Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-04-28 / 17. szám
vuuwr Jon« valltfi „ár urnák BUDAPS Vir.01íella.u JtV. éviolyam. 1939. április 28. 17. szám. EVANGÉLIKUSOK LOPIA Szerkasztf síi és klaééélvatal: LÉSÉIT (Mossa «.) Iladla: I LÜTHER-SZÖVÉTSÉG. Pistatakarékpéaztár i csekkszámla: 1290. Ilaaltatta: DR. RAFTIT SálOQR pttspttk. SisrkinMsért UUM« NÉMETH KÁROLT esper«*. Maoiefealk kelenként epvszer. vasárnap. ElHizetési ir: Eiéu évre 6 P. 40 (111., lélévrt 3 P. 28 (III., neovedevre t P. 60 fill.. Eov szám M Ilii Hlréettsl árak mepenvezAs szarlaL »Jobb nóktek . . .« „Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.*1 Ján. 16, 7. Jézus úgy beszél haláláról, mint elmenetelről. Elmegy a/ Atyához, aki a világba küldte, hogy elvégezze a rábízott munkát. Főpapi imájában és a keresztfán mondott egyik szavában kijelenti, hogy munkáját elvégezte. Visszatér tehát oda, ahonnan jött. Jézus halálában többféle vonatkozást ismerünk fel. Valóságos ember volt. Az Ige testet öltött. A minden test útján járva, természeti törvény szerint meg kellett halnia. Hatalmas ég gonosz ellenségei támadtak, akik életére törtek és ki tudták vinni tervöket. A gonoszok megölték, tehát meg kellett halnia. Alázatos és engedelmes volt, s mikor felismerte az Atyának azt az akaratát, hogy életét kell adnia, kész volt meghalni: meghalt, mert engedelmes volt. A Cantate vasárnapi evangéliom- ban Jézus halálának egy negyedik vonathozását ismerjük meg: tanítványainak van belőle haszna, mert Mesterük halál útján való távozásához van kötve a Szentlélek elküldése. Ha nem hal meg, ha közöttük marad, ha életét kíméli, nem advan magát oda örökkévaló szent és tiszta áldozatul, akkor nem jó el a Vigasztaló, aki megfeddi a világot, elvezércl minden igazságra és Jézust dicsőíti. Jézus halálával végeztetett el a váltság munkája abban a tekintetben is, hogy most már eljöhet a Szentlélek, jöhet a Pünkösd, s a Szentlélekkel az új teremtés, az új korszak, amelyben mi is élünk. De miért jobb, ha a testben megjelent Ige távozik és elküldi a Szendéikét? A tanítványok szomorúak voltak, mert jobbnak tartották volna, ha Jézus velők marad láthatóan, érzékelhetően, kézzel foghatóan. Az elmenetel jobb lehet Jézusnak, aki visszamegy’ az Atyának dicsőségébe. De nekik? Nekik a Mester távozása veszteség. Miért lenne jobb? Azért, mert a vallásos életnek legfőbb törvénye ez: az Isten lélek és akik ot imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. A tanítványoknak el kell jutniok arra az. ismeretre, hogy az Istennek egyszülött Fiát is nem testben, hanem lélekben és igazságban kell imádni. A hároinságos egy Isten imádata tökéletlen és ferde volna, ha imádnánk az Atyát és a Szenttel két lélekben, a Fiút pedig testben. Ez tévhit lenne. Ebbe a tévhitbe könnyű beleesni. Ortho- doxia és modernizmus egyaránt bekenhetik ebbe a tévedésbe, amikor szem elől téveszti a keresztyén hitélet g. rincét: a háromságon egy' Isten imádatát. A modernizmus a «történelmi Jézust' keresi cs állítja a hi vők elé tanításában és igehirdetésében. A keresztyén vallás felsöbbségét azzal kivánja bizonyítani és elismertetni, hogy a történelmi Jézus vonásait iparkodik minél részletesebben rekonstruálni. A divatos Jézusrélct- raj/ok ennek az irányzatnak képviselői. Jézus mint bölcs tanító, mint erkölcsi példakép, mint tökéleies ember, mint követendő eszmény! És ki tagadhatná ennek az irányzatnak a maga helyén való jogosságát, valamint azokat a nyereségeket, amelyeket a theológia, de a hitélet is ennek az irányzatnak köszönhet? De az egyoldalúsága, s az ebből származó kár nyilvánvaló. Éppen ez a modernizmus lesz kerékkötője a haladásnak, megfojtja a leiket, amikor odaköti a keres Ztyénséget a történelmi múlthoz. A történelmi jézushoz kapcsolódó modernizmus igazi megcsontosodott orthodoxia és holt racionalizmus, mert abból a feltevésből indul ki, hogy a názáreti Jézus három esztendei nyilvános működése kimentette mindazt, amit az Isten az emberi nem boldogitásáia és üdvözlésére tesz és tehet. Az isteni kijelentést odaköti a történelmi Jézushoz és a vallás nem lesz egyéb, mint a múltakban való elmeriilés, az életnek megrögzítése. A modernizmus hivei a történelmi Jézusból bálványt csinálnak maguknak, s ezeknek a tanítványoknak is szól a történelmi Jézus mondása: «Jobb néktek, hogy én elmenjek.» Az orthodoxiának egy nagy történelmi alakja viszont abban az irányban téved, hogy' Jézus Krisztust és annak energiáit nem szorítja ugyan bele abba a három esztendei nyilvános működésbe, amelyet a történelmi Jézus kifejtett, hanem helyesen azt tanítja, hiszi és vallja, hogy a Jézus Krisztus ma is élő Ur s az marad a világ végezetéig, de az élő Krisztus működését egy nagy történelmi intézménynek, az orthodox egyháznak korlátái közé szorítja. A történelmi Jézus tekintélyénél nagyobb tekintélye van itt az élő
