Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-05-12 / 19. szám

1929, __________________________EVANGÉLIKUSOK LAPJA K risztus Urunk s az Antikrisztus között. »Aki nincs velem, az ellenem van« mondja az Ur. Válaszút elé visz elhivatósunk: vagy Vele, vagy ellene. A világ ezen legnagyobb küzdelme nem Európa területén fog eldőlni, de rajtunk is múlik. Mindez arra int, hogy önmagunk kedvéért foglalkozzunk a külmis- sióval. Felelőssége tudatában Magyarhoni Evang. Mis- sióegyesületünk is részt kér e szent munkából. Nincs ugyan neki ezidöszerint külön munkamezeje, hanem a lipcsei evang. missióegyesülethez csatlakozva, ezt támogatja hűséges munkájával. A lipcsei missió két nagy munkaterületen serénykedik. A régebbi — IMI óta — Elöindia délkeleti részén folyik a 18.0O0.0U0 lelket számláló tamul nép között; az újabb — 1893 óta — a Kilimandzsáró és Mcru-hegy déli lejtőin lakó dzsagga, varo és aruscha négerek közt folyik, akiknek száma 1U0.000 lélek. Mindenütt megnyílt ajtót tár az Ur kegyelme elénk, de missiónk anyagi ereje nem bírja. India nagy elhatározás korát éli, Afrikában bő aratás van. »Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ö aratásába.« A lipcsei missió súlyos anyagi helyzettel küzd. Folyó évi költségvetése 660.000 márkáról szól. Ehhez járul 50 000 M deficit, úgyhogy 710.000 márka fede­zéséről — majdnem 1,000.000 pengő — kell gondos­kodnia. Ezzel szemben az elmúlt év csak 576.000 M. bevételt mutat, úgyhogy 24>o-os emelkedést jelent a vállalt feladatok teljesítése A központi miss'ói tanács nagy szeretettel kéri a mi magyarhoni evang. missióegyesületünk segítségét is Rámutat, hogy az egyházi év folyamán nem érvényesül eléggé a mis­sió eszméje. Vizkercszten kívül az egyházi esztendő más vasárnapjain és fel kellene hívni — úgy vélik — a külmisszióra a keresztyén testvérek figyelmét. Hittestvéri szeretettel kérjük azért összes elöljá­róinkat, a lelkészeket, tanítókat, valamint minden keresztyén gyülekezetünket, hogy emlékezzenek meg imáikban s adományaikban a külmisszióról. Ha le­hetséges ajánljanak fel offertoriumot, s küldjék be ezt, avagy más adományukat Broschkó G. A. fö- esperes, misszióegyesületi pénztárosunk címére: Bu­dapest, IV., Deák-tér 4. Ne vegye kérem senki ké­relmünket szerénytelen tolakodásnak, kövesse ki-ki szive sugallatát. Felhívjuk a figyelmet az uj misz- S7iói gyüjtőperselyre, amelyből minden lelkészi hi­vatalnak küldünk, hogy alkalomadtán abba gyűjtsék a szeretet filléreit. Szívesen küldünk azonban bár­kinek is ily perselyt, ha igényt tart reá. Nagyon melegen ajánljuk egyházunk hivatott vezetőinek és a híveknek figyelmébe, s szeretettel kérjük a misz- szió-egyesületi taggyüjtés fontos munkáját. Sopron, 1929. Rogatc vasárnapján. Hammann Károly s. k. a magyarhoni evang. misszióegyesület egyházi elnöke, dr. Molnár Gyula s. k. a magyarhoni evang. misszióegyesület világi elnöke. Köszönet és üdvözlet Izlandbél. Aközött a sok vendég kö/t, akik 1928. jú­niusában Budapestre érkeztek, hogy részt vegye­nek egy nemzetközi konferencián, volt egy iz­landi házaspár is, amely annak előtte Berlinnél tovább sohasem juttrtt cl. Egyikük sem ismert senkit Budapesten, de azt tudták, hogy ott la­kik egy skandináviai lelkész és zsidómisszioná- rius, akinek nagyapja izlandi volt. Ennek irt a két izlandi és tőle kértek tanácsot és felvilágo- sitást. Mikor Budapestre érkeztek, ez a lelkes/, Gislc Johnson és magyar felesége, tárt karokkal fogadták őket, mintha csak testvérek lettek volna. Es az izlandi házaspár kétszeresen örült, mikor hallotta, hogv a budapesti kis papleánynak ugyanaz a neve, mint az izlandi nőé, aki láto­gatóba ment oda. Ezt a nevet igen jól ismerem, mert a feleségem és én voltunk az az izlandi házaspár. Mig feleségem a kongresszus ülé­sein volt, én felhasználtam az időt arra, hogy' megtekintsem Budapesten az egyházukat és a különböző jótékonysági intézmények *t, mert ha­zámban harminc év óta én is ezen a téren dol­goztam. Johnson Gisle barátom révén több ma­gyar személyiséggel jutottam ismeretségbe. Ezek annyi szívességet tanúsítottak irányomban, s oly sok tanáccsal és felvilágosítással segítettek, hogy egyenesen kötelességemnek tartom, hogy nyil­vánosan mondjak nekik köszönetét egy' lapban, amelyet ők is olvashatnak, aminthogy a saját lapomban és más izlandi lapokban is már ko­rábban irtani barátságukról és vendégszeretetük­ről. Sajnáltam, hogy csak tiz napot tölthettem Budapesten. Nemcsak sok érdekes dolgot lát­tam ott, hanem az ottani protestáns egyházak munkáját is megtanultam ismerni és becsülni és behatóan érdeklődtem általában a magyar vi­szonyok iránt is. Magyarokkal folytatott beszél­getésekből és magyar könyvekből én, aki az­előtt sohasem hallottam magyarul, megértettem, hogy mi rejlik abban a három kis szóban: Nem! Nem! Soha! Ezért, Kedves Barátaim, hálás köszönetét mondok valamennyiteknek szivességtekért és vendégszeretetetekért. Az Ur áldja meg a ma­gyar protestáns egyházakat és az Ur gyógyitsa meg azokat a sebeket, amelyekből minden jó magvar hazafi vérzik. Reykjavik, Izland, 1929. február 5. Gislason Sigurbjörn A. GONDOLATOK. Sok mondani valód akad jogaidról, s na­gyon keveset gondolsz kötelességeidre. Csak egy elidegenithetctlen jogod van. Az a rmagasz- tos jogod, hogy teljesítsd kötelességedet min­denkor, mindenhol, minden körülmények között. Marvin F. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom