Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-03-04 / 10. szám
78. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. azt mondja: az alázatosság és az engedelmesség. Tehát ezekre kell nekünk is, Jézus követőinek törekednünk. A szivbéli alázatosságnak és az odadó engedelmességnek akadálya önmagunknak túlbecsülése és a magunk akaratának érvényesítése. Ezeken az akadályokon csak úgy diadalmaskodhatunk, ha magunkat Jézus életének tükörében helyesen tanu’juk megismerni, és ha a magunk akarata felett elismerjük Isten akaratának szentségét, jóságlát, feltétlenségét. A Krisztus Jézus, mielőtt alászállott a földre, Istennek formájában volt, mint egyszülött fiú minden teremtmény felett megmérhetetlen magasságiban állott. Még itt a földön is látható volt az ó dicsősége, Isten egyszülött fiának dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. Nem becsülte volna túl önmagát, ha magához ragadta volna az uralmat és méltóságot, ha megkövetelte volna az emberek hódolatát és engedelmességét. £s még; is hogyan élt, hogyan viselkedett, miképen végezte el a megváltás nagy és szent munkáját? Szivének indítására, erkölcsi elhatározással lemondott minden előjogáról és méltóságáról. Hasonlóvá lett Isten teremtményéhez, az emberhez. Élete olyan volt, mint a szolgának élete, aki semmit sem mondhat tulajdonának, akinek cselekvését, munkáját gazdája szabja meg. Az ember semmit sem hoz magával a földre és semmit sem vihet magával a sírba; por'és porrá kell lennie. Ezt a formát vette tel Krisztus Jézus. Hogy ebben a formában lehessen, neki meg kellett önmagát üresitenie, le kellett mondania arról, ami öröktől fogva az övé volt. Keresztfája emlékeztet bennünket arra az alázatosságra és engedelmességre, amelyeket ő önként vállalt, de amelyek reánk nézve emberi természetünknél fogva kötelezők. Megmutatta, hogy mi az ember, és hogyan kell az embernek önmaga és élete felől vélekedni. Az ember arra van hivatva Isten által, hogy alázatosságban és engedelmességben szolgáljon. Ez az alázatos és engedelmes szolgálat őszinte lesz akkor, ha az ember nem pártol el Istentől, hanem állandóan szeme előtt és szivében őrzi Isten szentségét, fenségét, bölcseségét, hatalmát. A .tennhéjázás és az erőszak az istentelenségből származik és ebből merit magának jogcímet. Ámde az ember, mint teremtmény, büntetlenül nem szakíthatja el magát az Istentől, teremtőjétől. Ha tudjuk azt, hogy Istennek teremtményei vagyunk, akkor Jézus példája szerint őszintén alázatosak! és engedelmesek vagyunk és igy éljük le, Istennek, a mi Teremtőnknek szolgálva, földi életünket, mert ez az igazi emberi élet, amelynek rendeltetése Isten dicsőítése. (Folytatjuk.) Jegyzetek. A római pápának ismeretes enciklikájával kapcsolatban Dr. Söderblom upsa’ai érsek kijelenti, hogy a bulla kiadása páratlían módon hangsúlyozza a világ protestáns egyházai közt az együttmunkáikodás szükséges voltát. Dr. Söderblom azt mondja, hogy már 1926-ban, amikor a stockholmi konferencia állandó bizottsága Bemben ülésezett, tudott dolog volt, hogy a pápa ezt a bullát készíti. Amikor ez az encik- lika, Írja az érsek, bennünket »nem-katholikUsok- nak« nevez, ellenmondásba jön A helyes kifejezés »nem-római« lett volna. Az enciklika Rómát olyan módon különíti el a többi keresztyénségtől, amely szöges ellentétben áh az evangéliom- mal és magának a római egyháznak hagyományaival. Az enciklika, mondja Söderblom, uj nevet ad nekünk, amikor panch rí sti an izmusról beszél. Elbizakodottság lenne önmagunkat igy nevezni el, de mint a pápai csalhatat’anság bélyegét magán viselő ajándékot elfogadhatjuk és nincs semmi hozzátenni valónk. * Az »Örálló« cimü református hetilap írja: A jezsuita pör után megkezdődött a zsidó pör is. Amott vita tárgya volt, hogy jezsuita elv: a cél szentesíti az eszközt, amitt pedig bizonyítani kell, hogy Luzsénszky Alfonz talmudtorditása az eredeti szöveg után készült-e vagy nem. Nemsokára bíróság elé kerül talán az is, hogy van-e Isten, vagy nincsen? És azt is be lehet csukatni, aki azt mondja, hogy van, azt is, aki azt mondja, hogy nincsen, mert vannak dolgok, amelyeket észokokkal teljes bizonyossággal bebizonyítani nem lehet. Az Örálló az élő Isten újságja, de ha észokokkal kellene bizonyítania, hogy van-e Isten, vagy nincsen-e, nem vállalkozna a bizonyításra pl. Oroszországban, de még más helyen sem, mert gyakran kerülne abba a helyzetbe, hogy vaknak kellene bebizonyítania a különböző színeket. Ha azt állítanánk, hogy a tolvajok zsebkönyvében benne van, hogy: lopj, bármelyik tolvaj követelhetné a bizonyítást és mi sehonnan sem tudnánk bizonyítani, hogy a tolvajok tényleg tanítják a lopást. Bár mindenki tudja, hogy a tolvajok, ha nem is fektették le írásba a lopj parancsát, azért lopnak rendületlenül.
