Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-10-07 / 38. szám
302, ____________EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. szitem ki ezen üdvözletét a mi Missziói Bizottságunk őszinte jóakaratának kifejezésével s annak ia rokonszenves érdeklődésnek tolmácsolásával, amelyet mi vallásos munkánkkal a magyar nép körében kifejtünk. Kiváltságos szerencsénknek tartjuk, hogy az Egyesült Államokban letelepedett magyar evangélikusokat is szolgálhatjuk. Ezen mi szolgálatunkat olyan körben és mértékben óhajtjuk a jövőben is kifejteni, ahogy csak tőlünk telik, és hü magyar evangélikus egyházzal akarjuk megajándékozni azokat, akik partjainkra jönnek. Célunk, hogy Jézusnak tiszta evangéliumát hirdessük a magyar népnek saját nyelvén. Nagy örömünkre szolgált, hogy személyesen is üdvözölhettük Raffay és Kapi püspök urakat, amikor Amerikát meglátogatták. Az ő látogatásukat ránk nézve megkülönböztetett tiszteletnek tartjuk és meggyőződésünk, hogy ők is segítségünkre voltak abban, hogy az Önök népéhez közelebb jussunk. Áldja meg; az Isten gazdagon a Magyarhoni Evangélikus (Egyetemes Egyházat! A Szentlélek vezesse és. tartsa meig Önöket nagy; és nehéz céljaik szolgálatában. Engedjék meg, hogy biztosítsam Önöket arról, hogy gondolatainkban és imádságainkban Önökkel vagyunk. Egyek vagyunk a hitben és ugyanazon dicsőséges cél felé törekszünk. Maradjon önökkel a Mindenható Isten áldása; állandóan. Testvéri hűséggel F. Franklin Fry. \ Hofacker Lajos. 1828 f 1928. VII. A templomok zsúfoltságán, az egyre növekvő híren és közkedveltségen kívül egy bizonyos lelki ébredés jelezte a stuttgarti szolgálat áldott gyümölcseit. Sokan lettek bibliaolvasóvá, hagyták el bűneiket s éltek titkos lelki közösségben a megfeszített Krisztussal. Az egyesekkel való beható foglalkozásra nem került sor. A betegigendozást más lelkészre bízták. Kialakult körülötte az ifjaknak egy köre, akik közelebbi lelki vezettetésre jelentkeztek nála. Ezeknek később hetenkint külön összejövetelt tartott. Óvakodott attól, hogy egyoldalú befolyásnak tegye ki az ő fiatalos érzületüket. Igazi mély biinbánat, az Ur közelében szerezhető önmegismerés, az írás közvetlen tanulmányozása, ez- volt, amire az ifjakat megnyerni óhajtotta. Erős vágya s papi szivének később is állandó imatárgya volt, hogy megfelelő lelki succrescentia biztosittassék Krisztus ügye számára. Ilyen célból egész a gyermekekig leereszkedett és nem is hiába. Közülük többen mély elhatározásokat tettek és később Isten Országának számottevő munkásai lettek. A stuttgarti szolgálat utolsó ideje az öreg Hofacker súlyos betegségének jegyében folyt le. 1824 nyarán nagy viharban kocsitörés közben szélhüdés érte. Épen Lajos fia volt vele, akinek sötétben és zuhogó esőben távol a várostól igen nehéz órákat kellett átélnie. A betegségben egy templomi imádkozással kapcsolatban, melyet a halálán levő lelkipásztorért a fiú bocsátott fel a gyülekezettel, kedvező fordulat állt be. Az eset nagyon mély benyomást tett az egész városra s magára a betegre is. A javulás csak átmeneti volt. Súlyos hetek jötték, melyekben a mi Hofackerünk a teher főrészét hordta. Apja mindig őt kívánta s ő a fiúi kötelesség teljesítése érdekében lelkészt (szolgálatát is (abbahagyta. Hofackerünk élete azonban ez idő alatt is prédikált, a háznak s az egész városnak. A beteg utolsó ideje nagyon áldott volt. Mint fiú irta barátainak: az egykor oly makacs s maga értelmére támaszkodó ember valósággal átol- vasztatott Istennek örvendő gyermekévé s miként Sámson, halálában több filiszteust vert le, mint életében. Második stuttgarti betégseg. A ba%nem jár egyedül. Elmebeteg fivére ép akkor tűnt el, mikor a második stuttgarti betegség 10 hét után javulást mutatott. Ehhez járultak az anyagi nehézségek, az állás bizonytalansága s a kiköltözködés. »Mikor atyám meghalt, egy darabig csendes volt életünk folyása s már kezdtünk kicsit önteltek s magunkban gyönyörködök lenni. Ekkor én és anyám egyszerre mondottuk: Az Ur kénytelen lesz megint keresztet küldeni... Hogy is lehetne napjainkban, ezekben a Krisztusért való üldözésektől annyira hien- tes időkben Krisztushoz külsőkép is hasonlatossá lenni, ha egyszer-másszor egy kis szegénység, megaláztatás és testi szenvedés nem esnék meg velünk!... Kezdetben szinte elviselhetetlen volt számomra bérelt lakásunkból kinézni a Szent Lenárd-templomra. Ha már nem »a Hofacker« prédikál — úgy véltem — tönkre kell menni mindennek. Végre megértettem, hogy a világ már 1000 év óta fennáll s kormányoztatik s az egyház is telje en nálam nélkül... a Megváltónak nincsen szüksége Hofackerre.« ^ • A stuttgartiak nagyon szépen mutatták meg szeretetüket. Nagyobb pénzadományt gyűjtöttek a nélkülöző család számára, melyet Hofacker nemcsak hálával, hanem az ó-Ádámnak szóló megaláztatással fogadott. Sürgették, hogy adja be pályázatát a lelkészi állásra, rengeteg aláírással ellátott kérvényben a felsőbbséget ők maguk is kérték. Az állást egy nálánál idősebb s szintén kiváló lelkésszel töltötték be s Hofacker engedelmes szívvel veszi a döntést, mint az Ur kezéből. Tiz évvel később öccse, Vilmos kapta meg az apa örökét. (Folytatjuk.)
