Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-04-21 / 16. szám

124.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1929.

A pápáknak, császároknak és királyoknak dolgait azért beszéltük el, hogy feltárjuk, milyen viszonyok közt élt a nép 1529-ben, amikor a Vatikán és a trónok teljes szuverénitást követeltek és teljes engedelmességre akarták kényszeríteni a népeket. VII. Kelemen pápának isteni tekintélyt tulajdonítani vagy politika, vagy babona. Kelemen pápa még tisztességes sem volt. Ismételten feloldozta magját olyan kötelezettségek alól, amelyeknek teljesitésére aláírásával kötelezte magát. És Kelemen pápa nem valami egyedül álló kivétel a pápák sorában1. Ami a világi hatalmasságokat illeti, akaratuk egyúttal törvény is volt. Adókat vetettek ki és katonákat szedtek, hogy a korona dicsősége öregbedjék. A nemzeti kötelékek épúgy nem számítottak, mint a lelkiismeret jogai se Rómában, se a fővárosokban. Azt az okmányt, amelyben az 1529-iki speyeri birodalmi gyűlés többségének határozata ellen tiltakoznak és álláspontjukat míegindokol- ják, a speyeri Szent-János templom lelkészének, Muterstatt Péternek házánál állították ki egy kicsiny szobában. A nyilatkozat tizenkét iv perga- mentet tölt ki, a tizenharmadik iv az aláírások és pecsétek számára volt. Tizenkilenc névaláírás van: Hesseni Fülöp, Szászországi János,Bran- denbUrg-Anspachi György, a Lüneburgi és a Braunschweig! hercegek, Strassburg és Nürnberg követei, továbbá tizenkét más szabad város követei: Ulm, Konstanz, Reutlingen, Widsbeim, Memmingen, Lindau, Kempten, Heilbrom, Isny, Weissemburg, Nordlingen és Szentgallen. Megérdemlik ezek a nevek a felsorolást, hogy felújítsuk az emberiség jóltevőinek emlékezetét.

Az okirat aláirásánál két jegyző' és más tanuk voltak jelen. Az iratban az egyetemes zsinatra appelláltak és kijelentették, hogy Isten iránti engedelmességben és jó lelkiismerettel nem tudnak egyetérteni a birodalmi gyűlés többségiének határozatával.

A protestálók a római katholikus párttal szemben olyan kisebbségben voltak és a római katholikusok annyira bíztak abban, hogy Róma teljesen el tudja tiporni az evangéliomi mozgalmat, hogy olyan hírek is keringtek, miszerint a protestáló követek ellen erőszakot is fognak alkalmazni. i J

A reformáció mozgalmában többféle erő hatott közre; a mozgalom nem csupán vallási kérdéseket érintett, hanem: egyúttal kormányzati, ipari, erkölcsi és nemzetközi kérdéseket is. Üjabbkori tudósok a vallási tényezőt szeretik háttérbe állítani, vagy teljesen elhallgatni. Akadnak olyanok is, akik sajnálják, hogy a köznép érvényesülhetett a kultúrában és sóhajtozva erm legjetik a modernizmus megszületését. Szerintök a reformáció mozgalma destruktiv mozgalom volt, mert «szektákat» hozott életre. Azt tartják, hogy a speyeri protestálók alkotják azt a gyökeret, amelyből a dogmatikai szőrszálhasogatás és a vallási üldözés kisarjadt.

Talán szerencsés körülménynek tekinthető,

hogy a speyeri okirat aláírói nem tudták, hogy későbbi századok hogyan fogják értelmezni a hires okmány aláírását. Ami őket illeti, a vallási kérdés nemcsak hogy első helyen állott, hanem kizárólag az játszott szerepet. Meggyőződtek arról, hogy a pápai és a császári hatalom tudatosan és szántszándékkal megvonják a néptől az evangéliomot, Istennek ajándékát. Abban a tényben, hogy az Úrvacsorában megvonják a kelyhet a néptől, ennek a szentséginek meghamisitását látták a papi kaszt érdekében. Az egyház viselkedésében felismerték azt a jól kigondolt és ügyesen végrehajtott tervet, melynek célja volt a keresztyének nyájának tudatlanságban és babonában való megtartása, úgyhogy az egyháznak legszentebb cselekményei vagy a papság jövedelmi forrásává, vagy az egyének és nemzetek jogai ellen irányuló fenyegetésekké válhattak. A többségben levők nem: csupán arra használták fel hatalmukat, hogy különös kiváltságokat élvezzenek és szeszélyük szerint kössenek és bontsanak egyezségeket, hanem nagyra vágyásuk majdnem szüntelen tartó háborúk forrásává lett. Mihelyt az igazság ismeretére eljut, minden átlagos felfogású ember észre tudja venni a szentnek beszennyezését, a követelődzések oktalanságát és az iniditékok aljasságát. A speyeri kisebbség az Isten igéje által megvilágositott lelki- ismeret szavára hallgatva és hálából azon Isten iránt, akit az Igéből megismertek, elhatározta, hogy inkább meghal igazságának tudatában, mintsem hogy továbbra is áldozata maradjon a képmutatásnak és elfajultságnak.

Ezért kijelentették, hogy cselekvő ellenállást fognak tanúsítani minden olyan törekvéssel szemben, amely az evangjéliom hirdetését el akarja gáncsolni. Követelték minden hivő számára a kenyér mellett a kelyhet is. Tartományaik és városaik területén míegtagadták az evan- géliom hirdetőinek elnémitását. A Luther ellen kiadott ediktumot nem szabad végrehajtani. Amikor ilyen álláspontra helyezkedtek, elutasitottak minden kompromisszumot és elszánták magukat arra, hogy a hatalom összezúzza őket. A speyeri protestálók 1529-ben Ugyanazt tették, amit Luther tett 1521-ben Wormsban. Azzal a különbséggel, hogy Speyerben a fejedelmek és a szabad városok követei már nem csupán egyes egyének nevében cselekedtek, hanem itt már az állam is magáévá tette az evangéliomnak és az evangélikus egyháznak ügyét, az állami megbízott szervei útján.

Speyerben mindkét fél: úgy a többség, mint a kisebbség tévedésben volt a saját ereje felől. Melanchton Fülöp egészen elcsüggedve tért vissza Wittenbergbe. A pápa emberei azt vélték, hogy a gyűlölt protestánsok és a keményfejű németek ki fognak irtatni. Egyiknek sem volt igaza. A katholikus párt üldözésekbe és fenyegetésekbe kapott. Az evangélikusok veszteségeket szenvedtek és árulók is akadtak. A reformációnak gyors kiirtása helyett a háború és civakodás