre vonatkozólag szerény megjegyzéseimet megtenni. Ezen megjegyzések a dologi természete szerint inkább bíráló jellegűek, mégis a reform szükségességét teljes mértékben elismerem s a tervezet lényegiét illetőleg, hogy t. i. a gyülekezet korlátlan szabadsága egyházi érdekből valamiképen égy megfelelő fórum1 294. ___________________EVANGÉLIKUSOK LAPJA_________________________1929.
