Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-03-11 / 11. szám

YIV ------* -----K

elenföldi evang. lelkészi hivatal I., Villányi-ut 1. Budapest.

nárcius 11.

11. szám.

Szerkesztésig: l EBÉIT (Hasaa m.) Kiadóhivatal: GYŐR. tv. kaavaat-épület.

Hadit: 1 LUTHER-SZÖVETSÉG. Pastalakarékpénztári csekkszámla: 12M.

llapitatta: OR. RAfFIY SIHGOR püspök.

Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Ellfizelési ár: Egész erre 6 P. 40 (HL. lététre 3 P. 20 (III., Riiftiéirt 1P. 60 fili., En szán 16 IMI Hlrdatési árak Megegyezés szériát.

Stark«»«*»** («Ulf

NÉMETH KÁR OLT esperes.

Ártatlan vér.

„Jól tudjátok meg, hug\ ha megöltök engem. ártatlan vér száll ti re átok és e városra és ennek lakosaim, mert biioDy az Ur küldött el engem hozzátok, hogy a ti rulettekbe mondjam mind e szókat.“

Jeremiás, 26, 1—15.

Uj király trónraléptekor a személyi változástól a népek rendszerváltozást is szoktak remélni. Azt gondolják minden jobbrafordul. A mikor Judában Néko, az egyiptomi fáraó bilincsekbe verette a mindössze három hónapig uralkodott Jóakházt, és helyébe testvérét, Joá- kimot tette meg királynak (atyjukat ugyanez a fáraó ölte meg Megiddóban 608-ban), Jeremiás próféta nem sok jót várt az uj uralkodótól. Eltekintve attól, hogy Jóakházt a föld népe kente fel királlyá, tehát nemzeti király lett volna, Jóákimot pedig az akkori nagy hatalmasság, a zsidóknak ősi ellensége ültette a nép nyakára, hogy ott a zsidók közt az egyiptomi politikának exponense és őrszeme legyen, Jeremiás sokkal mélyebben belelátott nemzetének életébe, mintsem hogy egy embertől várt volna uj korszakot, hajnalhasadást. Még ha Jóákim az lett volna is, aki fjedig nem volt: a nemzet élniakarásnak megtestesülése, akkor is, ha a nép nem mozdul meg és nem áll melléje, ha maga a nemzet nem bontja ki a lobogót és nem lép sikra igazságáért, függetlenségeiért és szabadságáért, hiába lett volna a király minden hazaszeretete és lelkesedése. Jeremiás nem gondolkodott úgy, hogy a hatalmas Egyiptom szolgája juttat majd valamit a zsidó népnek is. Nem hitte, hogy Egyiptom a saját felvirágzását Juda felvirágzásával hozza kapcsolatba. Ellenben meg volt győződve arról, hogy az egyiptomi fáraó csak azért ülteti be a maga emberét Juda királyi székébe, mert a zsidóságat a saját céljaira, Egyiptom hatalmi állásának megvédelme- zésére akarja kizsákmányolni. Ktézerötszáz esztendő telt el azóta, birodalmak támadtak és tűntek el, de a nagyhatalmak politikája a régi maradt, és ma is csak önmagukra gondolnak.

Jeremiás nem azért volt próféta, hogy elhallgassa, amit az Ur a szivébe és a szájára adott. Jojákim uralkodásának mindjárt a kezdetén (Jojákim tizenegy esztendeig uralkodott) odaállott a jeruzsálemi temp'om pitvarába, hogy az utolsó szóig elmondja, amit elmondania kellett. Beszédének a veleje az volt, hogy ha a nép nem hallgat a próféták beszédére, akkor romokba dől a szentély és elpusztul a főváros. A nemzet üdve tehát nem a királyon fordul meg, nem is Egyiptom jóakaratán, hanem magának a népnek a magatartásán. Amint láthatjuk, Jeremiás igen kényes dolgokat feszegetett és veszedelmes húrokat pendített meg. Elvégre a királynak mindig van pártja, és Egyiptom is értett ahhoz, hogy különböző eszközökkel pártot teremtsen maginak Judában. A nép pedig kezdte magát kényelmetlenül érezni, amikor a próféta beszédéből kitűnt, hogy nekik is kell valamit tenni a hazáért. Összefogtak tehát a papok, a többi próféták és az egész nép, és a szsent hazafiság nevében kimondták, hogy annak az embernek, aki azt jövendöli, hogy elpusztul a város, meg kell halnia.

Nézzünk csak jól oda: milyen ügyesen ferdít ez a zsidó tömeg. Jeremiás nem azt mondta, hogy a város elpusztul, hanem azt, hogy ha nem hallgat a nép az Isten beszédére, akkor elpusztul a város. A papok, a többi próféták és az egész nép azonban semmi szin alatt sem akart arról hallani, hogy a város elpusztul, leg- kevésbbé pedig arról, hogy őmiattuk, a szabadalmazott hazafiak miatt pusztul el a város. Az ilyen botor beszédnek fonalát el kell vágni. Ilyen veszedelmes gondolatokat nem szabad terjeszteni. Tehát: Haljon meg! Akkor majd nem kívánja senki a nép erkölcsi megújhodását, hanem mindenki reábizza a nemzet sorsát egész nyugodtan Egyiptomra és a fáraónak jeruzsálemi hűbéresére. ,