Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-03-31 / 13. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 101. 1929. eleven és színes előadásban beszélt arról, hogy az eddigi bűnös előítéletek félretevésével miként találja meg az ifjú ember Jézusban az egészséges, Istennek tetsző életörömök egyedüli forrását; s egyúttal feleletet adott arra a kérdésre «Mit akar az evang. KIE-munka?» Id. Victor János a vasárnapi iskolák szükségességéről értekezett röviden s amerikai tapasztalatairól vetített képek sorozatával számolt be. — Nag> Miklós, zalaegerszegi lelkész, «Tiszta erkölcs — férfi becsület» cimü alapos tanulmánya következett ezután; megrendítő képet festett a tisztátalan férfiélet átkos következményeiről, megrázóan mutatott rá arra a szomorú tényre, melynek kiirtása nélkül lehetetlen megmenteni nemzetünk életfáját. Az egyes előadások közötti szüneteket gyönyörű evang. énekeink szivvel-lélekkel éneklése töltötte ki, amikor kinek-kinek alkalma nyílott arra, hogy a közös éneklés tárgyává tegye legkedveltebb egy házi énekeit. Vasárnap a már méltatott bibliatanulmányozással kezdődött a napi programm. D. e. 10 órakor ünnepélyes istentisztelet volt az ősi, dö- mölki templomban, amelynek hatalmas befogadó képességű boltivei alatt zsúfolásig megtelt padsorok előtt Nagy Miklós, zalaegerszegi lelkész prédikált Róm. 8. 19 s Máté 18. 6. alapján az új élet szükségességéről s a felnőttek felelősségéről ebben a tekintetben. Istentisztelet után az új iskola nagy termében Dobos K. KIÉ titkár mutatott be ifjusági egyesületi minta összejövetelt — felejthetetlen hatással. Mintegy színpadon elevenedett meg előttünk az ideális ifjúsági egyesületi munka minden beszédnél vonzóbb hatású élő képsorozatban. Vasárnap az ifjak a vendéglátó helybeli családoknál ebédeltek. A délután kiemelkedő mozzanata Turóczy Zoltán, győri lelkész, hatalmas erejű beszédé volt I. Mózes 6 5—6. alapján Isten bánatáról az emberek gonoszsága miatt — a templomban tartott vallásos ünnepélyen. Befejezésül néhány meggyőződéssé vált tapasztalásról teszünk bizonyságot. Igenis, lehet bibliaköri munkát végezni faluhelyen is, mégpedig áldott eredménnyel! Az előítéletek legyőzése nem olyan nehéz, mint sokan gondolják! Igenis, lehet bibliai szellemű s mégis (v. épen ezért!) vonzó, eleven, nemes örömökkel átitatott ifj- egyesületi életet teremteni mindenütt az országban! A KIÉ konferencia erről győzött meg — azt hisszük — minden résztvevőt s arról, hogy az ébredés folyamatban van. A szent lángot, amely itt is ott is felgyúlóban van s magasan lobogott a celldömölki KIÉ konferencián, nem szabad kialudni hagyni! Ifjúság vezetői, nagy a felelősség, de nagyobb a jutalom ígérete: egy új magyar evangélikus ifjúság! A feltámadás. T. I. Részlet Gyurátz Ferenc életrajzából. III. A gimnáziumi évek. A soproni diákság a Bach- korszakban. Gyurátz mint nevelő Csáky gróf házában. Mindenek felett pedig hazafiságra nevelték az ifjúságot. A deklinációt tanítva is már fejébe verték annak a kis gimnázistának (a Bach korszakban!), hogy ti egy szabad és büszke nemzetnek vagytok fiai, amelynek nagy múltja és nagy jövője van. A főgimnáziumban a filozófus Domanovszky (aki a mai Kossuth-utca elején lakott jobb felől a sarkon, hol az ut az apácák felé kanyarodik), majdnem minden történelmi órát ezzel végzett: „íme ez a magyar birodalom, alkotmánya így fejlődött jobbjainak vére által megpecsételve századokon át — és most jön (erre a lábával is dobbantott) egy lovag Schmerling ur, február 25.-én, íróasztalához ül és másnapra kész az új alkotmány, mely követeinket Bécsbe hívja birodalmi gyűlésbe, amely tegnap még nem volt és holnap már nem lesz.“ Én nem hiszem, mondja Dóczi, hogy lett volna még egy iskola, ahol annyi verset tanultak, szavaltak és írtak volna, mint a soproni lyceumban. (Gyurátz is haláláig szerette a verseket és szavalatokat). „Egy jelenetre még most is (ötven év múlva) reszkető lélekkel gondolok vissza. Ez akkor volt, mikor a komoly, jó Malatides tanár, aki engem először buzdított, hogy magyar költő legyek, mintegy új evangéliomot jelentette ki előttünk egy költőnek nagyságát, akit Petőfi mellé, sőt fölé szabad helyezni. Arany Jánost nevezte meg és meggyőző például felolvasta „Családi kör“ című költeményét. A hatása még ma is él a lelkemben. Annyi gyönyört és fájdalmat egyszerre még soha sem éreztem és soha sem fogok többé oly együttérző auditóriumot látni: egy osztályt, mely némán meghatva, ön- tudatlanul hullatott könnyekkel élvezi nyelvének édességét a legnagyobb mester zenés hangjaiban. Az ilyen percek a patriotizmus igazi forrásai.“ Ilyeneket hallott tanáraitól Gyurátz is. Azért rajongott a magyar költészetért mindhalálig. Azért volt függetlenségi magyar és készült a katonai pályára. A protestáns diákokat pedig a Pátens ellen való küzdelem, báró Kaas Ivor egyetemi hallgató példája Pesten még jobban feltüzelte. Volt természetesen rakoncátlanság is a fiuk között. Dóczi-Dux, a zsidó fiú is szenvedett tőlük. Volt neki is szürke köpenye vörös hajtókával, amilyent a licisták szoktak viselni, de a Szedresben elhagyta és lusta volt érte visszamenni. Ettől fogva csak egy sál volt a felső ruhája, melyet éjjel-nappal hordott; a diáktársai pedig ennél a sálnál fogva huzták-vonták jobbra- balra, majdhogy megfojtották. Türelmét veszítve Dóczi a sált végre is az iskolai kályhába dobta s oly nagy lett a füst tőle, hogy nem lehetett az órát megtartani s a jó Thiering tanár ezért öt pálcaütéssel fizetett a Dóczi fiúnak. Gyurátznak a zsidóüldözésben bizonyára nem
