Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-02-19 / 8. szám
1928. 58. __________________Evangélikusok lapja i s, hogy a tudományos munkálkodás specializálódása nélkül ekkora sikerek nem lettek volna elérhetők. A tudomány a világot úgy tünteti fel, mint egy gépezetet, de ezért szemrehányás nem érheti, mert ennek a gépezetnek a megvizsgálása a feladata. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy az anyag ismerete még nem jelenti azt, hogy az anyagot bölcsen is tudjuk felhasználni. A fizikai világ területén sok felfedezésre, találmányra mutathatunk rá. És a tudományos hiat- ladás visszahatott a bölcseletre és a vallásra, a hitre is. De ez nem jelenti azt, hogy most a theológia lesz a tudomány szolgálója. Már most szembeötlők azok a károk, amelyeket a materiális kultúra egyoldalú előtérbeállitása az emberiség szellemi és erkölcsi életében okozott. Az Ur szavát büntetlenül nem lehet megvetni. Az ember nem csak kenyérrel él. Éppen a tudomány az, amely a maga részéről is elvezet bennünket annak felismerésére, hogy a materialista szempont csak egy szempont, amelynek a maga terén megvan a jogosultsága, de ha azon túllép, akkor megtagadja tudományos jellegét, kontárrá, kuruzslóvá válik. A világegyetem nagyobb, mint a középkorban gondolták, de nagyobb a materialista világiképnél is. Vannak benne olyan szellemi erők és valóságok, amelyeket szemeinkkel nem látunk, érzékeinkkel meg nem tapinthatunk, de létezésüket, működésüket, hatásukat kétségbevonhatatlianul tapasztaljuk. Maga az a gigantikus univerzum, amelyet a tudomány tár fel előttünk, kényszerít arra, hogy annak alapján feltételezzünk egy még gigantikusabb szellemi valóságot, aki létrehozta a világot, s aki a fizikai és szellemi életnek, a tudománynak és a bölcseségnek örök forrása. Az Istenbe vetett hit jogosít fel bennünket arra a reményre, hogy minél mélyebbre hatolunk be a materialis világ titkaiba, annál inkább felismerjük az Istentől származó bölcse- ség nélkülözhetetlenségét is. Mert a matérián győzedelmes ember csak a Szentlélek által meg- világositva fogja anyagi erőit a szabadságnak, az igazságnak és a szeretetnek szolgálatába állítani. Az ember a világban sohasem fogja magát maradék nélkül megtalálni. A kenyér és a viz sohasem fogja éhét és szomját lecsillapítani. A szolgaság, az igazságtalanság, a rosszakarat ellen mindenkor küzdeni fog. A materiális világon túl, a szellem világában, Istennél fogja mindig keresni és megtalálni életének forrását és teljességét, azt a bölcseséget, amelynek vezér* lete és megvilágositása alatt talál itt a földön célt, amelyért élni és meghalni is érdemes. Az ember testi és szellemi fejlődése a világban egy olyan folyamat, amely önmagán túl mutat, oda, ahonnan az Ur szava hallatszik, ahonnan a bölcseség származik. > filippibeliekhez irt levél. (Folytatás.) 1, 22—26. A testben való földi élet nem azonos a földön túli élettel. A halál több mint álom, mert a hivő csak a halál után van igazán együtt Krisztussal, aki a mennyben van; mig testi életünk a földön, a testi érzékek világában folyik. Ezek az érzékek segítenek bennünket, de egyúttal korlátoznak is. A testi érzékek által szerzett ismeret nem tökéletes. Azért a halál, amely testünket elporlasztja, nyereség és szabadulás a léleknek. A börtönben az apostol gondol ügyének kimenetelére; vájjon a császár felmenti-e, avagy halálra Ítéli. Sokszor gondoltaik erre a filippibeliek is. Bizonyára imádkoztak kiszabadulásáért. Azért tartja szükségesnek, hogy erre vonatkozólag is kifejtse nézetét. Az élet szerinte munkamező, s csak mint munkamező jön számításba. Élni számára egyet jelent a Krisztusban végzett munkával. Á munka nem eszköz csupán, amellyel gyümölcsöt akar termelni, hanem magában véve is az életnek gyümölcse, amely az életnek lényegéhez hozzátartozik, amely által az élet tartalmat nyer. Mások a munkában talán a megélhetés eszközét látják, s úgy vélik, hogy azért dolgoznak, hogy azután élhessenek. Az apostol a munkában látja az életet. Az ember nem választhat szabadon az élet és halál között. Az aposotl tudjál, hogy életé- halála Isten után a római császártól függ. De vágyódhatik vagy az élet, vagy a halál után, s könyöröghet Istenhez vagy életéért, vagy haláláért. Ennyiben választhat. Egyelőre nem tudná megmondani, hogy melyiket válassza. Egyik sem rossz. Mindegyik kívánatos jó. Ha csak önmagára volna tekintettel, inkább választaná és kérné a halált, mert sokkal jobb elköltözni ahoz, akiért munkálkodóit s vele teljesen egyesülni. De figyelemmel van a gyülekezetekre is. Nem önmagának élt eddig sem, s amikor a jövőre gondol, akkor sem lehet döntő szempont a saját sorsa és boldogsága. A gyülekezetnek még szüksége van munkájára. Amint Krisztus az övéiért odaszentelte magát, úgy az apostol is odaszenteli magát a filippibeliiekért. Mivel a gyülekezet még rászorul az ő testi életének munkájára, azért bízik hogy életben marad, de ez az élet mint eddig, úgy ezután is a keresztyén atyafiakkal együtt folytatott élet lesz, hogy
