Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-05-05 / 18. szám

142. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. titkár, Vidovszky Kálmán, a Luther Otthon igazgatója, Antritten János irodaigazgató és Makády József,. a budapesti K. I. E. kép­viseletében — jelentek meg. Az egyházköz­ségekből a megjelent ifjúság vezetői, lelké­szek és tanítók — levente - oktatók nagy számban. Április 20-án, szombaton délután a »vezetők konferenciája« volt, melyen meg­jelentek Pályi Pál, Nógrád vármegye főis­pánja, Rákóczy István ny. főispán, Szenthe Kálmán törv. sz. elnök és még sokan a helyi egyház vezetői közül. Itt a »vezetők« kellő irányítást kaptak arra nézve, hogyan kell — főképen falun megszervezni a K. I. E. munkát. Este az Ifj. Egylet helyiségében a nagyközönség részére gazdag programmal vallásos estély volt, melyen Kardos Gyula alesperes tartott irásmagyarázatot Máté 5. r. 14—16. alapján, szavalt Hutnyik Károly ifjú, a »Prot, egyházi énekkar« szép chorá- kat adott elő és dr. Scholtz Oszkár »Egy csodás élet története« címen nagy figyelem­mel hallgatott, tartalomban gazdag előadást. Garami Kató és Kardos Viktor kis imát mondtak. Április 21-én reggel 8 órakor vette kez­detét a conferencia és pedig a megjelentek nagy száma miatt az evang. templomban, melyet a nagy csoportokban összesereglett ifjúság teljesen megtöltött. Itt Kardos Gyula alesperes imája, Igeolvasása után meleg ér­zésekkel üdvözölte a konferenciát, majddr. Scholtz Oszkár tartott nagyszabású előadást azon a címen: »Miért szükséges a K. I. E. munka az evangélikus egyházban?« Az elő­adó ezen előadásába sürítette mindazokat a ^gondolatokat, amelyeket az ifjúsággal kö­zölni akart. Beszélt az idők sivárságáról, a trianoni magyarság szomorú sorsáról, a lelki élet leromlásáról, az ifjúságnak, mint a jövendő reményének magasztos hivatásá­ról, célkitűzéséről. S kifejtette, hogy egye­dül a biblia szellemében felnevelt és annak kristálytiszta vizéből táplálkozó ifjúság lesz képes önmagát és a jövendőt megmenteni. Részletesen ismertette a K. I. E. munka négy főágát: a szellemi, a testi, a lelki nevelést és a szolgálatra való előkészítést. Az előadás után az ifjúság részt vett az evang. és ref. templomban megtartott jubiláris istentisz­teleten, melyek a speyeri protestátió emlé­kére tartattak, s ez alkalommal az evang. templomban Sulacsik Zoltán ref. lelkész, a református templomban pedig Kardos Gyula evang. alesperes tartották az ünnepi beszé­det és pedig azonos textus (Róm. 15. r. 4— 6. versei) alapján. Az ünnepi istentiszteletek után folytatódott a konferencia, s ez alatt dr. Csengődy Lajos salgótarjáni lelkész tar­tott lelkes, eszmékben gazdag és tanulságos előadást »A pusztuló Magyarország« cimen. Vidovszky Kálmán igazgató pedig a »Ma­gyar Cserkész« szerkesztője »Mi érdekli ma a magyar ifjúságot« cimen lebilincselő alak­ban buzdította az ifjúságot a magyar jövő érdekében testének és lelkének nemes fej­lesztésére. A konferencia 1 órakor félbe sza­kadt, mert az ifjúság közös ebédre gyűlt az evang. egylet helyiségében össze, ahol ol­csó cserkész-ebédet fogyasztott el — alko­holmentesen. (Gulyás és túrós csusza.) Ebéd után Töltéssy Zoltán, a K. I. E. szórakoztató játékait mutatta be az ifjúság vidám hangu­lata mellett. Majd kivonultak a konferencia résztvevői á közeli trianoni határhoz és ott elénekelték a Hymnust. Az esti 6 órás vo­nattal ki-ki egy-két szép nap felejthetetlen emlékével távozott haza. Áldott magvetés volt ez az Ur országában, melynek — Isten kegyelméből gazdag aratása lesz!! Vajha mennél többen csatlakoznának az Ifjúság megmentésének munkájához, mert akié az Ifjúság, azé a Jövő. HÍREK. — Kitüntetés. A kormányzó dr. Petrik Aladár budapesti ügyvédnek, egyetemes egy­házunk világi aljegyzőjének a m. kir. kor­mányfőtanácsosi cimet adományozta. — Halálozás. Thomay József, a szegedi egyházközség 51 éven át hűségesen mun­kálkodó nyug. lelkipásztora, a gyülekezetnek az árviz után ujraszervezője, a Dugonics- Társaság tb. tagja, életének 82-ik, nyuga- lombavonulásának 2-ik esztendejében, áp­rilis 27-én meghalt. Temetése április 29-én volt Szegeden. — A speyeri protestáció jubileumi ün­nepe Orosházán. Országszerte kegyelettel ünnepelték a magyar protestánsok a speyeri 400 évvel ezelőtt történt protestálás és hit­vallás ünnepét. Az ünneplésből az orosházi nagy magyar egyház is méltó képen kivette a maga részét. Folyó hó 21-én, vasárnap d. u. 5 órakor mintegy 2000 ember ült ün­nepet az evang. templomban. Az ev. és re­form. egyház közös ünnepe volt ez. A meg­nyitó beszédet Sülé László ev. Il-od fel­ügyelő mondotta. Horváth Kálmán ref. lel­kész a speyeri protestálás történetét adta elő lelkes szavakkal s hangoztatta a két test­véregyház együttműködésének szükségessé­gét. Utána Kovács Andor ev. esperes mon­dott nagyhatású beszédet, fejtegetve a nagy nap jelentőségét, rámutatva az ősök hit­hűségére, lángoló egyházszeretetére s a mai kor emberei előtt úgyszólván ismeretlen ál­dozatkészségére. Beszéde végén fogadalmat tett a lelkészek, presbyterek, a vezetők ne­vében az ősök magasztos példájának követé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom