Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-06-30 / 26. szám
206. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. a mozgalom lényegét, hogy az Ö- és az UJ-testa- mentom (az egyik a gyökér, törzs, ág ési levél, a másik a virág és a gyümölcs) egyaránt Istien kiválasztott népének szent irata, mindkettő zsidóknak a műve, a názáreti Jézus pedig valóban a Krisztus, a Messiás. A zsidóságnak eltévelyedése volt az, hogy a názáreti Jézust kétezer évein át kitagadták, kiátkozták Izráel népiének közösségiéből, pedig ő a törvénynek1 és próféciának betöltője' és megvalósulása. A mozgalom szorosabban összefügg a cionizmussal, mint a keresztyén,seggel, mert szerinte a cionizmus csak a Jézus Krisztusiba vetett hiten keresztül juthat célhoz és teheti Siont a világ; világosságává. Tekinthetjük tehát zsidó nemzeti mozgalomnak is azzal a sajátos jeliem vonással, hogy ez a nacionalizmus a Jézus Krisztusban megvalósult s az ő személyiéhez fűzött, ezután megvalósulandó próféciák révén univerzalizmussá, minden népet felölelővé válik. Ebben a mozgalomban a zsidóság Jézust a zsidóknak követeli vissza azoktól a népektől, amelyek a zsidókat Jézus nevében évszázadiokon át megvetették, üldözték és elnyomták. Közvetve közeledést jelent a keresz- tyénséghez is, mert Bibliánk közös és közös lennie az a hitünk, hogy a názáreti Jézus a Krisztus, akiben Istennek felséges Ígéretei beteljesültek s aki a világ üdvözítője, nemcsak a zsidóké, hanem a görögöké is. Ez a mozgalom a zsidók között folytatott keresztyén missziónak munkád ját inkább megneheziti, mint megkönnyiti; megint hozzáteszem: egyelőre. Az én meggyőződésem az, hogy a Jézus messiási tisztébe1 és méltóságába vetett hit Végeredményben nem a zsidósághoz, hanem a keres,ztyénséghez vezet. »A régiek elmúltak.« A Krisztus népe a lelki Izráel. * Különös jelenség, hogy jóllehet főleg a kommun‘bukása óta elsősorban Budapestien tekintélyes arányokat öltött a zsidók áttérései, tudtommal eddig egyházi irodalmunkban erre vonatkozólag száraz statisztikai «adatokon kívül semmi sem jelent m'eg. Johnson Giisle, aki zsidó- misszionárius, a norvég lutheránus egyház szolgálatában áll. ö az egyetlen, aki — német nyelvein — ismerteti ezt a munkaágat. Közbevetőleg megemlítem, hogy Johnson lelkész űr igen eredeti, mély gondolatokban, értékes eszmékben gazdag röpiratokat is ád ki nlémet nyelven; kettőt olvastam magyar fordításban is, de nivótlan fordításban. Mi lehet az oka annak, hogy a zsidók áttérési mozgalmáról olyanl mélységesen hallgatnak azok, akik az áttérő zsidókat megkeresztelik? Sok egyháztagnak, talán nem is egészein jogosulatlan, érdeklődését elégítené ki az, aki venné magának a fáradságot arra, hogy ismertesse, miféle munka áll azok mögött a számok mögött, amelyek a zsidóságból áttérőket és a zsidóságba visszatérőket adják1 tudtuk ¥ A római pápa megbízottaival folytatott hosz- szadalmas tárgyalások után a porosz kormány junius 21-én aláírta a Vatikánnal létesített konkordátumot. A konkordátum hivatalos neve ^államszerződés«. Szabályozza a római katholikus egyház helyzetét az államban. Két úji püspökséget és két úji érsekséget állítanak fel. A szerződés határozmányai értelmében ezentúl a pápa választja ki a püspökjelölteket esi a római katholikus egyház államsegélye az eddiginek kétszereslére emeltetik. A hitoktatásra vonatkozólag semmi sincs a konkordátumban. A konkordátum még a porosz Lamdtagnak, illetve a nlémet birodalmi gyűlésnek jóváhagyására1 szorul1. Egyelőre nagyon kétséges, hogy a parlamentek jóváhagyják-e a szerződést, azonban arra való tekintettel, hogy a kontroverziális kérdések nem szerepelnek benne, a pártok állítólag hajlandók a ratifikálást megszavazni, azzal a feltétellel, hogy a porosz protestáns egyház érdekeit a kormány megvédelmezi. Az Allgemeine Evang.- Lutherische Kirchenzeitung igy ir: »Miután a konkordátum szövegle közzététeíett, a' harc első sorbán akörül a kérdés körül forog, hogy egyidejűleg köttessenek párhuzamos szerződésiek a porosz evangélikus egyházakkal is. A porosz egyetemes zsinat (Gieneralsynode) junius 22-én összeül, hogy a konkordátum aláírása által támadt új helyzethez állást foglaljon. Most nyomatékosan meg kell értetni a porosz kormánnyal, hojgy az evangélikus egyházak, hogy az evangélikus lakosság1 nem quantité negligeable! A parlamenti helyzet szempontjából sok függ attól, hölgy a porosz államtanács az evangélikus egyházakkal való paritás megsértése miatt kifogást emel-e a konkordátum ellen. Mert akkor ai porosz Laüdtagban a ratifikáláshoz kétharmaad többjéig kivántatik meg.« »Das Evangelische » Deutschland«-ban egy protestáns: vezérférfíu, Dibeiius, a következőket írja: »Az bizonyos, hogy a szerződés Németországban a katholikus egyház rugalmasságát növeli és helyzetét megerősíti. Máskülönblen a kúria nem irta volna alá. Mindenki, aki a keresztyénség körén kívül all és attól idegen, megalkotja magának az Ítéletet a katholikus befolyásnak pusztán politikai okokból történő e megerősitéséről. Mindenki, aki világos tudattal áll a protestantizmus oldalán, belátja', hogy a katholikus befolyásinak ez a megerősítése csak abban az esetben viselhető el, ha egyidejűleg a protestáns egyháznak is megfelelő lehetőségek biztosittatrfak a terjeszkedésre.« A »Protestantenverein« a konkordátum aláírása előtt eigy nyilatkozattal lépett a nyilvánosság elé, amelynek lényege abban foglalható össze, hogy a kúriával csupán! államszerződés köttessék; hogy az állam védelmezze meg a felségjogait különösen ä püspöki kinevezések körül, hogy a1 hitoktatás és az iskolák ne szerepieliienek, az egyetemek taWsZabádsága megóvassék; ^ hogy egyidejűleg az evangélikus egyházakkal is létesüljön szerződés. Az Allgem. Evang.-Luth. Kir-
