Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-03-04 / 10. szám
76. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. Magyar protestáns egyházaink a Bach- korszakban. Bauhofer Gy. budai lelkész irodalmi hagyatéka. Nagy történeti művének befejező része. Habent sua fata libelli. Bauhofer György, a tudós budai lelkész, kéziratban is igen becses műveket hagyott maga után. Ivrétü, vastag kötetben írott, igen tartalmas naplóját leánya, Czékus Istvánné Bauhofer Várna főt'szfelendő asszony szívességéből már 1906-ban olvashattam. Ennek alapján készült Biuhoterrői szóló emlékezésem a Prot. Szemlében (1907. évf. 273- 290. I. Bauhofer lelkészi naplója). £s ennek alapján irtani külön lenyomatban is megjelent munkámat: »Mária Dorottya nádorasszony egykorú napló és eredeti levelek tükrében«. (Protestáns Szemle 1908.) Mindent elkövettem, hogy ezt az igen értékes nap ot egyetemes egyházunk jszámára meg- szerezzem, ami a főtiszt, asszony előzékenységével és b. Prónay Dezső egyet, felügyelő ur áldozatkészségével sikerült is. Ma már egyetemes levéltárunknak egyik drága kincse Bauhofer nap'ója Mária Dorottya nádorasszony 41 eredeti levelével (Góbi 1. Levéltári Jegyzék II. k. 58. 1.) A nagy műveltségű püspökné, aki egyházunk vezetőit már leánykora óta igen jól ismerte, többszöri kérésemre, mintegy a napó kiegészítéséül Emlékezéseit is megirta, melyek Bauhofer, Székács, Ba’lagi Mór, Mária Dorottya és a budai egyházközség életéből igen sok jellemző és értékes adatot közölnek. A múlt század memoárirodaimán kki váló terméke ez. Engedélyével és megbizásából a Protestáns Szemle 1909. évfolyamában közöltem. Bauhofer hátrahagyott Egér 1 ékesebb kézirata azonban mai napig sem látott napvilágot s már majdnem el is veszett. Német nyelven írott nagy művét, a hazai protestántizmus történetét, mely a Bach-korszakban Berlinben 1854. Merle d’Aubigné előszavával jelent meg s melyet Craig J. lelkész még ez évben angol nyelven is kiadott, mindenki ismeri. Összes kézikönyveink Pálfy Józseftől elkezdve Zsilinszky Mihályig ezt használták egyik főforrásul. De kevesen tudják, hogy Bauhofer e műinek a folytatását, a Bach-korszak protestáns egyháztörténetét is megirta, mely azonban rejtve lappangott mindeddig. Húsz éven át kerestem, nyomoztam, mig végre kezembe került és elolvashattam. Sok hasznát vehette volna ennek Ber- zeviczy Albert is a Bach-korszakról írott két kötetes művében. Bauhofer ennek a műnek uto'só iveit már halálos betegségében, az ágyban fekve irta. (1864. jul. 14-én halt meg). Leánya, Czékus püspök özvegye 1907. febr. 11. irta erről: »A műnek csakugyan volt folytatása, amit drága atyám utolsó betegsége alatt 1864-ben be is fejezett; ezt édes anyám személyesen elvitte egy könyvkötőhöz és jelenlétében összefüzette, azután atyám meghagyására azonnal elvitte anyám Ballagj Mórhoz, aki arra aján’kozott volt, hogy ezen munkát biztos utón küldi Berlinbe Wiegandt et Grieben könyvkiadóhoz, aki már értesítve és megbízva volt azzal, hogy nyomassa ki e munkát, mint folytatását annak, amely 1854. ugyancsak nála jelent meg, t. i. »Geschichte der evang. Kirche in Ungarn«. Atyám nemsokára meghalt s nagyon sajnos, a kéziratot többé senki sem látta; Rallagi Mór azt el nem küldte Berlinbe s mikor körülbelül egy év múlva az akkori egyetemes felügyelő báró Prónay Gábor Berlinbe készült Dezső fiáért s ajánlkozott, hogy a kéziratot személyesen elviszi Wiegandtnak, ezt Rallagi nem tudta előadni«. A család kínos meglepetéssel vette ezt a hirt és Ballagj ismeretes nagy szórakozottságának tulajdonította a kézirat eltűntét. Én magam arra gondolok, hogy Ballagi talán nem is akarta előadni a kéziratot, mivel annak kiadását akkor még nem tartotta tanácsosnak és időszerűnek. A Bauhofer és Czékus család továbbra is jó barátságban élt Ballagiva! és a kéziratról tálán már meg is feledkeztek. Történt azonban, hogy Ba’lagi Géza sárospataki jogtanár »A protestáns pátens és a sajtó« cimü igen értékes müvében 1892-ben a következőket irta: »Ballagi Aladár gyűjteményében egy nagy negyedrét alakú, 180 lapra terjedő, németül fogalmazott kézirata van Bauhoternek, mely az egész pátensmozgalom históriáját magában foglalja, kiterjeszkedve a legapróbb részletekre s — ami kü’önösen becsessé teszi — a kulisszák mögött történtekre is.« (Prot. Szemle 1892. 152.) Bauhofer becses műve tehát a szórakozott Ballagi Mór iratai között mégis csak fennmaradt. A fentebbi közlés alapján már most özv. Czékusné főtiszt, asszony levélben, én pedig személyesen is többször felkerestem Ballagi Aladár egyet, tanár urat, aki igen szívesen fogadott, s jól emlékezett reá, hogy a kézirat az elhalt Ballagi Géza könyvei között maradt f Sárospatakon. ígéretet kaptunk, hogy a kéziratot elő fogják kerestetni, de nem találták meg. Már-már teljesen elveszettnek kellett tartanom. Még csak egyik régi egyházi lapunkból merítettem némi reménységet. Ebben ugyanis Bauhofer fia, Bánhegyi István, előbb somorjai lelkész, később békésmegyei tanfeugyelő, azt hirdette, hogy megirta és kiadja édes atyjának iratai alapján a Bach-korszak egyháztörténetét. De az örökösök sem ezt a munkát, sem Bauhofer eredeti kéziratát nem találták meg Reménytelenül ’telt el ismét néhány esztendő. Ekkor egészen váratlanul a soproni múzeum felavatásakor 1913. egy budapesti vendégtől vettem a hihetetlen jó hirt, hogy a kézirat utólag mégis előkerült és megvan Bcuho tr unokájának, dr. Bánhegyi Géza kir. főmérnök urnák birtokában. Nem először és nem utolszor
