Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-08-04 / 30. szám
234. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Í929. menjek Istennek házába és ott magasztaljam és áldjam azt, akitől alászáll minden jó adomány és tökéletes ajándék. Ámen. Jegyzetek. A szlovemszkói »Evangélikus Lap:< július 20-iki számának vezér cikk ében Endreffy János és lie. Fizély Ödön ezzel a sikoltással fejezik be fejtegetéseiket, amelyéknek lázas lüktetése és fojtott keserűségje megrenditően jelzik azt a szörnyű lelki feszültséglet és tépetfséget, amelyben élnek: »Harsányan kiáltjuk bele a magyar- országi, csehszlovákiai, romániai, jugoszláviai és burgenlandi evang. lelkiismeretbe: 1. Közös konferencián találkozzanak a ^szétszéledt testvérek tátongó sebeik gyógyítására. 2. Lélekszámsze- rinti pénzbeli hozzájárulással tartsanak fenn egy közös evang1. lapot — esetleg német nyelven szerkesztve — közös szerkesztő' bizottsággal mindaddig, amíg a közös bajok Krisztus szellemében végleges elintézést nem nyertek.« Ebben a rovatban valamikor már felhoztam' azt, hogy romániai evang. testvéreink sorsával (akkor azoknak a nyomorúságáról értesültem) törődnünk kellene. Soraimnak visszhangja nem támadt, hatása — tudtommal — nlem lett. Most, amikor a szlovenszkóiak kiáltását továbbítom (De messze van az a nyárfás!) másként fogom meg a kapanyelet. Nem äz »egyhazfejedelmiek- bez«, avagy a »kormányosokhoz« fordulok, miként Endreffy és 'fizély teszik. Én dr. Szlávik Mátyást, a nagymultu volt eperjesi theol. akadémia volt dékánját aposztrofálom! Tanítványai szerte paposkodnak a szétdarabolt magyar földön. Sorsukat tudom ma is úgy szivén hordja, mint mikor előtte ültek a padokban. De most nem ifjúságtól ragyogó szemeket lát. Könnyes szemek tekintenek reá. Fájó szivek dobbannak felé. Professzor úr! Önre vár az a munka, hogy tanítványait, barátait összehívja egy konferenciára. Csinálja meg! Eljönnek nemcsak a papok; jönnek jogászok, tanárok, tanítók is. Hiszem, hogy jönnek nemcsak magyar anyanyelvűek; jönnek német, tót, vend anyanyelvűek is. Nemcsak az eperjesi alma mater tanítványai; jönnek más viharverte, tépett szárnyú égi madarak^ szegény »jövevények és zsellérek«. Hozza össze a konferenciát Professzor Ur, aki szenvedett a szenvedőkkel, bujdosott a bujdosókkal és éhezett az éhezőkkel ! Én úgy érzem, hogy a Szlo- veniszkóból eltikkadt ajkakról felénk bugyborékoló kiáltás Önhöz van első sorban intézve. Tógye lehetővé, hogy á szétlökött kezek megint összefonódhassanak és a távolba hiába néző szemek össze villanhassanak! * Endreffy és Fizély 2-ik pontját, a közös evangélikus lap fenntartását, sajnos kénytelen vagyok kivihetetlennek tartani. Az még csak hagyján, hogy anyagi fedezet nem lenne a lap fenntartására. Néhány megrögzött fanatikus a lapot megjelentethetné a saját pénzén és munkájával Nagyobb baj az, hogy a lap egyszer ide, másszor amoda nemi juthatna be. Még ilyen szürke lapocskával is, amilyen az Evangélikusok Lapja, megtörténik, hogy visszakerül, vagy másként kallódik el az utón. A közös lapnak tehát két nagy akadálya van: a.pénzhiány és a szétdarabolt s ág. * Egyházi sajtóról lévén szó, ideiktatom, mit csinál az amerikai methodisták könyvkiadó vállalata, a »Methodist Book-Concern«. A vállalat forgalma az utolsó üzletévben 27 millió pengő volt. A tiszta nyereségből 1,150.000 pengőt osztottak szét százalékos ürányban az amerikai és Amerikán kívüli methodista egyházkerületek között elaggott és szolgálatképtelen lelkészek támogatására. A vállalat hetilapjainak 227.905 előfizetője van. A vasárnapi iskolai lecke-füzetek 31 millió példányban jelennek meg1. Az összes lapok példányszáma 411 millió. A vállalat több mint 9 millió bekötött könyvet adott el; kötetlen könyvet és füzetet 127 milliónál többiét. Hol vagyunk mi ezektől äz eredményektől és számoktól? És kinek, vagy kiknek a hibája, hogy ott vagyunk, ahol vagyunk? Számlálja ősszel valaki, hogy csak vallásta ni tankönyv hány példány fogy el iskoláinkban és mondja meg nekemi valaki, hogy hol van ezeknek a tankönyveknek a tiszta jövedelme, nem szólva á többi tankönyvekről. Beszéljen valaki a Luther-Társaság könyvkereskedésének vezetőjjével és kérdezze meg1 tőle;, milyen mérvű megrendeléseket kap. Csodálkozni fog. Én már nem csodálkozom'. Én már tudom. S tudom azt is, hogy ha valamire pénz kellene, akkor offertóriumokról álmodozunk, tie eszünkbe se jut, hogy egy kis élelmességgel és önzetlen összetartással lehetne pénzünk néhány kenyér- héjon rágódó nyugdíjas lelkész és özvegy papné anyagi támogatására. TemplomszentelésSalgótarjánban A hit mélységeit sugárzó ünnepség keretében avatta fel Mihalovits Samu nógrádi főesperes püspöki megbízás alapján a salgótarjáni evangélikusok több mint három és félezer pengős költséggel megújított és kibővített szép templomát július 14-én, Sztolár Miklós, Limába eher Zoltán és a helyi lelkész részvételével. A nem mindennapi szertartáshoz a presbitérium ki- sé relével vonult fel a templomhoz a főesperes és kísérete, ahol az Erős várunk eléneklése után a liturgikus formulák végeztével Zelenka Ottó felügyelő adta át a templom kulcsát az egyház- hatóságnak szép beszéd kiséretében. Telmányi István gondnok felnyitotta a templomot, mire a nagy számban egybegyűlt hívek zsúfolásig
