Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-05-12 / 19. szám

1929. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 147. jutott haza. A habom alatt Szegleden minden katonai lelkészt teendőt is végzett. Az össze­omlás után lakásán végezte a hitoktatást, de ezért díjazást n:m tudott ráerőszakolni a gyü­lekezet, pedig akkor már a fizetése nagyon cse­kély volt. Mikor a tanítót eltiltották a kántori teendők végzésétől, a lelkész felesége orgonáit, de az istentiszteletet megtartották. A francia megszállás alatt a madagaszkári néger katonák­nak istentiszteleteket tartott, s 1919-ben 23 né­ger katonát meg is keresztelt franda nyelvű szer­tartás keretében. (Német nyelvű istentisztelete­ket is tartott Szegeden az árvízig.) Fél századon keresztül nem járt szabadság­ra, sem számbavehetö segítsége nem volt az. utolsó éveken kívül, amikor mar betegeskedett. Életében a lelkipásztorra jellemző egykét igen szomorú epizódot is találunk. Megtörtént, hogy gyermeke temetéséről hazaérve fellépett a szó­székre, hogy az. ó-év esti istentiszteletet meg­tartsa. Máskor meg k dvcnc kis unokája halál­tusáját vívta már, szorongatta az ápoló nagy­apa kezét, d:r a njgyapa azért megtartotta a vasárnapi istentiszteletet, s mire ennek vége lön, akkorra elszállt a dédelgetett kis unoka ártat­lan lelke is. Háború alatt, mikor a városi scgvlvt papirkoronákban kapta, a legnagyobb nélkülö­zés ellenére sem volt híveinek terhére azzal, hogy* segítségüket kérje. Börtönlclkés/i dija ha- vonícint a villamosra sem volt elég. Egyéniségének fő vonásai voltak: mély val­lásosság, erőteljes lutheri vonással, tevékeny ha­zaszeretet, szgoru kötelcsscgteljesités, puritán egyszerűség, leplezetlen őszinteség és megal- kmást nem ismerő jellem, jellembeli kiváló­ságai a város egvik legtiszteletreméltóbb pol­gárává avatták. Lelkészkédeseinek utolsó évei nem voltak zavartalanok. Nyugdíjba menni sze­génysége következtében nem tudott, s mivel a funkciókat már végezni nem tudta, a gyülekezet kívánta volna, hogy helyét fiatalabb és tevékeny erőnek adja át. Nem annyira az. egyénekben, mint inkább a viszonyok végzetszerüségében rej­lett e diszharmónia oka, amely azonban a nyug­díjba vonult, törődött és el nem feledhető szol­gálatokat végzett lelkész iránt lassanként az elismerés harmonikus érzésévé változott. Tho- may utolsó esztendejében már csak alig mutatta az öntudatos élet jeleit. A nagy munka megfá- rasztotta, erőit kiszívta, — olyan volt, mint a csonkra égett fáklya. Az egyik temetési beszéd markánsan végezte ki lelki arculatának főbb vo­násait, amikor a hit harcosának, hősének és a tragikus sorsú lelkipásztornak jellemezte. Mi benne volt aranyértékü hit, Fenség, méltóság, nem múló erő: Ezrek szivében halhatatlan él. Az ajkunk fennen vallja: itt, e holt: A gyülekezet örök nagyja volt. K. Szemelvények a bibliából kaleeai szempontból htu: naivneivirl vitéz Raics Várói? ny. altábornagy. A »Könyvek könyvednek szellemi és erkölcsi értékéről már sokat olvastunk és hallottunk be­szélni, de arról katonai vonatkozásban annál ke­vesebbet. Pedig a biblia beható tanulmányozása olyan eszméket és érzelmeket vált ki szivünkből és lelkűnkből, melyek mindent átfogó erejük, igazságuk és egyenlősitő hatásuk folytán a ka­tonai hivatást egyéb magas erők és képességek forrásává avatják. A bibliának 'Goethe megállapítása szerint ol)an teljes a tartalma, hogy az a gondolkodás­ra anyagot, az emberi dolgok mérlegelésére pe­dig alkalmat minden más könyvnél inkább nyújt. Herder a bibliát a bölcsesség legmélyebb for­rásának és a nevelés kitűnő eszközének tartja. Amig az ószövetséget a zsidók hadtörténel­mének is nevezhetjük, addig az. Újszövetség a béke könyve. Kétségtelen, hogy előbbiből né­mely katona:lag értékes igazságot és tanulságot meríthetünk. Tudvalevő, hogy Napoleon is tisz­telettel adózott Mózes, a nagy zsidó szervező és vezető iránt. Ez a kor különösen a hadsereg szelleme, lélektana és alkalmazása, úgyszintén a vezérek személyes tulajdonságai terén nyújt megszívlelendő tanulságokat. A zsidók hadveze­tésének crélycssége, kíméletlensége, következe­tessége és a tömeghangulat, a hadsereg szelle­mének emelése természetesen más eszközök­kel követendő — példaként áll előttünk a jelen és a jövőben. Pl. Mózes V. könyvének 20. ré­szében A hadviselés törvényei < cim alatt a 3. és 4. versben a következőket mondja: »Hallgasd meg Izrael! Ti ma készültök megütközni ellen­ségeitekkel: A ti szivetek meg ne lágyuljon, ne féljetek és meg ne rettenjetek, se meg ne ré­müljetek előttük; mert az Ur, a ti Istenetek ve­letek megy, hogy harcoljon érettetek a ti ellen­ségeitekkel, hogy megtartson titeket« Mózes törvénye világosan előírta az álta­lános védkötelezettséget, mely alól családi és állami szempontból kivételek is voltak, éppen ügy, mint nálunk is a nagy háhoiu előtt. A Bírák könyvének 7. részében arra találunk példát, hogy mennyivel többet ér egy minősé­gileg jobb, bár kisebb hadsereg egy sekélyes nagyobbnál, mikor t. i. Gedeon az ó 32.000 főnyi hadseregét az Ur felszólítására és segít­ségével 300 főből álló kifogástalan anyagra apasztotta le. Miként látjuk tehát az ószövetség alapos és ügyes tanulmányozása katonai szempontból igen érdekesen aknázható ki. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy azért, mert az Újszövetség a »béke könyve«, ab­ban háborús vonatkozású kijelentéseket egyál­talán nem találunk. Pl. Pál apostol a keresz­tyént gyakran egy harcossal hasonlítja össze és annak helyes szellemi és erkölcsi magatartását a fegyverkezésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom