Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-01-06 / 1. szám
XV. évfolyam. Sztrkeszlöséi és kiaééhlvatal: LÉ BÉN Y (Moson ■.) Kiadia : A LUTHER-SZŐVÉTSÉG. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. ■lapitatta: OR. RIFFIY SlIOOR püspök. SnrkHiMiérl Iclclói NÉMETH KÁROLY esperes. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ir: Egész évre 6 P. 40 üli., félévre 3 P. 20 fill, negyedévre 1 P. 60 (III, Egy szám 18 Ilii Hlrüatési árak megagvezés szerint. Arany. „Kincseiket kitárván, ajándéko- at adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.“ • Máté. E. 11. Máté evangélioma azzal végződik, hogy a feltámadott Jézus elküldi tanítványait a világ minden népéhez. Az evangéliom elején pedig arról hallunk, hegy a keleti bölcsek eljönnek a megszületett Jézushoz, elhozván imádatukat és drága ajándékaikat. Az evangéliom elejének és végének ebben a nagy horizontjában megtaláljuk az ótestámentomi prófétákat ihlető Szentlélek munkájának a megvalósulás fokozatán történő) új megindulását. Utalást találunk Bibliánk szövegében Fsa,iás próféta (>0-ik fejezetére és a 72-ik zsoltárra. A keleti bölcsek jövetele, imádata és ajándéka az ótestámentombeli ígéretek beteljesedésére emlékeztette az evangélistát. Akadnak ugyan teológusok, akik kétségbevonják, hogy akár tsaiásnak, akár a 72-ik zsoltár írójának lelki szemei előtt a Jézus Krisztusnak, a világ megváltójának alakja lebegett volna, amikor a népek hódolatáról jövendöltek egy hatalmas zsidó király előtt. De kétségtelen az, hogy a próféta és a zsoltáriró Izráel dicsőségét abban is látták, hogy messze lakó, gazdag népek fejedelmei Sionha viszik drágaságaikat, Izráel királyához. És ha a kapcsolatot az ótestámentomi prófécia és a keleti bölcsekről szóló újtestámentoini történet között elismerjük, már pedig ezt el kell ismernünk, akkor két pont egész világosan lép előtérbe: először az, hogy távoli népek képviselői Jézushoz jönnek, másodszor az, hogy ezek az idegenek ajándékokat hoznak magukkal. S Máté evangéliomának végén ugyanez a két pont emelkedik ki megfordított viszonyban: Jézus képviselői mennek az idegen népekhez és ezek visznek magukkal ajándékokat. Vagyis az evangéliom a prófécia gondolatát Krisztus hatása alatt új fordulattal adja a világnak úgy, hogy a nacionalista önzéstől és anyagiasságtól nem i gészen ment prófécia, amely az idegen népektől vár áldozatot, az újtestáincntomban olyképpen valósul meg, hogy az új Izrael, a Krisztus népe válik adósává a pogányoknak s kötelezhetik el az evangéliom szolgálatára. Az ajándék, amelyet Krisztus népe az idegenek közé visz, szintén más természetű: nem arany, tömjén és mirha, nem kincsü/ön. A Krisztus apostolai a szeretet evangéliomát viszik a világba. Mindez nem jelenti azonban azt, hogy a keleti bölcsek ajándék hozása nem emelkedik fel az újtestánventom szellemének színvonalára s hogy benne egy alacsonyabb fokozaton álló vallásosságnak a kifejezését kell látnunk. Ebben a felfogásban csak abban az esetben osztozhatnánk, íia Jézus Krisztusban nem látnánk Mnást, mint Istennek ajándékát a világ számára, amely- ivei szemben a világnak csak az a feladata, hogy a/ ajándékot elfogadja. Holott a Jézus Krisztus a világ számára egy nagy követelményt, egy nagy feladatot, egy nagy elkötelezettséget is jelent. Azt, hogy a népek kötelesek Jézusnak adni azt, amit legértékesebbnek tartanak, ami nekik a legdrágább. Kincseinknek odaszentelése ez a Krisztus szolgálatában. Az a gazdag ember, aki arra való hivatkozással, hogy az Istent lélekben és igazságban keli imádnunk, a vagyonát a vallásos életétől elkülönítve kezeli, Istent sem lélek szerint, sem igazságban nem imádja. A vagyonnak a keresztyénség követelményei alóli emancipálására való törekvést különböző jelszavak alatt megtaláljuk minden korszakban, a mienkben is. A törekvés a mi korunkban két jelszó mögé húzódik. Az egyik az állami szuverenitásnak, a másik a gazdasági élet törvényeinek jelszava. Az egyik esetben a vagyon az államérdekek által feljogosítottnak vélt önzés mögé, a másik esetben az önzés érdekében autonóm területnek megtett gazdasági élettörvény bástyái mögé húzódik. Látjuk, tapasztaljuk és tudjuk, hogy ez a sanda felfogás sem az állam-
