Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-02-26 / 9. szám
68. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. korálkönyveket többek között Skultéti Ádám (szakolcai kántor 1798.), Altdörfer Keresztély (Sopron 1897.), Chován Zsigmond (Szarvas 1886.), Nagy Lajos (Nyíregyháza 1877), Moesz Géza (Selmecbánya 1907.), Kapi Gyula (Budapest 1912.), Haberehrn Gusztáv Adolf (Budapest 1927.) stb. szerkes tettek. Ezen korálköny- vek legtöbbjében az egyes verssorokra a helyi szokásoknak megfe élőén kétfHeképen já szha'ó variációk vannak felvéve, esetleg csak egyetlen egy zárjelbe foglalt hangjegy mutatja a daliam változásának a lehetőségit. Más korálkönyv meg az egyen’ő versmértékkel és verssorokkal bíró énekeket úgy csoportosba, hogy azok egymással bármikor felcserélhetők legyenek. Már ebből is látható, hogy a korá könyv maga módot nyújt az orgonistának, hogy egy és ugyanazt az egyházi éneket többféle dallam szerint játszhassa. Az 1925. évi evangélikus egyház egyetemes közgyűlése a korá'köny ek dolgáb n végre rendet teremtett ama egyetemes határozatával, amely kimondja, hogy az egyes egyházak istentisztelet a'kalmáva1, valamint az iskolákban is általános zsinórmértékül a Kapi Gyula által szerkesztett korálkönyvet kötelesek használni. Rövid és egyszerű határozatot hoztak akkor, de ennek hordereje fe’becsülhetetlen s jótékony hatása csak később fog az evangélikus egyházban mutatkozni. Ez a határozat más szóval any- nyit jelent, hogy az evangélikus egyházi énekek dallamai nyilvánosan csakis a fent említett korá'könyvben előforduló dallamokra éne- kelhetők. Távol áll tőlem a Kapi-féle korálkönyvet itt birá’at tárgyává tenni azért, mert a dallamai sokszor eltérnek az egyházi énekek eredeti dallamaitól. A tény az, hogy az evangélikus egye^ temes egyházi közgyűlés behozza kötelezőnek a Kapi-féle korálkönyvet és ezt a határozatot csak örömmel lehet üdvözölni, amennyiben egyik, sokaktól hőn óhajtott, régi kívánságot megvalósítja. Ebben az esetben legyen a főcélunk az egység, az összetartás és ne a szétbontás. »Mindazonáltal mégis fel akarom hívni a figyelmet a korálkönyv azon tulajdonságára, hogy ott is a dal1 am verssoronként gyakran cserélhető variációkkal van ellátva, ami még mindig tág teret nyújt atelszésszerinti felcserélésre. Ennek kiküszöbölése még a jövő feladata. Megjegyzem, hogy e cikk szerzője 1927 ben kiadott korálkönyvét már úgy szerkesztette, hogy a dallam szigorúan követi az egyetemes egyházi közgyűlés határozatát, de semmiféle mellékvariációt nem enged meg. Mikor az egyetemes egyházi közgyűlés határozatát meghozta, nem gondoskodott ennek szigorú végrehajtásáról. Az egyes egyházakban, iskolákban sajnos még ma is nagyon mesz- sze állanak a Kapi-féle korálkönyvben levő egyházi énekek dallamaitól. Elhiszem, hogy Budapesten és még néhány helyen alkalmazkodnak hozzá, de a legtöbb vidéki egyházközségben ez úgy látszik, még igen távoli zene. Sok helyen tapasztal1 am, hogy a koráléneklés körül baj van, mivel tényleg a megszokás hatalma alapján mindenütt más és más helyi szokások vannak, amelyek azonban egyelőre a mai állapo ot véve tekintetbe, nem igen billentik a mérleg serpenyőjét a Kapi-féle korálkönyv javára. Több esetben előfordult, hogy az illető egyházban tényleg haszná ták Kapi korálkönyvét, azonban az orgonista a koránokat ceruzával ki ja' i otta és a hívek a javított dallamot éneke ték Midőn az ok után tudakozódtam, ez volt a válasz: itt igy énekelnek, vagy mi ezt igy tartjuk jónak! Már ezen pé dákból észrevehető, hogy itt a határozathozatal nem elég, hanem utána kellene nézni, vájjon tényleg alkalmazkodnak-e az egyes egyházak ezen határozathoz. (Folytatjuk.) fl filippibeliekhez irt levél. 2, 1-4. A gyülekezet iparkodott az apostol fogr ságát részvétével enyhíteni, s az apostol eddig is nagy örömmel imádkozott értük. Arra a benső viszonyra hivatkozva, amely a gyülekezet és az apostol között megvan, arra kéri a filip- pibelieket, hogy örömét tegyék teljessé. Ezt pedig akkor érik el, ha egymás közt, a gyülekezet körén belül ápolják az egységet. Örül, amikor azt tapasztalja, hogy Filippiben minden szív szeretettel dobban feléje, ha valamennyien egyek az iránta táp'ált szeretetben és tiszteletben, de öröme csak úgy lesz teljes, ha egymás irányában is mutatkozik ez az összhang, ez az érzelmi egység. Reámutat ennek az egységnek két oszlopára és forrására: a Krisztusra és a Szentlélekre. Mert az egységet nem az tartja fenn, hogy az apostol iránt azonos érzelmeket táp’á nak, hanem az, hogy Krisztusban gyökereznek, mert a Krisztustól származik az az Ige, amely bennünket int és tanit, valamint Krisztustól az a szeretet is, amely indit bennünket egymás terhének hordozására és ez által vigasza a megszomorodottaknak, ereje az elbágyadtaknak. A másik oszlop és forrás a Szentlélek, aki egész belső világunkat átformálja, megszenteli és nem hagyja önzésben megkeményedni, hanem mindig fogékonnyá teszi az irgalmasság és könyörületesség érzései iránt. A gyülekezetnek tehát az a feladata, hogy a gyülekezeti élet egységét a Krisztusban és a Szentiélekben keresse és találja meg. A Krisztus és a Szentlélek adományainak tulajdonítandó, ha először is valamennyien egyenlő indulattal vannak, ami azt jelenti, hogy ugyanazok az ügyek, események, feladatok valameny- nyiüknek érdeklődését felkeltik, valamennyiüknek közreműködésére számíthatnak s nem akad közöttük senki, aki közönyös, félreálló, részvét
