Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-02-05 / 6. szám
XIV. évfolyam. 1926 február 5. 6. szám. Budapest. mY SÍMOOR PH»*Riadóbivaiai. _ K iadia:JI LUTHER • SZU va. *•*« umu PostatakarékaénztáricsakkszáNla: 1290. I wt- - ÁR OLT esperes. Moaítienik hetenként egvszer. vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre 6 P. 40 nil., félévre 3 P. 20 Ml., negyedévre 1 P. 60 fill, Egy szám 16 Ilii Hirdetési árak Megegyezés szerint. Ismerjük meg Istent! „Azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Ur aki kegyelmet, Ítéletet és igazságot gyakoriok e földön “ Jeremiás. 9. 24. A középkori skolasztikának intellektuális dogmatizmusa, amely a theológia mérvadó segédeszközévé a logikát tette meg, sa hozzánk közelebb eső racionalizmus, amely kiszárította a vallásnak élő forrásait, sok j(5akaratu emberben azt a téves képzetet keltette, mintha az ész és értelem ellentétben állna az ember szellemi, vallásos életével, és tisztára a világi dolgokban juthatna szerephez. Ennek a felfogásnak kedvez az a hires és ismert m .ghatározás, hogy a vallás az Istentől való függés érzése. Tehát legelső sorban a lélek érzésvilágában található meg és van eredeti hazája. Ez a fe'fogás téves. Amikor Jézus azt mondja önmagáról, hogv ő az ut, az igazság és az élet; amikor azt mondja, hogy' aki cselekedni akarja Isten akaratát, megismerheti erről a tudományról, vájjon Istentől vau-e; tehát amikor a keresztyén vallást mint utat, igazságot, életet, tudományt jelöli meg, amikor az akaratra és a cselekedetekre hivatkozik, akkor félreérthetetlenül reámutat arra, hogy a vallásosságban az értelmi iés akarati tevékenységnek az érzelmivel legalább is egyenrangú szerep jut. Természetes. Mert ha a vallás Istenben való élet, akkor következik, hogy az akarat és az értelem a vallásban pótolhatatlan fel > da tot teljesítenek. Életünk minősége attól függ, hogy mit akarunk és hogyan gondolkodunk. Igjaz vallás helyes ismeret és kiművelt értelem nélkül nincs. A hitélet lelkorcsosul és elfajul, ha nem jár karöltve értelmességgel és tudással. Aki keresztyén módra akar élni, annak nemcsak érzelmei fegyelmezésére, kiművelésére és ellenőrzésére kell gondjának lennie, hanem az értelem fegyelmezésére és kiművelésére is. Az evangélikus egyháznak és a reformációnak a keresztyénségben a/ a nagy érdeme, s azért jelent nagy haladást, mert elismerte az értelemnek jogát és fontosságát a vallás terén. Ennek köszönhető, hogy a kercsztyénség igen nagy része, majdnem fele, gyanakodva néz minden olyan vallásosságra, amely az értelmet gúzsba kötözi és el akarja választani a hitet az ismerettől, palánkkal vagy p'akátokkal akarja elzárni azt a kilátást, amely az értelmi haladás magaslatairól nyílik, közben elfeledkezve Simon Péter vallástéteíéröl: »Elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia«. Ha az ismeret ellene mond a hitnek, akkor a hit csak mesterséges gyógyszerekkel tángálható tovább, s e/ek a szerek meghamisítják a hitet, s képmutatást visznek bele az emberek életébe. Az igazságból konvenció lesz, amelynek nincs sava, nincs éltető ereje. A tudatlanság nem erény, s gyanús mindaz, amit eldugnak az ismeret bevilágító fáklyája ek)|. Már az Otestámentom azt tanítja, hogy elvés/ az a nép, amely tudomány nélkül való. Krisztus egyháza csak úgy maradhat a hegyen épült város és a világ világossága, ha az emberi tudást, gondolkodást, értelmet fejleszti, képzi, fegyelmezi és annak igaz tanaimat ád. Az Isten iránti és az emberek iránti szeretet nem lehet tökéletes és jó, ha tudatlansággal párosul. Az olyan vallásosság, amely beéri a tudatlansággal, vagy pláne jobban érzi magát a tudatlanságban, nem cvangéliomi, nem krisztusi vallásosság. Persze mindebből nem következik, hogy az Isten országába csak négy po'gárival, vagy középiskolai érettségivel vagy diplomával lehet bejutni. Korunk társadalmi berendezkedésének egyik hazugsága éppen az, hogy az érteim ességet, az intelligenciát iskolai bizonyítványhoz akarja kötni. Holott van akárhány olyan, oklevélhez kötött pályán működő ember, aki egész életén át nem veszi úgy igénybe az értelmét, mint például egy gazdálkodó ember egy esz
