Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-09-15 / 35. szám
t<>29 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 275. zom a kátét János fiammal és Magdolna leányommal.^ Már most Luther azt rendeli, hogy az ifjúság részére a kátét sűrűm, lehetőleg naponként tanítsák és érthetően magyarázzák, hogy teljesen eltöltse lelkűket és benne maradjon emlékezetükben. De hogy miként kívánt hivő gyülekezetét a káté tanításával nevelni azt a nagy kátéhoz szerzett magyarázataiból egészen világosan látjuk. Luther nem elégedett meg formális tanítással. Nem elégedhetett meg, hogy az ifjúság vág)' bárki, aki a kátét tanulja, azt csak beemlékelje és az abban számunkra nyújtott kegyelmi ajándékoktól távol maradjon. Magyarázataiból világossá lesz, hogy mélyen bele akart nyúlni a lélek mélyéhe és oda lefektetni a káté kincseit. Személyes felelósségrevonás, személyes bünbánat, személyes váltság, személyes és teljes viszony az Úrral — ide hozza a káté Luther reménye szerint az embert, hogy' élő, hivő tagja legyen az Isten gyülekezetének. Különösen bensőséges és lelki smeretet ébresztő az I. hitágazathoz való magyarázat, amely teljesen a személyes bizonyságtételre viszi azt, aki a hitvallást ezen világosságban tanulja. Luthernek a káté tartalma élmény volt és ezt az élményt akarta ó a keresztyén gyülekezetek közös élményévé tenni. Oda akart mindenkit hozni, hogy’ vele együtt vallhassa: Édes Jézus te vagy az én igazságom én pedig a Te bűnöd, Te elvállaltad, ami az enyém és nekem adtad, ami a tied.« (Levele Spcnleinhez) (Folytatjuk.) Oltári unionizmus? Irta: Zulauf Henrik. 2. Ha most az evang. úrvacsorái tannal egybevetjük első sorban a kátholikus tant, — a római és a keleti egyház épen az úrvacsorát illetőleg közös frontot alkot a protestantizmussal szemben, — találunk ugyan közös momentumokat is. Ilyenek pl: Krisztus a mennyben Isten jobbján ül, mégis, mivel sok más helyen, azért az úrvacsorában is jelen van. Az egész Krisztus van jelen, isteni es emberi természete szerint, testével és leikével, valósággal és lényeg szerint, a kenyér és bor színe alatt, mely elemek tehát semmiképen csupán szimbólumok. Az általános kegyelem individualizálódik. Az úrvacsora a közösség jellegével bir és a jövő dicsőség záloga. Gyakran, sót naponta veendő, de okvetlenül évente egyszer, husvétkor. Hatása nem függ az úrvacsorát nyújtó lelkületűtől: az előirt formákat be kell tartania, de »bűnei« nem befolyásolják a szentség hatását. Úgyszintén veheti is bűnös ember, — csak meg nem bocsátott bűnei ne legyenek — de ítéletet eszik és iszik magának. Ezen közös momentumok mellett azonban eltérések is vannak. Már magának a szentségnek az értékelésében is. A szentségnek solas- tikai-dologi méltatásából kifolyólag nem az Ige, hanem a szentség a legfontosabb kegyelmi eszköz és igy természetesen szükséges is az üdvhöz, hiszen Krisztusnak a legfőbb s legintenzívebb önközlése. Az úrvacsora szentségében, azaz a miseáldozatban a történeti Krisztus, aki a keresztfán függött, adja magát testével és vérével, de nem megdicsóült állapotban, ügy hogy az élvező valósággal marcangolja a fogával, mert az elemek — a római egyházban ostya, a keleti egyházban közönséges kenyér, de mind a kettőben vízzel vegyitett bor — átváltoznak — a római egyházban a sze- reztetési igék licitálásával, a keleti egyházban az cpiklézs útján — Krisztus testévé és vérévé: a kenyérsubstantia a test substantiáiivá, ügy hogy a kenyér és bor már nem azok. Krisztus testi jelenléte nincs az élvezés pillanatához kötve, hanem jelen van a megszentelt ostyában. Itt a magyarázata az ostyatmádásnak (nem csak tiszteletnek!) és a/ »Ur felmutatásának«: Krisztus teste és vére nem csak jelen van és élveztetik, hanem feláldoztatik:Krisztus feláldozta magát a pap által, miként hajdan a Golgotán. Csak az a különbség, hogy most »vérzés nélkül« történik és hogy a Golgotán szerzett egyetemes megváltás itt az egyesnek nvúj- tatik. Ä laikus csak egy szin alatt élvezi. (Kivételt csak a pápa temploma képez nagy csütörtökön, ahol és amikor kőt szin alatt nyújtatik.) Egy szin alatt a 4. lateráni zsinat (1215) óta szentesítve, azért, mivel Krisztus egészen jelen van a megszentelt elemek mindegy kében s minden részben, aminek folytán a két szin alatti kiszolgáltatás nem s/ükségcs; továbbá, mivel Krisztus csak »apostolis... eoruraque in sacerdotio successoribus« mondotta: »'Vegyétek, igyatok«, nincs is megengedve. Hozzájárul még ehhez mindenféle aggodalom: félő, hogy a consecrált vér ki öntetik; hogy bacillusok terjesztetnek stb. — Az úrvacsora ex opere operato, mágikusán, nem ex opere operantis hat, miként a szakra- mentáliáknál (hcnedictiok és exorcizmusok). Aki áldozik, attól megkövcteltetik, hogy »non ponit obicem«, bensóleg ellen ne álljon, de a fides spccalisra, ama bizalomra, mellyel épen a maga személye részére várja az üdvöt, nincsen szüksége, sőt ezt nem is szabad bírnia. Csak azt kell hinn e, amit az egyház tanít. így értendő a személyes hitre, fides speciálisra vonatkoztatandó a Tridentinum átka. Az úrvacsora áldása nem csupán bún bocsánat és nem elsősorban az. Kihatással van a m'seáldozat, épen áldozati jellegénél fogva, mint a golgotái áldozat megismétlése, a távollevőkre, sőt holtakra is, kiknek lelke még nem egészen tisztult meg. Nyilvánvaló, hogy a kath. m'seáldozat lényegileg más, mint az ev. úrvacsora. Az ev. tan és tneggyőződés objecti vitása a római trans- substantiatío tanában, mely szerint a kenyér és bor színe alatt Krisztus kercsztrefeszitett, fizikai teste jelenik meg, a materializmusba csap át: a
