Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-07-29 / 31. szám

246. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. tett, Wildbad fürdőhelyen, Würtenberg áldott földjén, amely annyi drága evangéliumi meg­mozdulásnak színhelye volt már. Atyja lelkész eredeti, határozott, bár kissé nyers egyéniség. Köztiszteletben futva meg pályáját, végül Stutt­gartba kerül. Azok közé tartozott, aki az ak­kori pietizmus egyes kinövéseit nem tudta el­viselni, s azért annak tisztább formáival szem­ben is ellenszenvvel viseltetett. Életének utolsó fejezetét mégis egy alapos megváltozás vezeti be. Nem kis része volt ebben a fiúnak, aki hit és üdvbizonyosság dolgában, akkor már apja előtt járt. Az öreg ur a maga tekintélyének tu­datában sokáig próbált rugódozni az ösztöke ellen. Az elpusztitathatlan erejűnek ismert fér­fiút azonban egyszercsak súlyos betegség lepte meg. És aki eddig egy ridíeg theólógiai rend­szer ókuláréján keresztül nézte a bűn és ke­gyelem roppant világát, valami csodálatos köz­vetlenséggel látta meg a Jézusból kiáradó élet mindenek felett való voltát. Knapp, Hofacker barátja s életrajzi rója, -- az ő nyomán készült ez élettanulmány, -- há­rom jellemző esetet említ fel az apa megvál­tozásáról. A betegágyon meglátogatta őt egy öreg tanító, aki pietista hírében állott s akit ép ezért iskolavizsgálatai alkalmával nagyon lenézőleg kezelt. »Hogy tetszik lenni, kedves Nagytiszte- letü Ur?« kérdezte. »Mit, Nagytiszteletü Ur? Semmire yaló ur! így kell mondani. Nem va­gyok más, csak nyomorult, mélyre lefokozott bűnös, aki csupán Megváltóm kegyelmében le­hetek szabad és boldog«. Másik látogatója egy nagyhírű theólógiai igazgató volt. »Nos, kedves Igazgató Ur, most már minden szisztémám rombadőlt!« »Jó, jó« — felelte az — »de azért csak nem bűn, ha va­lakinek bizonyos theólógiai szisztémája van?« »Nem, az nem. A szisztémákat egész életemben szerettem. Azt azonban, aki értem vérét on­totta, igazán nem. A harmadik eset az életrajzíróval történt. »Rajtam láthatja, fiatal barátom, hogy végül is mi állja ki a próbát. Ha gyermekibb és együ- gyübb lettem volna egész életemben, többé le­hetett volna számomra az Üdvözítő. Ön még fiatal. Adja magát át egész gyermeki módon Ö neki! Akkor igen sok áldást fog tapasztalni s jelenteni mások számára is. Mert a Jézussal való egészen benső közösség nélkül életünk el­hibázott s elveszett«. Egészen azok a hangok, melyek a fiú bi­zonyságtételeit jellemezték. De nemcsak a fiú hatott alapára. Az a határozottság, mellyel |az apa az uj életet megragadta s másoknak is elébe állította, erősítették, hogy a lelkekkel szemben az ő fellépése is nagyon határozott legyen. Az apa és fiú lelki életében egyaránt nagy szerepe volt az anyának. Egyike a legritkább női lelkeknek. Naiv és mégis nagyszerűen Ítél, csupa szív és mégis férfiasán fegyelmezett és fegyelmező lélek. »Szeretete egy szóból és tiz tettből áll«. Mint anya rendkívül sokat hordo­zott. Egyik fia elmebeteg. Másik fiának, a mi Hofackerünknek majdnem tiz évi betegeskedé- nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk. Magával szemben legkiméletlenebbül alkalmazza a világosságot, mely megítél. Abban az imában, melyet férjének temetése napján jegyez fel, ezt találjuk: »Óh fedd fel mindjobban nekünk a mi szivünk gonoszságát, hogy bűnös romlottságunk mélységét a Te világosságodban mindig éleseb­ben felismerjük s a Te váltságnyujtó kegyel­meddel szemben fogékonyak legyünk«. Az imá­nak legkiemelkedőbb helyén találjuk a következő kis versikét: Szenvedések, halálok, Mig test s lélek elválnak, Szivemben hadd találjon Szüntelen szállásra! Ez a benső közösség, mely felvértez saját szivünk romlottságával szemben, volt a titka annak a határozott fellépésnek, melyet hozzá­tartozói tapasztaltak, mikor rá kellett mutatni a bűneikre. Szinte páratlan az anyák történe­tében az a két példa, melyet Lajos fiával szem­ben e téren elkövetett. : »Anyám, — mondta egy vasárnap reggel, séből, az utolsó másfél év kivételével mindent átél. És ugyan tu gy, mint egy oszlop. Tudja, hogy az ablaknál állva, a mi Hofackerünk — mikor ezek az emberek vasárnapról-vasárnapra ván­dorbottal a kezükben itt felvonulnak s aztán ha­marosan megkezdődik ott bent a tolongás, óh akkor megmozdul bennem valami éktelen rút gőg s elkezd suttogni egy hang;: »Mégis külö­nös nagy szónok vagy te!« Mit csináljak, hogy elűzzem ezt az ellenséget, amely oly szívósan üldöz?« »Nem szégyenled magad -- volt az anya válasza — te nyomorult ember, akit mindennap dorgálni kell! Még kevéllyé is akarod tenni a te vánnyadt s nyavalyákkal tele testedet! Ö- Ádámodat még holmi pozdorjával is feltüzelnéd, holott örülnöd kellene, hogy nem sülsz egy-egy beszédbe bele. Eredj és szégyeld magad szíved fenekéig!« (Folytatjuk.) HÍREK. — Az erdélyi unitáriusok püspöke dr. Boross György lett, akinek megválasztását a román kormány jóváhagyta. — Nagy evangelizáló konferencia Győ­rött. A Bethánia-Egyesület augusztus 11—12- én Győrött nagyszabású konferenciát tart a kö­vetkező nagyon áldásosnak ígérkező tárgysoro­zattal: 11-én (szombaton) d. u. 3—6-ig Nyári Pál pécsi ref. lelkész megnyitó beszédet tart, amit két előadás követ e közös tárgyról: »Mit

Next

/
Oldalképek
Tartalom