Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-04-21 / 16. szám
1929. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 127. lekezeteinken, különféle támogatásra szoruló intézményeinken akarna a gyámintézet megint segíteni. Ámde hogyan? Tekintélyes alapítványaink az egy, ingatlanokban lévő Bognár alapítványon kívül, az összeomlás következtében tönkrementek. Újabban pedig csak báró Radvánszky Albert, báró Radvánszky Kálmán, dr. Győry Loránd, dr. Thébusz Zoltán, dr. Thébusz Béla, dr. Thébusz Aladár, lándori dr. Kéler Zoltán, Laszkáry Gyula, Palicz Lajosné sz. Bencs Mária, Kruttschnitt Antal, virtsologi Rupprecht Olivér, Mihályi István, dr. Ajkay István, Tschürtz Pál, emlékeztek meg nagyobb alapítvánnyal a Gyómin- tézetről. Ezen alapítványoknak s a Bognár alapítványnak kamataival s a Gusztáv Adolf egyleti segély- lyel, bármilyen tekintélyes legyen is az. nem elégíthetjük ki a sok-sok folyamodót. Hisz a múlt évben nem kevesebb, mint 120 folyamodvány érkezett a Gyámintézethez. Azért, hogy segíthessünk szegény hittestvéreinken s lehetőleg feleslegessé tegyük a most már több esetben is nem evangélikusok által végrehajtott, költséges és nem épületes országos könyör- adományok gyűjtését, legyünk megint a Gyámintézeten belül magunk a gyűjtők, a supplikálók és jó kedvű adakozók. Munkálkodjunk mindannyian — mint ezt Pál apostol az efezusi véneknek oly annyira lelkünkre köti — serényen, buzgón, önzetlenül s viseljünk gondot az erőtlenőkröl s emlékezzünk meg az Ur Jézus beszédéről, amellyel azt mondotta: »Jobb adni másnak, hogynem venni«. (Apcs. 20, 35.) Kérjük a Gyámintézet kipróbált önzetlen gyűjtőit, hogy vegyék fel a munkát és hittestvéri szeretetből s az egyház iránt lángoló buzgósággal járják végig az utcákat s házakat s kopogtassanak be minden evang, családnál s gyűjtsék össze a szentek segítségére szánt önkéntes alamizsnát. Fogadják hálával és köszönettel még a legkisebb adományt is. Az egyes gyámintézeti fórumokat pedig arra kérjük, hogy a segélyek elosztásánál alapszabályszerűen járjanak el s hassanak oda, hogy segélyben igazán csak az arra rászoruló szegények részesüljenek. Akik csak valamikép is megtudnak lenni segély nélkül, ne vegyék azt igénybe, gondoljanak Jézus beszédére, hogy jobb adni másnak, hogynem venni. Egyik német fejedelmi sarj, amikor apró gyermekkorában nevelője élénk színekkel elébe rajzolta a mennyei Jeruzsálemet, amelynek kapui drágakövekkel vannak kiverve és utcái tiszta arannyal kirakva. (Ján. jel. 21, 21.), így kiáltott fel: Ha én egyszer oda kerülök, minden zsebemet telerakom drágakővel és arannyal s ledobom népünk szegény fiainak. A jó Isten áldjon meg bennünket ily fejedelmi szívvel s adja, hogy a zsebünkben levő aranyból, ezüstből, rézből s papírpénzből juttassunk ami szegény hittestvéreinknek is s juttassuk azt nékik a Gyámintézet révén, hogy abban továbbra is Istennek hozzájuk küldött angyalát lássák (Gál. 4. 14.), aki azt tartja, hogy jobb adni másnak, hogynem venni. Budapest ill. Sopron, 1929. Misericordias Domini vasárnapján. 7Áermann Lajos a. k. Báró Feilitzsch Bert hold s. k •Ä7«« «. «Inölc. «íyet. gyámintézeti v. elnök. A belmisszió Dániában. (Irta: Holt C. J. leikés*, a dániai Egyházi Belmisszió Egyesület elaöke.) A dán belmissziót különösen az jellemzi, hogy a lelkészeknek és a világiaknak testvéri együttmunkálkodásából tevődik össze és pedig evang.-lutheránus alapon. A dán belmisszió egyforma erővel hangsúlyozza a keresztyénségnek szubjektív és objektiv oldalát. Hirdeti Krisztus halálának engesztelő erejét; a Szentlélek újjá- szülö és szövetségszerzó működését a kereszt- ségben; és az Úrvacsora áldásos hatását a hitéletre és a megszentelödésre. Ezzel együtt hangsúlyozza azonban az ébredésnek és megtérésnek szükségességét azon sok, lelkileg alvó ember számára, akik országos egyházunk külső keretein belül találhatók. Iparkodik szent gyülekezetekbe gyűjteni a hívőket és ezáltal élő tagokat toborozni lutheránus egyházunknak. Isten gazdagon megáldott i a belmisszió munkáját, úgy' hogy országunkban és népünkben nagy keresztyen ébredések voltak. A belmisszió volt a legerősebb védelem a szektáskodás ellen és igy nagyban hozz|jámlt ahhoz, hogy ma a dán népnek kb. ()8ű/0-a a lutheránus egyház tagja. A dán bclmissziónak sajátosságú hogy munkálkodásának főeszközét az Ige hirdetésében látja. Sok más országban a belmisszió első sorban mint szeretetmunki mutitkozik. Dániában a szeretetmunkákat a behnisszióval szoros ösz- szeköttetésben álló külön szervezetek végzik. A belmiss/iónak az a feladata Dániában, hogy’ az Isten igéjét szóban és Írásban — minél több emberhez juttassa el.' Népünknek minden osztálya, gyermekek és az ifjúság, férfiak és nők a belmissziói szervezetek hatáskörébe tartoznak. A dániai belmissziói munkának érdekes sajátossága, hogy a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek és a Keresztyén Leányegyesületek és majdnem valamennyi vasárnapi iskola a belmisszió talajából nőttek ki és ennek következtében megmaradtak az evang. lutheránus egyházon belül. Az egész dán bclmissziónak csupán két fő- szerve van. Az egyik, a régebbi, a «Kirkelig Forenig for den Indre Mission i Danmark" (Dániai Egyházi Belmissziói Egyesület), amely 1861. szeptember 13-án alakult legbensőbb ösz- szeköttetcsben az egyházzal. Vezetője és elnöke sok esztendőn keresztül Beck Vilmos lelkész volt (meghalt mint orsleyi, Scaland, lelkész 1901-ben). Nagy tömegek hallgatták igehirdetését templomokban, missziói házakban és a szabad ég alatt. Az ember nem fáradt bele a hallgatásába. Mikor egyszer egy püspök jelenlétében egy dán lelkész kifogásolta Beck Vilmos hosszú prédikációit, a püspök igy válaszolt: «Becket két óra hosszat is el tudnám hallgatni, de Ont nem tudnám annyi ideig hallgatni.» Mint a «Den Indre Missions Tidende» (Belmissziói
