Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-09-01 / 33. szám
kéázi Hivatal rí földi XV. évfolyam. 1$29. szeptember i. 33. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: L É B É N Y (Moson m.) Kladia:fl LUTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. klapitotta: BR. RRFFRY SÁNDOR püspök. Szerkesztésért felelős NÉMETH KÁROLY esperes. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre 6 P. 40 fill., félévre 3 P. 20 fill., negyedévre t P. 60 fill., Egy szám 16 üli Hirdetési árak megegyezés szerint. Ne érd be a feleuttal! „Avagy nem tizen tisztulának-e meg ? A kilencz pedig hol van ?“ Luk. 17, 17. Jézus bizonyára nem azért gyógyította meg a tiz bélpioklost, hogy kikónyszeritse belőlük a köszönetét. Nem saját dicsőségét kereste, s niem embereknél kereste. Dicsősége öröktől fogva megvolt az Atyánál. A földre alázatosan, engedelmesen, alacsonyan jött, s megint csak az Atya volt az, aki adott neki minden név felett való nevet. Jézus jól tudta azt is, hogy mi lakik az emberben, tehát nem sok hálát és köszönetét várt azoktól, akikkel, szerte járván a falvakban és városokban, jót tett. Mindent egybevetve egy a tízből nem is gyenge arányszám. Hiszen a tizenkét tanítvány közül egy nemcsak hálátlan, de ördög volt, aki keresztfára juttatta Mesterét. A zsidó nép, amelyet annyira szeretett volna megtartani és üdvözíteni, a maga egészében nem ismerte fel meglátogatásának idejét, & nem látta meg azokat, amik békességére valók. . Jézus kérdésié a megváltani akaró, az üdvösséget felkínáló szívnek fájdalmas kérdése azokhoz, akiknek vannak füleik, de nem hallanak, vannak szemeik, de nem látnak, sémi eszükbe nem veszik, hogy a bélpokloss,ágtól való tisztulás még nem teljes gyógyulás. Azokhoz fordul Jézus kérdésével, akik nála a materiális nyomor, az anyagiakban való szü- kölködés ellen keresnek gyógyszert, s ha ebből a nyomorból kisegítené őket, beérnék vele. Az elvilájgialsudott, a politikummá átgyúrt, a szociálissá szekulai’izáiódött keresztyénséglhez intézi kérdésiét a Megváltó, aki szomorúan látja, hogy csak anyagi jólétet, kényelmet, biztonságot kérnék és várnak tőle, holott ő megmondta, hogy követőinek ie világion nyomorúságok lészen. Tiltakozik megváltói érdemének divatos formába nyirbálásia, felhigitása, megkurtítása, az önzés és a hatalom szolgálatába állítása elleni. Figyelmeztet arra, hogy az első és egy szükséges dolog az Isten országa, amelybe a bűnök bocsánata és újjászületés nélkül nem; lehet bejutni, amelyet tiszta szív nélkül még meglátni sémi bírunk. Elégedetlen az Ur azokkal a szekuláris keu resztyénekkel, azokkal a kurzusíkeresztyénekkel, akik olyanok, mint a festett koporsók; kívülről szépen vannak mázolva, de belül undok rothadás van folyamatban. Méltatlankodik, miért politikai programmot, gazdasági programimot és társadalmi programúiét faragnak keresztfájából a kufárok és konjunktúra-keresztyéniek, s elmellőzik azt, ami az elvangéliomnak lelke: az Isten iránti szeretetet és az embertárs iránti szeretetet. A szoros kaput kitágítják, a keskeny utat kiszélesítik, s a tű fokát úgy alakítják, hogy a leg- megrakottabb teve is kényelmesen keresztül tud rajta menni. Azok 'ellen beszél, akik csak azért folyamodnak hozzá, hogy segítségét elnyervén, egészségesebb és mohóbb' étvággyal vethessék magukat a világba és a világra. Akik a világot szeretik és azokat amik a világiban vannak s Jézust csak eszköznek használják fel arra, hogy a világot és annak javait élvezhessék. Akik a szívnek elrejtett emberére ügyet sem vetnek, arról neim is tudnak, hanem a keresiztyénisléget kirakatdisz- nek, dekorációs motívumnak, köpönyegnek alkalmazzák. Akik szívesem hagyják magukat megfogni a világ tőreiben és csapdáiban s bűneiket csupán addig érzik súlyos tehernek, amíg a világ élvezetétől és élvezőitől elzárják1 őket, de könnyen hordozzák, hia elmerülhetnek velők a világiban. Jézus sajnálta a kilencet, akik azt hitték, hogy már meggyógyultak és bátran mehetnek a világiba. Holott a betegségük áldásosabb' lehetett volna, mint a tisztulásuk azáltal, hogy kivette őket a világból és Jézushoz vezérelte őket. Annak a kilencnek vágya a világ volt, nem a gyógyulás, nem a Jézus, nem az Isteni országa. A tiz bélpoklos története többre tanít a hála erényénél. Arra tanít bennünket, hogy Jézustól többiét kell kérnünk és várnunk mint az életben, a világiban való boldogulás lehetőségét és. erejét. Az anyagi siker, a világi prosperálás, munkánk eredményessége, mindezek Isten ajándékai, amelyekért hálásaknak kell lennünk. De mindezeken túl és ezeknek a mélyén van a drága igazgyöngy, amiért eladunk mindent, hogy megvásárolhassuk: lelkünk üdvössége, az örökéletnek és a mennyországnak kincse. A kilenc bélpoklos teste megtisztult, de a lelkűk? Pedig micsoda váltsá- got adhat akárki is az ő leikéiért, avagy mit használ valakinek ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall? Mit használ, ha egy ördögtől megszabadulsz, de helyébe híót másiknak adsz szállást?
