Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-09-22 / 36. szám
• Rirc&i J 36. szám. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Sztr&tszttsii és kiaééblvital: LÉBtIT (Moson ■.) Kiadta : I LUTHER-SZÖVETSÉG. Paftatakariktéaztárl csakkszénla: 1290. •lapítstta : DR. RIFFIT SIIOOR püspök. SinkniMmt ItUMa NÉMETH KÁROLT «aper««. Megjelenik heteskent egyszer. vasárnap. Elönzetesi ftr: Foesz évre 6 P. 40 mi., léiéire 3 P. 21 ML aevredévre IP. 60 ML Eav szán 16 Ilii Hlriatésl árak neiegvezfts szét lot. I szombatnap megszentelése. „És lón mikor a főtarizeusok közül egynek házához ment Rzombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala 6 utána.“ Luk. 14. 1. Luther magyarázata szerint a harmadik parancsolat azt teszi, hogy in: az Ur Istent féljük és szeressük, szent igéjét és annak hirdetését meg ne vessük, hanem szentnek tartsuk, örömest hallgassuk és tanuljuk. Milyen kedvező alkalmuk volt ezeknek a föfarizeusoknak a parancsolat betöltésére! A testté lett Ige ott volt közöttük. Az isten! tanítótól magától hallgathatták volna Isten igéjét. De ezek az előkelő emberek ezt a kiváló alkalmat nem használták fel Isjen törvényének rendelése szerint. Ok nem tanulni vágytak és nekik nem volt öröm Jézust hallgatni. Leselkedtek Jézus után, hogy vádat kovácsolhassanak ellene, ök nem voltak az Urnák foglyai, amiként ama másik farizeus, Saul- Pál, mondja önmagáról a mai epislolában; ök Jézust akarták fogságba juttatni. Szivükben keserűség, irigység, sötét szándék, emésztő gyűlölet egett. Á£, aki a sziveket vizsgálja, lattá, hogy a vámszedők között, avagy a jerilcói Zak- keus asztalánál Jézus jobb társaságban volt, mint itt, a főfarizeusok közt. Ami onnan belülről, a szívből származ k, az fertózteti meg az embert. A főfarizeusok, akik olyan kényesen ügyeltek a törvény betűire, megtiporták a törvény lelkét szivük bűnös gondolataival. Azt a napot, amelyet az Isten nyugalom napjául rendelt kiválasztott népének, a farizeusok a lázas izgalom napjává tették gonosz terveikkel. Sajnos, a farizeusok eljárása nem ismerétjén a keresztyénség körében. Nem mutatok rá arra. amit az emberek vasárnaponként a kocsmákban és más mulatóhelyeken művelnek; nem szólok arról; hogy a vasárnapi »munkaszünet« után fáradtabban mennek a munkába, mint a munkahét utolsó napján s a »blauer Montag« közmondássá lett. Ez is mutatja, hogy a mi civilizációnk itt Európában mennyire távol áll a keresztyénségtől, s hogy milyen agyaglábakon jár az a pogány szociál zmus, amely a népmérgezést össze tudja egyeztetni a népjóléttel s az alkoholizmust gyümölcsöz etni tudja annak az államnak a hasznára, amely másfelől milliókat költ a népegészségügyre. Ez is farizeizmus. Ámde mit szóljunk ahhoz, mikor keresztyén gyülekezetek vasárnapi közgyűléseken szaggatják a békességnek azt a kötelet, amely a lélekben való egységet tartja? Mit szóljunk ahhoz, mikor a gyülekezetben levő pártok vasárnap eresztik ki egymásra mérgüket, rombolják az egyháznak épületét és inegfertö/ik Krisztusnak testét? Úgy halls/ik, vannak egyháztagok, a »fó- farizeusok« közül valók is, akik ünnepnapon nem hallgatják s nem tanulják Isten igéjét, de megjelennek, amikor egy-egy ünnepnap: közgyűlésen szítani lehet az egyenetlenséget és alá lehet aknázni a lélek egységét. Ez vájjon nem a Krisztus után való teselkedés? Egyébként üres templomok padsorai mennyire megtelnek, ha pválasztás, vagy tanitóválasztás adód k! Aj- k, amelyek némák, mikor Krisztusról kellene bizonyságot lenni, milyen beszédesekké válnak, ha adóemelés keiül szóba! Ez fs farizeizmus, még pedig a veszedelmesebb faj ából. Nem tudjuk, hogy az a vizkóros ember miként került a föfarizeus házába. Nincs kizárva, hogy' mapik a farizeusok csempészték oda, hogy Jézust torbecsalják; Jézus igen kurtán bánt el vele, talál» felismerte benne az agent provokátorok eszközét. Meggyógyította és elbocsátotta. Azt cselekedte, ami tőle magától értetődő volt. ö az Ur törvényét szívé bei hordozta, s minden körülmények között cselekedte a jót. Az ünnepnap nem tétlenséggel szenteltetik meg, hanem a jónak cselekvésével, a gonosznak kerülésével. — Tiszteletbeli hittudományi doktorok. A kormányzó a kul uszmin sz er előtérj esz ésére megengedte, hogy báró Prónay Dezső íb. egyetemes felügyelőt, báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelőt, Geduly Henrik püspököt, az egyház-egyetem egyházi elnökét, Kap: Béla és Dr. Raffay Sándor püspököket, dr. Schneller István nyug. egyetemi tanárt a hazai prot. egyházi közélet és tudományosság terén kifejtett érdemeik el sineréséül az Erzsébet-tudományegye- tem theoiógiai tiszteletbeli doktorrá avassa és részükre a tb. doktori oklevelet kiszolgáltassa. Megengedte továbbá, hogy a debreceni tudományegyetem Payr Sándor és Stráner Vilmos egyetemi nyilv. rendes tanárokat közéleti tevékenységük, tudományos és egyházépitö munkásságukkal szerzett érdemeik elismeréséül a hittudományok tb. doktoraivá avassa és részükre a tb. doktori oklevelet kiszolgáltassa.
