Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-09-02 / 34. szám
266. ÉVANGÉLIKUSOK LÁPjÁ 1928. akkor már a törvény megszűnt törvény lenni abban az értelemben, amelyben ezt a szót Pál apostol használja. Krisztus törvényévé lett, amely elismeri maga felett Krisztus tekintélyét és róla tesz bizonyságot, aki lett nékünk igazságunk Istennek akaratából. SSderblom érsek a sajtó feladatairól. A kölni Pressa-sajtókiál itással kapcsolatban augusztus 20 án ült össze a Nemzetközi Keresztyén Sajtókonferencia, amelyen mintegy tizenöt állam volt képviselve. A konferenciát a stockholmi világkonferencia nemzetközi sajtóbizottsága hívta össze. Elnöknek dr. tündérért (Berlin) választották. Dr. Hinderer »Isten felhívása a sajtóhoz« címen azt ajánlotta, hogy a keresztyén egyházi hírszolgálatot szervezzék meg minden országban; ugyanerről a témáról beszélt Pest H. M. (Anglia). Este Dr. Deissmann (Berlin) a keresztyén aktivizmusnak a világháború után bekövetkezett újjáéledéséről beszélt. D. Söderblom uppsalai érsek (Svédország) »A sajtó apostolátusa« címen körülbelül a következőket mondta: Valószínűnek tartom, hogy itt a sajtókiállitáson az egész világ minden híreket közvetitő irodája képviselve van. De a legnagyobb, tehát legjelentősebb hirszo’gálat az egyházé. Az egyház azért alapittatott, hogy egy hirt terjesszen, egy örvendetes hirt, az evangéliomot, minden egyes léleknek, minden nemzetnek és minden emberi közösségnek. Véleményem szerint a sajtónak kapcsolatban kell lennie ezzel az örvendetes üzenettel, ha kettős feladatát be akarja tölteni, mint tükör és mint világosság. A sajtó mint tükör! A sajtó jórészt hű vissza- tükrözése az olvasók ízlésének és kívánalmainak. Ha az ember a sajtóban a bűntények terjedelmes leírását, a magánélet többé-kevésbé botrányos eseményeit, az idegcsiklandozó szórakozásokat olvassa, csodálkozik az ember és a modern világ primitiv voltán. Bár a sajtó bizonyos mértékig kényszerítve van az olvasók hajlamait visszatükrözni, de ezzel még azt a feladatát, hogy tükör legyen, nem töltötte be egészen. Ezen a téren a sajtónak fontos feladata már a tárgy megválasztása is. Gondolhatjuk, hogy milyen biztos judicium, milyen erkölcsi éleslátás kívántatik meg ahhoz, hogy ez a kiválasztás helyes legyen, tehát ne alkalmazkodjék a publikum rossz szokásaihoz és követeléseihez, hanem a lap legyen a legnemesebb értelemben az olvasó és az emberiség szolgája, anélkül hogy unalmassá és ezáltal hatástalanná válnék. Sokszor volt alkalmam megtapasztalni, hogy egy nagy, igazán felelősségének tudatában levő újság vagy egy komoly sajtóiroda mennyire nem sajnálja a fáradságot, hogy még feítünéstkeltő és ezért igen kapós eseményeknél is megvizsgálja és megállapítsa az igazságot. Az ilyen megbízhatóság és igazságszeretet az emberiségnek nagyszerű nevelését jelenti. Mi teszi az emberek együttélését alacsonnyá és pokolivá? Felelet: a bizalmatlanság. Mi teszi jóvá és jótékonnyá? Felelet: a bizalom. Ebből megérthető, hogy mit jelent, ha a sajtó megbízható. Az ilyen kényes igazságszeretet a sajtót a közvélemény és a társadalom gyógy erejű, rothadástól óvó kincsévé teheti. A hirszolgálat nem teheti ki magát annak a vádnak, hogy csak féligazságokat közöl. Tiltja ezt a sajtónak szentlelke. Valóban én vagyok bátor a sajtó szendéikéről beszélni. Ennek a léleknek a neve igazságszeretet. Ezen szentlélek elleni bűne a sajtónak hozzátartozi c a világháború átkához, amelyet minden erőnkből meg kell akadályoznunk és ki kell irtanunk. Éppen ezen a téren a sajtónak felülmúlhatatlan jelentősége van. A béke ügyét szolgálhatja a földön, ha hű marad az igazsághoz és van erkölcsi bátorsága. A sajtó tehát nem szoritkozhatik arra, hogy fotográfiákat adjon. A tükör nem elég! Világosságnak is kell hozzájönni! A sajtónak fennkölt hivatása, hogy ne tűrje a hazugságot. Az irgal- matlanság ezen a téren a közérdek szolgálatát jelenti. A sajtó feladatához hozzátartozik, hogy azt, ami üres, meglássa és elítélje a saját pártjában és a saját nemzetében is. A sajtó legyen lelkiismeret, amely az események bensőjéből világit k;. Harcoljon taz igazságért abban a meggyőződésben, hogy a számunkra hozzáférhető igazság benső vonatkozásban áll a legmélyebb igazsághoz. A sajtó kell, hogy pozitív álláspontot foglaljon el az emberiség és a valóság irányában. Ha a nyilvános szó használni akar, nem lehet el a hitnek, vagy legalább is a humornak világossága nélkül. Aki csak a néző szerepét akarja játszani, az minden éleselméjűség és zsenialitás mellett is meddővé válik. A sajtó tükrözze híven vissza azt, ami kicsiben és nagyban történik. Éppen ezért nem tapadhat oda az esetlegeshez, a szenzációhoz, az ingerlőhöz: mindez csak eltorzítása a történelemnek. A sajtónak az a magias feladata, hogy korunk történetét írja meg. Ehhez komolyság szükséges. A sajtó tudja magát szolidárisnak az emberiséggel. Ö maga is hozzátartozik az emberiséghez, a nemzethez, a történelemhez, amely szemünk előtt lejátszódik. Az »örvendetes üzenet« originalitása abban van, hogy számításba veszi az utálatosat és a borzalmasat, s mégis vidámmá és szilárddá képes tenni az embereket. Azért kell ezt a jóhirt újból és újból ismételni. Szabad felhívnom a sajtót arra, hogy ebben a vonatkozásban az egyházzal karöltve dolgozzék? Én azt tartom, hogy a sajtónak a munkája mögött tragikus komolysággal egyesült pozitív világfelfogásnak kell állnia, hogy ezzel a pozitív világfelfogással szolgáljon istenországának a
