Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-06-02 / 22. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA i$29. 175. Isten bizonyságtételei. Az apostol szerint Isten bizottságot tett Jézusró! erők, csudatételek és jelek áltál. Tesz-e még ma is bizonyságot? Működnek-e erők, történnek-e csudák, láthatók-e a jelek? Várjuk az Urat, mint az őrök a reggelt. Kiáltunk: »Oh, vajha megszakasztanád az egeket és lcszállnál!« Úgy látszik hiába várunk. »Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállók és csak nézel reám!« Miért nem felel tűzben, vagy' más jelben és csudatételben? A lélek Istenhez van teremtve, nem nyugszik addig, mig nyugalmat nem talál Istennél. De ha Isten nem mutatkozik, a lélek hiába keres. Ha Isten nem szól, a lélek hiába figyel. »Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!« De meddig kell várni, mig az Ur megszólal? Ha az Ur egyre csak hallgat, a lélek belefárad, a szolga elalszik. A virágnak napfény, harmat, eső kell, máskép elszárad. A léleknek isteni látomás kell, bizonyságtétel kell, máskép megüresedik, clfony- nyad, összetöpörödik. Elszáradt lelkek avarját söpri végig a történelem szele. Az emberek megfáradnak, mert meg vannak terhelve és nem találnak nyugodalmat. Elzsibbadnak az állandó nyomás alatt; megzavarodnak a sok aprólékos izgalom alatt; hitetlenekké lösznek, mert nem részesülnek látomásokban. Az Istenfélelem és Istenszeretet elvánnyad, mert nem tapasztalják meg az Istent, akit félni és szeretni kell. Miért nem részesül a mai emberiség is azokban a kijelentésekben és bizonyságtételekben, amelyek a hajdankorban a hitnek hőseit állították a porondra? Miért kell el forgácsolód ni és felőrlődni apró gondok között, kicsinyes feladatokban, lélekölo munkában erőknek, amelyeket magas lobogásra szíthatna az Ur lelke? Miért ez a sekély és sivár helyzet amely elólmo- sitja, elfásitja, elsenyveszti az energiákat? Milyen más volt az az idő, amikor a tanítvány azt mondhatta társainak: Menjünk el és haljunk meg vele! Amikor lelkesen kiálthatta: Megkeresztel- kedhetem a te keresztségeddel és megihatom a keserű pohárt, amelyet te megiszol! így gondoljuk a dolgokat és igy vélekedünk a múlt időkről. Mintha akkor nem lett volna olyan poros az út, mintha a nagyságnak és felmagasztomltságnak inspiráló szele zúgott volna végig a világon. És elfelejtjük, hogy az egyik elárulta, a másik megragadta, János kivételével mindnyájan elkerülték a keresztfát, amelyen urok függött. A hamu alatt megmaradt szikrákat csak a pünkösdi tűz tudta lángra szítani. Pünkösdkor Isten bizonyságot tett. A reformációban megint bizonyságot tett. Más, rendkívüli idők voltak azok? Nem akadtak akkor is sokan, akik azt vallották: Kiáltok hozzád, de nem felelsz, inegjállok és csak nézel reám? Nem akadtak akik azt kiáltották: Oh, vajha megakasztanád az egeket és leszállnál? Meg kell maradnunk a reformáció hiténél: a magunk erejével, akaratával, cselekvésével nem érhetünk el semmit. Az ügy nem embereké. Az ügy Istené. Rajta fordul meg. Az Istent nem tudjuk lehúzni az egekből. Mi imádkozzunk, hogy jöjjön el ő és vele az ő országa, de a második lépést neki kell megtenni. Mi érezzük, hogy milyen nagy szükség volna Istennek bizonyság- tételére, csudás kijelentésére, erőire. Látjuk a romlást a falakban és fundamentomokban. A kicsinyekben és a nagyokban. A hatalmasokban és a gyengékben. De mit cselekedjünk? Várunk. És néha felcsillan a szemünk, amikor látjuk, hogy Isten itt is, ott is gyűit egy-egy mécset, hogy’ világoljon azoknak, akik a házban vaiuiak addig is, amig eljön az igazságnak fényes napja. Emlékezzünk ra, mikor Mária Husvét reggelén Arimathiai József kertjében siratta az Urat, Jézus szólt hozzá s Mária azt gondolta, hogy a kertész beszél. Pedig a feltámadott Krisztus volt. Bizonyos az, hogy az Isten ma nem tesz bizonyságot, és pedig erők, csudatételek és jelek által? Hátha mi nem látjuk meg a bizonyságtételt? Mi gondoljuk, hogy a kertész beszél, mikor maga az Ur szólít! Jézust kinevették, bolondnak tartották, megkinozták és megölték. Pedig ó volt Istennek tökéletes kijelentése. Imádkozzunk, hogy' Istennek bizonyságtételeit felismerjük! HÍREK. Trianoni A Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESz) június 2-án tartja revizió-gyülését, amelyen újból tiltakozni fog a reánk kényszerí- tett igazságtalanságok ellen és kifejezésre juttatja az élniakarásnak azon megnyilatkozását, melyet csak az isteni igazságszolgáltatásba vetett mély és tiszta hit eredményezhet. Ezen a napon evangélikus egyházunk templomaiban az igehirdetés keretében megemlékezés történik a trianoni igazságtalanságról s istentisztelet végeztével megszólalnak harangjaink, prófétai szóval hirdetve Trianon temetését, Magyarország feltámadását! A belmissziói munka hónapja. Az Amerikai Egyesült Lutheránus Egyház belmissziói bizottsága programmot dolgozott ki, amely szerint június hónap a belmissziói munka jegyében áll. Minden lelkész belmissziói beszédet mond ennek a hónapnak valamelyik vasárnapján. Megfelelő anyagról a bizottság gondoskodik. Kapi Béla püspök amerikai útjára visszagondolva, talán kapcsolatot lehet találni az amerikai egyház belmissziói bizottságának ezen tervezete és a dunántúli egyházkerületi Belmissziói Munkaprogramul között, amely már évek óta megjelenik és amelyet a püspök Amerikában a lutheránus egyház vezető tényezőivel ismertetett.
