Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-11-25 / 45. szám
354. EVANGÉLIKUSOK LAPJA í928. Szeretetni unkánk példás intézménye az egyetemes nyugdíjintézet. Szociális téren az egyetemes egyház legelső és legtermészetesebb kötelessége volt ennek az intézménynek újonnan való megszervezése és biztos megalapozása. A megoldást oly módon sikerült keresztülvinnünk, hogy az gazdag áldást igér. Az uj nyugdíjintézet nemcsak, hogy pótolja a ma működő lelkésznemzedék és hozzátartozói számára a régit, de messzebbmenő szociális szempontok érvényesítésével a réginek tökéletesebb kiadása. Csak természetes, hogy a régi nyugdíjintézet anyagi összeomlása következtében fenntartókra és tagokra is, legalább is egyelőre, nehéz terhek esnek, de viszont elvitathatatlan az is, hogy e terhek csökkentése és a lelkésznemzedék és lelkész- családok jövőjének biztosítása érdekében az egyetemes egyház, felhasználható jövedelmeinek nagyobb harmadát e célra ford tv,a, olyan áldozatot hoz, amivel félreismerhetetlen bizonyságát szolgáltatja szociális érzékének. Az egyetemes egyháznak másik két nagy jelentőségű szeretetintézménye: a Theoiogusok Otthona és a Luther-Otthon. Az előbbiért eddigi átmeneti elhelyezkedésében is tetemes ősz- szegeket áldozott, uj épületének létrehozása érdekében pedig más fontos közegyházi feladatokat szinte háttérbe szorítani kényszerült. A Luther Otthon az erkölcsieken kívül anyagiakban is jóval nagyobb támogatás részese, mint aminőről évi zárszámadásaink és költségvetéseink beszámolnak. Az Üllői-uti épület két emeletének a nemes cél javára való számbav ehető anyagi ellenszolgáltatás nélküli rendelkezésre bocsátása- ugyanis olyan értéket kifejező hozzájárulás, amely jelentős áldozat számba megy. E téren a legközelebbi tennivaló az igazgató különös rátermettségére való tekintettel is a Luther-Otthon további fejlesztése és természetesen a Lu- ther-Otthontól elkülönített, de vele esetleg szervezeti és gazdasági kapcsolatban álló leányotthon létesítése, amelyben esetleg nemcsak az egyetemi és más főiskolai hallgatónők, de más kenyérkereseti pályákon működő leányok is elhelyezést nyerhetnének. Nagyon örvendetes és biztató körülmény, hogy nemcsak az egyetemes egyház, de más fokozátu egyházi közületeink és egyháztársadál- munk részéről is sok történik a diáksegélyezés ^ terén. Nem méltányolható eléggé azok bölcses- ' sége, akik ezen a téren, szinte lehetetlenre vállalkozva, a mai súlyos viszonyok között nemcsak, hogy fenntartják a már eddig fennállott alurn- neumokat és internátusokat, de részben keresztülvitték, részben pedig programúiba vették azok kibővítését;, illetve újak létesítését is. A diáksegélyezésnek én hármas jelentőséget tulajdonítok egyházunk szociális munkamezején, mert három irányú megsegítést jelent. Segít a szülőkön, könnyítve a gyermekneveltetés gondjain. Segít a diákon, akinek kenyérkereseti pályára való előkészülését lehetővé teszi. Legfőbb jelentősége azonban abban áll, hogy a Tel- készi, vagy általában az értelmiségi pályákra készülőkkel megizlelteti a segítő szeretet áldásait és ezáltal azok továbbosztogatására, szociális munkára neveli az ifjúságot. A harmadik munkaág, amelyben szép ered- ményeket mutathatunk fél: az árvaügy. Nem kívánok itt bővebben kiterjeszkedni a Protestáns Árvaház áldásos működésére, amely, minit közös protestáns intézmény, nekünk is egyik büszkeségünk. Ki kell emelnem azonban, mint a Tefolyt év nagy Horderejű eseményét a szarvasi Luther Árvaház felavatását. A Theologjusok Otthonának kiköltözésével a soproni árvaház is visszanyeri eddig elfoglalva tartott helyiségeit és fokozott mértékben teljesítheti nemes hivatását. A lelkészképzés ügyének meghozott áldozatért az egyetemes egyház ezzel az intézménynyel szemben érzett hálájának némi kifejezése lenne az ezennel 1000 pengőben javasolt segély, amelyet jelen egyetemes közgyűlésünk a soproni árvaház javára az Otthon-épitkezés költségeinek keretében engedélyezhetne. A győri sze- rétetháíZ ezirányu munkáján kívül külön említésre méltónak tártom a békéscsabai árvaházat is, amelyről a nagy egyházi nyilvánosság talán nem is tud, de amely, hála á Szeberényi-csaTád- nak, csendben áldással működik, több árva gyermekünk számára pótolva a szülői otthont. SzeretetniunkáróT szólva, lehetetlen külön fejezetet nem szentelnem egyházunk buzgó' nőtagjai ezilányban kifejtett áldásos tevékénységé- nek. A Protestáns Nőszövetség működésére is ki kell itt terjeszkednem, amely valóban példás hozzáértéssel és buzgósággal jár elől. A protestáns diákmenza létrehozása, akcióbantartása, gyermeknyaraltatás szervezése, a női háziipar céltudatos irányítása és a termékeinek értékesítése terén elért eredmények mindmegannyi önmagát dicsérő cselékedet. Ebben a munkában óhajtottam támogatni és további munkára ösztönözni a szövetséget azáltal, hogy részére szociális irányú üzleti vállalkozásai lebonyolítására az év folyamán rövid lejáratú kŐIcsöiít folyósítottam. Külön kiemelendő az Evang. Papnék Országos Szövetségének szép lendületet vett működése is, különösen kiválóan sikerült gyermeknyaraltatási akciója. De ezen felül is alig) van gyülekezete egyházunknak, amelyben nem lenne nőegylet, vagy leányegylet és az nem fejtene ki dicséretes szociális tevékenységet, vagy nem lennének szervezetlenül is evangélikus nők, akik lelkűk buzgóságát, szivük szeretetét beleviszik egyházközségük szociális munkájába. Nem folytatom tovább, csak egyes képeket akartam bemutatni hivatalos leigyházunk rés egyháztársadalmunk szereteím unkája köréből, amelyek annak bizonyságai, hogy egyházunkból és annak népéből nem hiányzik a szociális érzék, hogy hivatalos egyház és egyháztársadalom egyaránt megérti, hogy a szeretetmunka kötelezése őt is illeti, neki is szól.
