Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-02-12 / 7. szám
áo. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Avagy talán a prófétai szó csak a Krisztus előtti időkre alkalmazható? Krisztus megszületése bizonyára nagy fordulatot hozott az üdvtörté mellemben. Ámde Krisztus is sokaknak feltámadására, sokaknak pedig elestére adatott s botrán- kozásnak kövévé. Isten azért bocsátja a lelki éhséget Izráelre, mert az az éhség ott már büntetés. Az éhség azért nem csillapítható, mert büntetés. Gondoljunk arra a gazdag emberre, aki a pokolban felemeli szemét s látja Ábrahámot távol és Lázárt annak kebelében! Ifjabb fiáchs Mihály, Okolicsányi gyóntatópapja, az ónodi gyűlésen 1707. Mennyit szenvedtek a mi régi jó prédikátoraink nemcsak a gályarabság, hanem a kuruc háborúk idején is! Hány siralmas bujdosó éneket írtak! (Lásd Thialy K. öt kötetét.) Hányszor nehezült reájok gyötrelmes, kínos papi szolgálat a háborús világban! A Századok legutóbbi száma (1927. 331. 1.) közli az ónodi gyűlésen félholtra vagdalt, azután pedig vérpadra hurcolt Okolicsányi Kristófnak 1707. jun. 8. a sajókörömi mezőm tollba mondott levelét. »Magam kezeimmel sok sebeim miatt nem concludálhattam — diktálja — hanem A á c s Mihály Lelki Tanittó Atyámmal kelletett íratnom és ultimum valót is vennem«. Lehetetlen mély részvét nélkül olvasni ennek a halálra készülő lutheránus férfiúnak, Turóc- megye alispánjának hosszú búcsúzó levelét, aki még két hónappal előbb egyik vezető embere volt a rózsahegyi zsinatnak. Apjához, Okölicsá- nyi Pálhoz, a kiváló jogtudóshoz, a Historia Diplomatica anyaggyüjtőjóhez, a későbbi országgyűlések protestáns vezérszónokához Tótpró- nára van a levél címezve.*) Igaz poenitentia után a szent sacramentummal élvén, megvigasztalta lelkét s erősen hiszi, hogy Istennek szent angyalai beviszik örök nyugalomba Ábrahám kebelébe a h o 1 n a p i n a p ó n. A levél bánatos hangjába beleolvad a bölcs lelkipásztor vigasztaló szava is. Nemcsak a halálra ítélt Okolicsányira, hanem hü gyóntató papjára nézve is rettenetesek voltak ezek a napok (jun. 6—9.). Milyen messziről kellett a fiatal lelkésznek is dunántúli fészkéből kibujdosni, mig ide Ónodra elvetődött, hogy ily kínos, lelket megrázó funkció várakozzék reá. Bujdosás volt már atyjának, öreg Aáchs Mihálynak is az élete. Wesselényiék szövetkezése után 1671. mint győri rektort állították bírák elé s midőn a püspöki udvarba kisérték, Széchényi György győri püspök palotája ablaká*) Lásd: Zsilinszky M. Egy forradalmi zsinat 26. és 97. 1. Í928. ból kiáltott le: »Ne hozzátok ide az ebeket, hanem az pusztai kapura (a vesztőhelyre) vigyétek ki«. Farádra avatták fel lelkésznek1. Mint Thököly tábori papja 1683. Sopronban prédikált. Majd Nernescsó, Devecser, Simonyi és ismét Nemescsó lelkésze volt 1708-ig. Igen becses irodalmi hagyatéka a Zengedező Mennyei Kar, az Arany Láncz és a Boldog Halál Szekere. Három derék fiút is nevelt egyházának: Mihályt, Ferencet és Dánielt.**) Ifjabb Aáchs Mihály apjának bujdosó éveiben született 1680. körül. (Zoványi és Sziny- nyei adatai tévesek.) Egyik művében 1699. ezt írja a neve után: »Szentmártonyiensis de Ke- menesalla«. De ez valószínűleg apjának volt a származási helye. Ách Mátyásnak s Ferenc inevü fiának II. Ferdinánd Sopronban 1635. jani. 8. adott címeres levelet. (Balogh Gy. 167.) Áách Ferencet 1650. a vasmegyei Pösére avatták fel lelkésznek. Ez volt valószinüleg ifjabb Mihálynak a nagyapja***); 1695-ben Győrött tanult, a hol Cser,éti Mihály volt a tanára. Külföldön Wittenbergben járt s azután 1699—1702. a strassburgi egyetemnek volt a hallgatója. Itt adta ki Dissertatio Hist, de Conditore et fatis Ninives c. értekezését (Strassburg 1699.) s a következő évben Dissertatio de Catechumenis c. füzetet (u. o. 1700.)., Itt rendezte sajtó ialá atyjának Boldog Halál Szekere c. nagyobb munkáját is (Strassburg 1702.), melyet magával akart hazahozni. Útközben azonban az akkori háborús világban Innsbruck közelében Liptinge nevű vámon az egész becses szállítmányt egyéb könyveivel együtt elvették, őt magát pedig börtönbe vetették, honnan csak nehezein szabadult ki. Ulm városában lakó ismerősei Ígérték, de nem tudták könyveit visszaszerezni, melyeket később a franciá katonák prédáltak szét maguk klözött. Visszatérte után 1703. a győri gyülekezet hívta meg rektorának régi jeles iskolájába. Innen pedig 1707. Rozsnyóra ment miagyar lelkésznek. Erre az időre esett az ónodi gyűlés idején a halálra ítélt Okolicsányi Kristóf mellé való rneg- hivatása. Ezt készité elő gyászos útjára, a vérpadra s ennek sátorában irta a fentebbi levelet. Ugyanitt Rozsnyón 1708. egy másik igen nehéz lelkészi szolgálat is várakozott reá. Tele- kesi Török István a sopronmegyei Egyed, So- bor és Szentandrás földesura, II. Rákóczi Ferenc szenátora és huszár ezredese, a háborús világban Rozsnyóra hozta egyetlen fiát, T. Török Bálintot, akit itten 17 éves korában az Ur »csendesen, gyengén, szépen és könnyen, mintegy álom által« magához vett. Török volt Aáchs családjának régi, bőkezű patrónusa. S 'most neki kellett a boldogtalan szülőket értesíteni, a szi**) Életrajzát bővebben megírtam az Ev. Egyh. Isk. 1898, 1 - 6. számában: Öreg Aáchs M. (1646—1708). ***) Ách János 1652. Rábapordányban volt tanító. A dunántúli ev. ehker. tört. 88., 105., 453., 882.