Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-03-25 / 13. szám
1928. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 99. Iz egyetemes felügyelő Sopronban Sopron szabad királyi város folyó hó 4-én adta át díszközgyűlés keretében gróf Klebersberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszternek a város díszpolgári oklevelét. Ebből az alkalomból Sopron városa a theo- logiai fakultás utóbbi építkezésének érdekében küldöttséggel járult a miniszter elé, amelyhez báró Radvánszky Albert, egyetemes felügyelő is csatlakozott. Ä min s/ter dr. Magvary Zoltán miniszteri tanácsos, a minisztérium egyetemi ügyosztálya vezetőjének kíséretében az egyetemes felügyelővel, D. dr. Pröhle Károly hittudományi kari dékánnal, vitéz dr. Simon Elemér főispánnal és dr. Thurner Mihály polgármesterrel együtt megtekintette mindazon telkeket, amelyek a fakultás építkezésével kapcsolatban kombinációba vétettek. A miniszternek a telkek megtekintésével kapcsolatban, valamint a küldöttséghez intézett válaszában és a tiszteletére rendezett diszebéden tartott pehárköszöntö kere:ében tett nyilatkozatai alapján remélhető, hogy a falcul ás rövid időn belül méltó elhelyezést nyer. Az egyetemes felügyelő résztvett a városi díszközgyűlésen is. A miniszter többizben is kifejezésre juttatta, hogy megtisztelve érzi magát, az egyetemes felügyelő személyes megjelenése által és azért őszintén hálás. Az egyetemes felügyelő hosszabb tanácskozást folytatott a hittudományi karral és részt vett az ifjúsági körnek tiszteletére rendezett ünnepélyén is, lamtlynek keretében buzdító beszédet intézett az ifjúsághoz. Sopronban időzésének alkalmát felhasználta arra is, hogy résztvegyen a gyülekezeti istentiszteleten és több hivatalos látogatást tegyen. Meglátogatta a közigazgatás, az egyházközség és a soproni tanintézeteink vezetőit. Az ifjúsági kör ünnepélye után olyan jelenet játszódott le, amely annak minden résztvevőjét könnyekig meghatotta. Payr Sándor, a professorok nesztora, köny- nyes szemmel mondotta el az egyetemes felügyelőnek, hogy, amidőn szólani hallotta őt az ifjúsághoz, megelevenedett a lelke előtt egy 45 év előtt lejátszódott esemény. Történt, hogy a jelenlegi egyetemes felügyelő nagyatyja, néhai báró Radvánszky Ama!, mint akkori egyetemes felügyelő, meglátogatta a soproni theojógiát és ugyancsak szólott az ifjúsághoz. Payr Sándor, mint fiatal theológus kapta akkor a megtisztelő megbízást, hogy a theológia előkelő vendégét az ifjúság nevében köszöntse. Sok minden megváltozott azóta. 45 esztendő nagy idő. A/ ifjú theológus Payr Sándor ősz professor lett. Báró Radvánszky Antal nemes szive rég ott porlad a radványi családi sírboltban. De megmaradt a szellem, amely a báró- Radvánszky családot évszázadok óta vezérli s amely a nagyatya után az unokát emelte az egyetemes felügyelői székbe. Valóban az a szellem él a mi egyetemes felügyelőnkben. Azért vette körül Sopronban és veszi körül fenkölt személyét mindenütt egyházunkban rajongó szeretet. Azért reméli és várja tőle az egész egyházi közvélemény az egyetemes egyház talpra- állitását s e nehéz időkön leendő átmentését boldogabb jövendőkbe. A filippibeliekhez irt levél. (Folytatás.) 2, 17. 18. A mózesi törvény szerint Izraelben szüntelen való egészen égő áldozatul« minden reggel és minden este egy -egy bárányt áldoztak. Ezzel az áldozattal együtt mutatlak be ételáldozatot és italáldozatot is. Az ételáldozat olajjal elegyített liszt volt, az italáldozat pedig egynegyed hin (körülbelül másfél liter) bor. Az apostol tanítása szerint a keresztyén anyaszentegy- ház. az Uj Izráel. Az anyaszentegyházban is megvan az áldozat, sót, az ótestámentomi áldozatok csak árnyékai és ha’avány előképei voltak az Uj Izráel áldozatainak. A szüntelen való égő áldozat az egyházban az egyház hite. A hit az a tüzáldozat, amely kedves illat az Istennek. A gyülekezetnek á'landó öröme az, hogy Isten dicsőségére bemutathatja napról-napra a hitbeli áldozatot és az apostol mindenkor együttörvendez velők. A filippibeli gyülekezetnek az apostol hirdette azt az evangéliomot, amelynek hallása felébresztette bennük a hitet. Apostoli működését, amely a hitbeli áldozatra elvezette a tilippi gyülekezetei, papi szolgálatnak tekinti, amely szolgálat neki legnagyobb és legszentebb öröme. Amint ó együtt örül a fil:pp*beliekkel, amikor azok bemutatják áldozatukat, kéri, hogy a filippibeliek is örüljenek vele, amikor ó papi szolgálatát teljesiti, még abban az esetben is, ha ezzel a papi szolgálattal velejár, hogy az apostol a gyülekezet egőáldozata mellett és annak része gyanánt italá'dozatul kiontassék. »Vallásunk apostola és főpapja«, a Jézus Krisztus, nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be a szentélybe, maga magát megáldozván; a Jézus Krisztus szolgája nem iszonyedhatik attól, hogy papi szolgálata vérével pecsételtetik meg. így építi fel az apostol a keresztyén áldozat fundamentomán annak az örömnek épületét, amely a Szentlélekben való öröm, és amelyet senki el nem vehet sem tőle, sem a gyülekezettől. Az áldozatos és Istennek odaszentelt élet öröme tölti be az apostolt és a gyülekezetei egyaránt s a testvéri szeretet és a hit közössége mellett a megszentelt élet öröme is elválaszthatatlanul egybefüzi őket életben és halálban.
