Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-09-08 / 34. szám

270. Különöslen! tanító és ta nitónöképzésünknek úgy egyházi, mint nemzeti, sőt a kisebbségi jo­gok szempontjából egyszersmind politikai szeml- pomtból is nagyon jelentős kérdése — jelen­legi intézeteink és azok elhelyezése, berendezése és tanulmányi rendje tekintetében — igen sok kívánni valót hagy fenn és sürgős intézkedéseket követel. A helyzet ma az, hiogy tanítóképiző in­tézetünk van Sopronban és Miskolcon; tanítónő- képző intézetünk pedig Szarvason. Mindegyik­nek az illetékes egyházkerület a fenntartója. A közhangulat ugyan már évek Óta óhajtja tanító es tanítónő képzésünknek egyetemesitését, ami kétsíégkivül egységesebb és magasabb szempon­tokat is érvényre juttató iskolapolitikának in- a'ugurálása lenne; azonban mindössze annyi tör­tént ebben az irányban, hogy 1927-ben a bányai kerület felterjesztése és ajánlata folytán és a tanügyi bizottság indítványa alapján, az egyete­mes közgyűlés elvben késznek nyilatkozott a szarvasi tanító nőképzőnek az egyetemes egyház által leendő átvételére. (Jkv. 68. p.) Az egyete­mes egyházi és iskolai felügyelő úr Öméltóságá­tól akkor kaptam megbízást megfelelő szerző­déstervezet elkészitésére s így nyílt alkalmam mélyebben belepillanthatni tanító és tanitónő- képzésünk problémáiba. Ám a kivitel olyan ne­hézségeikbe ütközött, hogy az 1928. évi egyete- •mes közgyűlés ezt az ügyet levette a napirend­ről. (Jkv. §2. p.) Úgy látszik, hogy az összes érdekelt és hivatott tényezők egyben azt is be­látták, hogy ez a puszta fenntartó-csere külön­beni sem jelentené a kérdés gyökeres és meg­nyugtató megoldását. — Szarvason mintegy - fél­századon át tanitóképző állott fenn, amely föld­rajzi helyzeténél fogva is kiválóan alkalmas volt arra, hogy nemzeti szempontból megbízható, vi­szont tótul is tudó tanítók és kántorok képzésé­ről gondoskodjék. Nemi tartom szerencsésnek, hogy ez az intézet mintegy 12 évvel ezelőtt ta- nitónőképzővé alakult át. Még kevésbé tartóim megnyugtatónak azt, hogy ma is ily minőségiben működik, amikor elvesztettük a tót nyelv elsajá­títására alkalmas fekvésű Selmecbányái és eper­jesi tanitóképző intézeteinket. így alakult ki ugyanis az a helyzet hogy ma nincs olyan föld­rajzi fekvésű tanítóképzőnk, ahol leendő taní­tóink és kántoraink a tót istentiszteleti és litur­giái nyelvet is elsajátithatnák. Ennek hiányát fe­lette érzik tót nyelvű gyülekezeteink s nem ok nélkül sürgetik alföldi esperességeink gyűlései az orvoslást. Ez az 'egyik főoka annak, hogy a szarvaasi intézet ügye nemcsak egyetemesitési kérdés, ha­nem a szarvasi tanitónőképző jövőjének elbírá­lása egyben mellőzhetetlen junktimban van a visszaállítandó szarvasi tanitóképző gondolatával is. Itt kiomplikálódik aztán az ügy és méltán veti fel nem egy egyházviezérünk s azok élén a bányai kerület messzelátó, tetterős püspöke a kérdést: Mi lenne a leghelyesebb megoldás? (Folytatjuk.) HÍREK. — Kinevezések és kitüntetések. Kapi Béla püspök Sokoray Miklós celldömölki segédlel­készt szombathelyi önálló hitoktatóvá, Bácsy Sándor győri segédlelkészt Győrbe önálló hit­oktatóvá, Szabó József győri önálló hitoktatót püspöki másodlelkésszé nevezte ki; Badics Ádám nemescsói tanítót és Asbóth József szeptember 1-vel nyugalomba vonuló őrimagyarósdi tanítót igazgatói cimmd ruházta föl. — Torony-, harang- és iskolaavatás. Hár­mas örömünnepe volt szeptember 1-én a nagy­barátfalui és kisbarátfalui társegyházaknak (Kiss Samu lelkész, dr. Veöreös Imre egyházfelügyelő). Azon a napon avatta fel Kapi Béla püspök az ősi nagybarátfalui templomnak új; tornyát és két harangját (107. Zsolt. 1—16) továbbá a kis­baráti társiegyház új iskoláját (127. Zsolt.). A püspököt megérkezésekor a pusztai járás fő- szolgiahirája, dr. Lengerer István, a tósz:get-csi- lizközi járás főszolgiabirája, dr. Csemez Béla, s az egyházmegyei elnökség: Csemez István gazd. főtanácsos, felügyelő és Németh Károly esperes üdvözöltek. A nagyobbik harangot (287 kg.) Illés Gyula csanakfalui malomtulajdonos, a másikat (165 kg.) Kiss György budapesti Iá-1 kos adományozták a gyülekezetnek. A kisbaráti iskola felépítése körül nagy érdemei vannak Sokorópátkai Szabó István volt miniszter, or­szággyűlési képviselőnek. Az ünnepségeken részt vett a már említetteken kívül a püspök neje, aki­nek megérkezésiékor Kiss Samu lelkész leány­kája nyújtott át virágcsokrot, s akit Kisbarátin is virágcsokrokkal fogadtak, Mikiás Mihály győri felügyelő, Fadgyas Aladár komáromi lelkész, László Miklós püspöki titkár, Pranger György főjegyző, vitéz Borbély István jegyző, Turóczy Zoltán győri lelkész, a nagybarátfahr, a ménfői és a győrsági tanítók, Káldy Barna építő stb. Megemlítjük, hogy a nagybarátfalui iskolát js gyökeresen renováltatta a gyülekezet. — Lelkészértekezlet. A győri egyházme­gyei klkészegyesület őszi értekezletét szeptem­ber 18-án tartja Győrött. — Egyházkerület! közgyűlés. Dunántúli egyházkerületünk f. évi rendes közgyűlését ok­tóber havában tartja meg Kaposváron. Akik kedvezményes vasúti jegy váltására jogosító iga­zolványokat igényeinek, szíveskedjenek a kiin­duló állomás és vasúttársaság) megjelölésével legkésőbb szeptember hó 20-ig lai püspöki hiva­talnál jelentkezni. — A hegyaljai egyházmegye közgyűlése. A f. évii közgyűlését az esperes váratlan beteg­sége folytán aug. hó 12—13 helyett 28-—29-én tartotta meg a hegyaljai egyházmegyei Lichtern stein László felügyelő és Nemes Károly főes­peres elnöklete alatt. A miskolci egyházközség látta szívesen a szép számmal egybegyűlt köz­gyűlési tagokat. 28-án a különböző bizottságok ÍVANGELÍKUSOK LAPJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom