Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-05-19 / 20. szám

urna* üuuarcmr VII.0i2ella-u.28 XV. évfolyam. 1929. május 19. 20. szám. SnrfctszlAsfti is kiadóhivatal: LÉBtNY (Mosod n.l Kiadta: I LUTHER-SZŐVETStG. Pístitakarékíénztárl csekkszámla: 1290. Ilapitotla: DR. RfifTIY SINDOR püspök. Siarfce*cMaert 1.1.14. NÉMETH KÁROLT «sper«». Moolelaoik káténként epvszer. vasárnap. ElMiutésI ir: Eoész évre 6 P. 40 fill., létévre 3 P. 20 (HU negyedévre I P. 60 (HL Ebi srira 16 Ilii Hirdetési árak aiegeoiazis szerint. D A Szentlélek az egyházért. »Akik azért örömesi vevék Pé­ter beszédét, megkereszteikedének; és hozzájuk csatlakozók azon a na­pon mintegy háromezer lélek«. Apcsel. 2, 41. Legalsó egyháztörlér.et-irónk, az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvnek szerzője, jó s a- tisztikus. Nem veti meg a számokat. Megemlíti, hogy mikor Mátyást apostollá választatták, mint­egy százhuszan voltak együtt. Számszerint is megmondja, hogy Mátyás a tizenegy apostol közé számlál taték. Péter apostol beszédének ha­tásáról számolva be, megjegy zi, hogy háromezer lélek csatlakozott a gyülekezethez. Ezekben a számadatokban megnyilatkozik a történetírónak tárgyilagossága mellett a sáfárnak gondossága és öröme is. Tizenegy', százhúsz és háromezer. Sót néhány verssel odabb azt olvassuk, hogy az Ur minden napon szaporítja vala a gyülekezetét az idvezülökkel. Igaz, hogy manapsag már rá­jöttünk, hogy a statisztikai adatokat igen sok- féleképen lehet csürni-csavárni. Igaz, hogy újabb időben vannak, akik a lclkeknek vaggón tételek - ben törlénó szállítása iránt nem viseltetnek nagy bizalommal. Másfelől mégis írva van, hogy a keresztyénség mindjárt a Szentlélek kitöltésének napján tömegmozgalomként jelentkezett. Ezt a tényt letagadni nem lehet. Háromezer léleknek a csatlakozása — és fel kell tételeznünk, hogy mindnyájan felnőttek voltak — határozottan tö­megmozgalom, megkeresztelésük is tömegesen történt, egyenként egész nap se végeztek volna a keresztelési szertartásokkal. Hogy ezt a tömegmozgalmat, háromezer lé­leknek megkeseredését, megtérését, örömét, kereszté lkedését és a gyülekezethez csat­lakozását megérthessük, nem elég Péter apostol beszédét elemeznünk. Az apostol beszéde né­hány ótestámentomi idézeten kívül Jézus életé­nek, szenvedésének, halálának rövid összefogla­lása és bizonyságtétel amellett, hogy az Isten jobbja által felmagiasztalt Jézus az Ur és a Krisz­tus. Egyik erős tulajdonsága a beszédnek az is, hogy a názáreti Jézust nem csupán származásá­nál fogva hozza összeköttetésbe a zsidó hallga­tósággal. A názáreti Jézust ezek a hallgatók fe­szítették meg; a názáreti Jézus e hallgatók kö­zött és előttük nyert bizonyságot Istentől, amint ezt a hallgatók is jól tudták. Vagyis Jézusnak a képe bele volt Írva ezeknek az embereknek a szivébe. Jézus nemcsak együttmunkálkodott itt az apostollal, hanem meg is előzte. Vagyis a háromezer ember megkeresztclkedésének meg­vannak az előzményei Jézus földi életében. Ugyancsak megelőzte Péter apostol beszé­dét az. a körülmény, hogy ennek a háromezer embernek volt kikhez csatlakozni. Megvolt már a mintegy százhúsz főre tehető gyülekezet. Pé­ter apostol utal erre a gy ülekezetre, amikor ma­gyarázza, hogy nem részegek -ezek«. Van tehát már egy közösség, amely megkülönbözteti ma­gát a zsidóktól ’es amelyhez csatlakozhatnak azok, akik a Jézusról való apostoli bizonyság­tétel hatása alatt »elszakítják magukat a gonosz nemzetségtől.« Péter hivatkozik ennek a hivő közösségnek a bizonyságtételére, amikor azt mondja: »mi mindnyájan tanúbizonyságai va­gyunk.« Tehát az első nyilvános bizonyságtétel a Krisztus mellett egy közösségnek, az egyház­nak nevében történik. Az egyház nevében és pedig ügy, hogy a bizonyságtételnek súlyát fo­kozza ennek a közösségnek a tekintélye. Nem az apostol szava ád tekintélyt az egyháznak, ha­nem az apostol támasztja alá saját bizonyságté­telét az egyház bizonyságtételével. Nem szükséges rámutatnom arra, hogy az egyház bizonyságtevésé re való ilyen hbatkozás- nak miben különös nagy jelentősége van a pro­testantizmusnak a hierarchikus egyházi alkot­mánnyal folytatott elvi és gyakorlati harcaira. Csupán azt óhajtom kiemelni, hogy t/iar ezen első alkalommal megtaláljuk az apostol beszédé­ben a keresztyénség két nagy objektiv funda­mento mát: a Jézus Krisztus életét, halálát, fel­támadását, mennybemenetelét tartalmazé) evan- géliomot és a hívőknek közössegét, az egyházat. Mimódon alakult meg az a százhúsz Iélek- ből álló egyház, amelyhez a háromezer csatla­kozott? Jézus mennybemenetele után — igy ol­vassuk a Cselekedetek könyvének első részé­ben — »az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával és az ő atyjafiaival« egyiittvoltaJc az apostolok, ez utóbbiak számszerűit tizenegyen. Ezek mindnyájan egy szTvveMéfekkeí fogíafato- sak vaíának az imádkozásban és a könyörgésben. Ezek voltak együtt pünkösd napján, amikor ki­töltetett rájuk a Szentléfek és kezdének szólni. Ennek a sokaságnak volt bizonyos szervezete,

Next

/
Oldalképek
Tartalom