Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-01-22 / 4. szám
1928 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 29. Tehát itt a gyülekezet vezeti a kántort. Pedig én jámbor szívvel azt hittem, eddig, hogy a kántornak kötelessége az éneket vezetni s a nyakatekert s minden jó ízléssel ellenkező cirádákat az egyházi énekből kiirtani, hogy még hírmondónak se maradjon belőle. Itt tehát az a helyzet, hogy a gyülekezetek elfogadták ugyan kötelezöleg a kerületi énekes- könyvet, de az egy es énekeket mégis saját gusztusuk szerint éneklik s kényszerítik a kántorokat a chorált igy kijavítani, az az tönkretenni. így van ez majdnem minden gyülekezetben, s igy áll elő a helyzet, hogy a hány gyülekezet, annyiféle ének. S cnnélofgva ha egy órányira fekvő gyülekezetbe toppanok be vasárnap s szeretnek énekelni, nem igen tudok, mert itt a hivek ismét más melódia szerint én kelnek. íme, ezért van uj énekeskönyvre szükségünk, s hangsúlyozzuk, hogy midőn a liturgiái bizottság határozatát meghozta, a helyzet magaslatán állottAz uj egyetemes énekeskönyv ne is foglaljon magában oly rettenetes sok éneket. A 600 dalnak egyhatod része is untig elegendő. Ugyanez áll a dallamokra nézve is. De legyen az a hatodrész valóban szép, fenséges, áhitatger- jesztó s égbeemeló melódia. Hogy honnét vegyük e melódiákat, hogy ezáltal istentiszteleteinket szebbé, vonzóbbá, épületesebbé, hatásosabbá, gyümölcsözőbbé tegyük? A mely nemzet a világi dallamok tekintetében oly sokat, oly értékeset produkált, mint a magyar nemzet, az percig se kételkedjék azon, hogy fiaiban megvan a képesség egvhá/i dallamok tekintetében is hasonlók, sót tan még értékesebbek teremtésére is. S ha majd az uj énekeskönyv elkészül, mondja ki az egyetemes közgyűlés, hogy annak bevezetésére kötelezi az összes gyülekezeteket, s necsak kimondja, azt, de ellenőrizze is, hogy határozatának minden egyes gyülekezet eleget tett-e? S az ellenszegülőket kényszerítse engedelmességre, hogyr vége legyen egyszer már az egyházunknak annyit ártó szabadosságnak, mely semmi tekintélyt nem ismer, senki előtt meghajolni nem akar. Majd ha azután Magyaróvártól-Brassóig, Munkácstól-Nagykanizsáig minden egyhá/ban az uj, egységes, általánosan kötelező s valóban szép, kedves, vonzó, lelkesítő, sziyet-lelket megragadó énekek fognak ünnepeinken egyházainkban elhangzani — akkor ki fogunk gyógyulni sebeinkbe)!, s nem lesz szükség arra, hogy a r. kath. egyházat utánozzuk, s tucatszámra alapítsuk az egyházvédelmi mindenféle egyleteket. Szép, magasztos, szivet-lelket megragadó s égbeemelö egyforma ének minden egyházban, s a Jézus tiszta evangéliumának lelkes hirdetése más egyébre nincs szükségünk, ezzel meggy<">zzük a világot. Hütter Lajos nv. lelkész Templtmlátogaiás, házi istentisztelet és egyéb Luther népe hajdan nagyon szerette az istenházát. Nemcsak ma már példátlan áldozatokat hoztak a hivek, hogy templomuk legyen, hanem buzgó hallgatói is voltak az igének. Pedig sokszor igen messziről jöttek hallgatni az örök élet beszédét. Még 20 -30 évvel ezelőtt is nagyobb buz- góságra emlékezhetünk vissza. Hogy tömve voltak a templomok, nemes k a főistentisztélétek, hanem a reggeli könyörgések alkalmával is! Es eljött paraszt és földesur, mesterember és hivatalnok egyaránt az istenházába. Manapság egyes tiszteletreméltó kivételektől eltekintve egyre gyérül templomainkban az Ige hallgatóinak a s/ama. Az intelligencia sok helyen teljesen távoltartja magát a templomtól. Még szószékről is hallottam mentegetni az inteiligenc’ának ezt a távolmaradását. Sót tudok többpapos gyülekezeteket, ahol egyik pap a világért se hallgatná meg paptársa igehirdetését, családjaik meg éppen feléje se néznek a templomnak. Ez már azután végtelenül szomorú állapot. Ki becsülje meg a mi igehirdetésünket, ha magunk nem becsüljük meg? Várhatjuk e híveinktől, hogy az Igének követői is legyenek, ha mi magunk nem vagyunk azok? Az Ige szolgái tekintsenek tehát körül és vizsgálják meg, mi az oka a templomi buzgó- ság lanyhulásának. És keressék az okokat először saját magukban: Él-e bennem az evangéliumi igaz hit? Buzgó harcosa vagyok-e a krisztusi igazságoknak? Szerető és megértő gondozója vagyok-e gyülekezetemnek? A vidéknek általában rossz véleménye van a fővárosi életről. Ezt a rossz véleményű a/ evangélikus hivek templomlátogatására nem szabad kiterjeszteniük. A fővárosi evangélikusokat egyéb tekintetben sem érheti semminemű gáncs. A főváros különböző helyein tartott istent sztélétek pedig mindenütt nagy látogaiottságnak örvendenek. Az intelligencia teljes számban ott van minden istentiszteleten, a lelkészek is szívesen hallgatják meg egymást, sőt a bányai kerület püspöke még a leg.iatalabb káplánjának a prédikációjára is eljön! a Szép volt, mikor esténként minden házból kihallatszott az ének az utcára. Ének után imádság, amelynek a végén a gyermekek kérték a jó Istent, hogy adjon'jóéjszakát szüleiknek, testvéreiknek, rokonaiknak, az alsó és felső szomszédoknak, a tisztelendő urnák és minden jó embernek. Ma házi istentisztelet helyett sok helyen politizálnak vagy pletykálnak. A fiatalok meg De tatán ne is beszéljünk a fiatalokról. Ha betekintünk a papi családok magánéletébe — tisztelet a kivételeknek — nem is várhatunk más eredményt. Sok pap még az asz-
