Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-12-23 / 49. szám
fciV. évfolyam. I., Villányi-ut 1. Budapest. 49. szára. Szerkesztftség : LÉ B ti Y (Mosom ■.) Kiadóhivatal: GYŐR. tv. konreot-épület. Kiadja:! LUTHER-SZŐVÉTSÉG. Postatakarékpénztárt csekkszámla: 1290. alapította : DR. RIFFIY SIHDOR ilsott Si«Hi«mé»trt ItUMt NÉMETH KÁROLT ««per«». Meolelenlk hetenként tgiszer. vasárnap. Ellíizetésl ir: Egész éne 6 P. 40 ML félévre 3 P. 21 ML legyeéévre 1P. 60 ML Egy szán 16 (ill Hirdetési árak Megegyezés szerint Karácsony. „Megjelent az Isten Idvezitö kegyelme minden embernek.“ Tit 2. 11. A karácsonyi evangélromban az angyal azt mondja a pásztoroknak: *Ma született néktek a Megtartó.» Az ep'stolai leckél>en Pál így ir: «Megjelent az Isten idvezitö kegyelme minden embernek.» S még ha tudjuk is, hogy a görögben az «idvezitö» annak a szónak a származéka, mint az evangéliom «megtartó»-ja (szótér, szó- tériosz), mégis feltűnik a különbség az apostol tanítása és az evangéliomnak elbeszélése között. Az angyali híradás közvetlen és minden szavában valósághoz, térben és időben valósághoz vezet. Az apostol írásában a «ma születettéből «megjelent», a «néktek -bői «minden embernek», a «Megtartó»-ból «Istennek idvezitö kegyelme»» lesz. Mintha csak szántszándékkal döntené le az angyal szavaiban mutatkozó koriá tokát, s emelné az örvendetes üzenetet az egyetemesnek, a minden korláton túlszárnyalnak, az örökkévalóság folyamatának magaslataira. Azonban a különbség nem önkényes, nem is lényegtelen. Az evangéllomban az Urnák angyala beszél a betlehemi pásztorokhoz, az epistolában az egyház tanítója tanít. Az apostol is tudja, hogy Istennek Fia «asszonytól lett, törvény alatt leit» (Gál. 4, 4), beleállitja abba a történelmi kereteket meg* haladó folyamatba, amelyről János azt Írja: «Kezdetben vala az Ige... és az Ige testté lett» (Ján. 1, 1—14). Az a Megtartó, aki ma, az üzenet hallgatóinak megszületett, öröktől fogva van, s mikor megszületik, az jelenik meg, aki az Istennek kegyelmét már a teremtés előtt magában hordotta a mi számunkra is: «aszerint,amint magának kiválasztott minket ö benne világ te- remtetése előtt.» Ef. 1, 4). Az a gyermek, aki Betlehemben megszületett, nem egy gyermek a sok közül, hanem a gyermek; nem egy ember a sok közül, hanem az ember. Jézus nem azáltal lett Megtartóvá, hogy az Isten egy gyermeket csodálatos tehetségekkel, isteni erőkkel ruházott fel. Ellenkezőleg: az örök Ige, Istennek öröktől fogva való kegyelme és hűsége testesült meg, öltött magára emberi testet a názáreti Jézusban, ö a Krisztus. Krisztus lett emberré, nem az ember lett Krisztussá. A Megváltó földi élete nem azt mutatja, hogy- mire képes az ember a legtökéletesebb képviselőjében, hanem azt, hogy mit cselekszik Isten bűnbocsátó és megváltó szeretete. Azért írja az apostol, hogy megjelent Istennek idvezitö kegyelme, s nem azt, hogy megszületett a legtökéletesebb emberpéldány. Kétségtelen, hogy' a karácsonyi evangéliomnak ez az értelmezése szükséges. £s jóllehet nehézkesnek, körülményesnek* elvontnak tűnik fel, mégis szoros összefüggésben van és gyakorlati vonatkozásban á 1 korunk gondolkozásával és világnézetével. A fejlődéstan alapján álló gondolkodás reányomja bélyegét a modem teológiai tudományra is. Az idők teljességét, amelyben Krisztus megszületett, könnyen értelmezhetnénk úgy, hogy az emberiség eljutott a történelmi fejlődésnek arra a fokára, amelyen mintegy kitermelhette magából a Megtartót. Pedig ez a felfogás szöges ellentétben áll a keresztyén tannal, amely szerint az, aki öröktől fogva megvolt, lépett bele a világ történelmébe s adott annak nemcsak uj fordulatot, de uj jelentést, uj értékelést, uj tartalmat. Az uj élet megragadásához nem elég az emberi képességek hatványozása, fejlesztése. Az újjászületés nélkül nem látható meg az Isten országa és az Isten országába nem emberi képességekkel lehet bejutni, hanem megváltás által, s ennek a megváltásnak az ember tárgya, nem alanya. így értelmezendő a Jézusban megjelent isteni kegyelem egyetemes érvénye, mindenkinek számára rendeltsége és szükségessége is. Pálnak tanítása itt megint János evangéliomának tanításával egyezik: «úgy szerette Isten e vilá-
