Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-07-29 / 31. szám
246. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. tett, Wildbad fürdőhelyen, Würtenberg áldott földjén, amely annyi drága evangéliumi megmozdulásnak színhelye volt már. Atyja lelkész eredeti, határozott, bár kissé nyers egyéniség. Köztiszteletben futva meg pályáját, végül Stuttgartba kerül. Azok közé tartozott, aki az akkori pietizmus egyes kinövéseit nem tudta elviselni, s azért annak tisztább formáival szemben is ellenszenvvel viseltetett. Életének utolsó fejezetét mégis egy alapos megváltozás vezeti be. Nem kis része volt ebben a fiúnak, aki hit és üdvbizonyosság dolgában, akkor már apja előtt járt. Az öreg ur a maga tekintélyének tudatában sokáig próbált rugódozni az ösztöke ellen. Az elpusztitathatlan erejűnek ismert férfiút azonban egyszercsak súlyos betegség lepte meg. És aki eddig egy ridíeg theólógiai rendszer ókuláréján keresztül nézte a bűn és kegyelem roppant világát, valami csodálatos közvetlenséggel látta meg a Jézusból kiáradó élet mindenek felett való voltát. Knapp, Hofacker barátja s életrajzi rója, -- az ő nyomán készült ez élettanulmány, -- három jellemző esetet említ fel az apa megváltozásáról. A betegágyon meglátogatta őt egy öreg tanító, aki pietista hírében állott s akit ép ezért iskolavizsgálatai alkalmával nagyon lenézőleg kezelt. »Hogy tetszik lenni, kedves Nagytiszte- letü Ur?« kérdezte. »Mit, Nagytiszteletü Ur? Semmire yaló ur! így kell mondani. Nem vagyok más, csak nyomorult, mélyre lefokozott bűnös, aki csupán Megváltóm kegyelmében lehetek szabad és boldog«. Másik látogatója egy nagyhírű theólógiai igazgató volt. »Nos, kedves Igazgató Ur, most már minden szisztémám rombadőlt!« »Jó, jó« — felelte az — »de azért csak nem bűn, ha valakinek bizonyos theólógiai szisztémája van?« »Nem, az nem. A szisztémákat egész életemben szerettem. Azt azonban, aki értem vérét ontotta, igazán nem. A harmadik eset az életrajzíróval történt. »Rajtam láthatja, fiatal barátom, hogy végül is mi állja ki a próbát. Ha gyermekibb és együ- gyübb lettem volna egész életemben, többé lehetett volna számomra az Üdvözítő. Ön még fiatal. Adja magát át egész gyermeki módon Ö neki! Akkor igen sok áldást fog tapasztalni s jelenteni mások számára is. Mert a Jézussal való egészen benső közösség nélkül életünk elhibázott s elveszett«. Egészen azok a hangok, melyek a fiú bizonyságtételeit jellemezték. De nemcsak a fiú hatott alapára. Az a határozottság, mellyel |az apa az uj életet megragadta s másoknak is elébe állította, erősítették, hogy a lelkekkel szemben az ő fellépése is nagyon határozott legyen. Az apa és fiú lelki életében egyaránt nagy szerepe volt az anyának. Egyike a legritkább női lelkeknek. Naiv és mégis nagyszerűen Ítél, csupa szív és mégis férfiasán fegyelmezett és fegyelmező lélek. »Szeretete egy szóból és tiz tettből áll«. Mint anya rendkívül sokat hordozott. Egyik fia elmebeteg. Másik fiának, a mi Hofackerünknek majdnem tiz évi betegeskedé- nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk. Magával szemben legkiméletlenebbül alkalmazza a világosságot, mely megítél. Abban az imában, melyet férjének temetése napján jegyez fel, ezt találjuk: »Óh fedd fel mindjobban nekünk a mi szivünk gonoszságát, hogy bűnös romlottságunk mélységét a Te világosságodban mindig élesebben felismerjük s a Te váltságnyujtó kegyelmeddel szemben fogékonyak legyünk«. Az imának legkiemelkedőbb helyén találjuk a következő kis versikét: Szenvedések, halálok, Mig test s lélek elválnak, Szivemben hadd találjon Szüntelen szállásra! Ez a benső közösség, mely felvértez saját szivünk romlottságával szemben, volt a titka annak a határozott fellépésnek, melyet hozzátartozói tapasztaltak, mikor rá kellett mutatni a bűneikre. Szinte páratlan az anyák történetében az a két példa, melyet Lajos fiával szemben e téren elkövetett. : »Anyám, — mondta egy vasárnap reggel, séből, az utolsó másfél év kivételével mindent átél. És ugyan tu gy, mint egy oszlop. Tudja, hogy az ablaknál állva, a mi Hofackerünk — mikor ezek az emberek vasárnapról-vasárnapra vándorbottal a kezükben itt felvonulnak s aztán hamarosan megkezdődik ott bent a tolongás, óh akkor megmozdul bennem valami éktelen rút gőg s elkezd suttogni egy hang;: »Mégis különös nagy szónok vagy te!« Mit csináljak, hogy elűzzem ezt az ellenséget, amely oly szívósan üldöz?« »Nem szégyenled magad -- volt az anya válasza — te nyomorult ember, akit mindennap dorgálni kell! Még kevéllyé is akarod tenni a te vánnyadt s nyavalyákkal tele testedet! Ö- Ádámodat még holmi pozdorjával is feltüzelnéd, holott örülnöd kellene, hogy nem sülsz egy-egy beszédbe bele. Eredj és szégyeld magad szíved fenekéig!« (Folytatjuk.) HÍREK. — Az erdélyi unitáriusok püspöke dr. Boross György lett, akinek megválasztását a román kormány jóváhagyta. — Nagy evangelizáló konferencia Győrött. A Bethánia-Egyesület augusztus 11—12- én Győrött nagyszabású konferenciát tart a következő nagyon áldásosnak ígérkező tárgysorozattal: 11-én (szombaton) d. u. 3—6-ig Nyári Pál pécsi ref. lelkész megnyitó beszédet tart, amit két előadás követ e közös tárgyról: »Mit
