Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-06-30 / 26. szám

204.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1929.

letre hívták a harangok a gyülekezetét. Itt a gyülekezet lelkésze, Seholtz Ödön esperes, Máté 25, 1—13 alapján mondott egyházi beszédet, a püspök pedig Zsolt. 27, 4 alapján beszélt a hívekhez lenyűgöző erővel. Istentisztelet után közgyűlésen számolt be a püspök tapasztalatairól. íKözebéd után, amelyen a gyülekezet kurátora kedves szavakkal köszöntötte fel a püspököt, Ágfalva leánygyülekezetébe, Sopronbánfalvára indult a főpásztor. Itt is bensőséges fogadtatásban részesítette a gyülekezet. A fogadtatás után az állami népiskola udvarába vonult a gyülekezet, ahol a püspök Mt. 16, 5 alapján a lelkiismereteket megmozgató beszédet intézett a hívekhez. Istentisztelet után az előbb a gyülekezet birtokában volt iskola imatermében közgyűlés volt. Ennek végeztével Schotte Ödön, az egyházmegye esperese hálatelt szívvel mondott köszönetét a főpásztornak mind azért az áldásért, amelyet egyházlátogató kőrútján az egész egyházmegyében terjesztett. A püspök válaszul újólag elismerését fejezte ki az egyházmegye lelkészeinek, világi vezetőférfiainak és a tanítóságnak a tapasztaltak felett és köszönetét mondott a soproni járás főszolgabirájának, Czillinger

N.-nek is azért az előzékenységért, amellyel egyházlátogató kőrútján mindenkor kisérte. Végül buzgó hálaimát mondott Isten jóságos kegyelméért, hogy immár befejezhette egyházkerületének összes anya- és leánygyülekezeteinek, valamint szórványainak első püspöki meglátogatás át. Ezután az egyházmegye összes lelkészeinek, valamint felügyelőinek kíséretében Sopronba tért vissza a püspök, ahonnan 17-én utazott vissza székhelyére, Győrbe. Útjában elkísérte híveinek szívből fakadó áldáskivánása, akiknek lelkében odaadó szeretetet és az egyház szebb jövőjéért való munkálkodás szent elhatározását hagyta vissza. B. O.

Lelbach Oszkár pályadija Prot. Tőrt. Lexikon megírására.

I.

Lelbach O levele dr. br. Kaas Alberthez a Luther-Szövetség elnökéhez.

Hazánk válságos helyzetében a közvélemény fokozott érdeklődéssel fordul nemzetünk dicső múltja felé, mert a történelemben keres eligazodást, annak válságában útmutatást és a nagy példákban okot és jogot a jobb jövőbe vetett hithez. Föllendült a történetkutatás, de ezzel egyidejűleg új irányok keletkeznek, amelyek a világháború után megváltozott gondolkodás és a Jelen felfogás szemüvegével vizsgálódva, a múltban a mái modern irányokat, annak igazait a mai kor gondolatainak, irányainak és céljainak akarják szolgálatába kényszeríteni.

Ezt a mozgalmat történelmi átértékelésnek

nevezik. Hogy a történetírás nem állhat meg a történeti események száraz és egyszerű felsorakoztatásában, nyilvánvaló azért, mert az egyes korok nemcsak magukat Ítélik meg sajiát gondolataik szerint, hanem a multat is más és másképem fogják fel és bírálják el. Azonban ez a mozgalom semmikép sem mehet odáig, hogy a multat egyszerűen elvonatkoztassa és kiszakítsa saját korától és annak uralkodó gondolatvilágától. Az átértékelés nem lehet értékcsomkitás, de nem lehet el értéktele nités sem, mert akkor megszűnik történeti rásnak lenni.

Engem egyénileg felette bánt, hogy éppen mostanában, amikor az integer Magyarország érdekében csak a történelem által igazolt objektív igazságok felvonultatásával lehet kilátásunk a sikerre, ezt a nemzetközileg egyedül hatásos történeti objektivitást látom veszélyeztetve abban a szenvedélyes törekvésben, melyet Magyarország kereszténysége indított Magyarország keresztyénsége ellen és amely nagyon is kárhoztatos tendencia ellen nincs senki, aki meg- védjen. Ezen történelem-át Írást én veszedelmesebbnek tartom, mint ellenségeink sajtókam- pányját ellenünk és ez ellen szeretnék1 tenni a magam módja szerint, olyként, hogy meg nem cáfolható adatokat vonultatok fel azon állítás ellen: hogy a magyarországi protestantizmus a magyar kultúra érdiekében1 semmit, vagy csak igénytelenül keveset tett. Én úgy tudóm, hogy a m agya r protestantizmus elé vülhetetlen ül nagy dolgokat művelt, mint egész, de nagyjai által egyenként is és pedig a kultúra minden terén és annak minden eszközével.

Ezen örök tények és az ezeket a történelembe kitörölhetetlen betűkkel beirt eleink érdemeit szeretném megnyitva és feltárva a magyar közvéleménynek rendelkezésére bocsátani oly alak- bán, mely megengedi, hogy kevés keresés után biárki ráüthesse á lapokat azokra a nevekre, akik a magyar kultúra történetét csinálták az evangé- liom világosságával és Isten igéjének erejével, lettek légyen azok akár tudósok, akár politikusok1, akár orvosok, mérnökök, katonák, kereskedők, vagy egyéb hivatásUak. Szeretnék kultur- histórikusok részére, de minden magyar részére oly forrásmunkát megalkottatni, amelyből köny- nyűszerrel mindenki megtudhatja a magyar protestantizmus nagyjainak nemcsak életrajzi adatait, hanem munkájuk megcáfolhatatlan ténybeli és írásbeli dokumentumait is;. Afféle lexikonszerű összeállításra gondolok, amely találó és rövid képet ad minden nagyunkról, de Ugyanakkor rámutat azokra a forrásokra is, melyekből a behatóbb érdeklődés bővebb adatokat is kereshet.

Ilyen »Protestáns Történelmi Adattár« elkészítésének céljaira az Országos Lutherszövet- segnek 2000 pengőt bbcsátok rendelkezésre ázzál, hogy leizen összeggel jutalmaztassa a fenti gondolatomat leginkább' megoldó pályamunkát, melyet, ha az Országos Lutherszövétség Jaltai lennek miegbirálásával megbízott társasága érdé-