Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-07-29 / 31. szám

244.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1928.

ezért szükséges, hogy a misszionáriusok állandó kontaktusban legyenek a misszionáló keresztyén- séggel. A nemzetközi missziói tanácsra vár eizen a téren nagy és szép feladat a szükséges irodalom közvetítése és a tanerők kiképzésének tanáccsal és tettel való irányítása révén.

(Folytatjuk.)

Jegyzetek.

A győri egyházmegye idei közgyűlése azzal a kérelemmel fordul a felsőbb hatóságához, hogy a lelkészek részére az egyházi esketésekre vonatkozólag 1895-ben adott ideiglenes utasítást az azóta lefolyt harminchárom év tapasztalatai alapján tegye rekonzideráció tárgyává. Az 1895. évi ideiglenes utasítás az egyházpolitikai törvények életbeléptetésének köszönheti megjelenését. Azoknak az egyházpolitikai törvényeknek akkoriban a protestáns közvélemény tapsolt, ma már látjuk, hogy a reverzális életbeléptetésével azok a törvények a római katholi- cizmusnak fegyvert adtak a kezébe. Igaz, hogy a mi kezünkbe is, de mi az ideiglenes utasítással ezt a fegyvert eltompitottuk. Az ideiglenes utasítás lényegében véve azt jelenti, hogy a házasuló evangélikus fél azt csinálja, amitakar, a lelkész, aki az egyházi hatalmat képviselhetné, a házasuló fél szeszélyének deferálni köteles. Az ideiglenes utasítás szerint egyházunk, amelynek megnevezéséből az Utasítás 1. §-ában kimaradt a keresztyén jelző, az egyházi esketés jogát a polgári házasságkötés mellett is teljes mértékben igénybe veszi. Ennek kijelentése után következik a lelkész kötelességeinek megállapítása. Nevezetesen a lelkész tartozik a kihirdetést foganatosítani, de a kihirdetés hiánya miatt az esketést nem lehet megtagadni. Köteles azonban a lelkész a házasságkötést, ha az előzőleg kihirdetve nem lett, utólag kihirdetni, {He az utólagos kihirdetés mellőzendő, ha a házasok ezt kifejezetten kívánják. Ez foglaltatik a 2. g-ban, amely úgy kezdődik: Ha a jegyesek a házasságnak egyházi kihirdetése végett jelentkeznek. Ha jelentkeznek! A 4. §. szerint az egyházi esketés nem tagadható meg, ha legalább az egyik fél evangélikus és igazolja, hogy a polgári házasságot megkötötte. Megeskethetők az olyan házasok is, akiknek egyike evangélikus vallásu, másika pedig nem keresztyén. A 2., különösen pedig a 4. §. alapján tehát a lelkész köteles megesketni a feleket, akár jelentkeztek nála előzőleg, akár nem, mert az egyetlen feltétel az, hogy az egyik fél evangélikus legyen, és a polgári házasság megkötését bizonyítsa. Ezek után a

10. §-nak intézkedése, amely szerint az egyház- hívektől megkívánja, hogy a) a polgári házasságkötés után azonnal igénybe vegyék az egyházi esketést, b) úgy a hirdetésre, mint az eske- tésre legalább is a polgári hirdetés folyama alatt jelentkezzenek, nem egyéb jámbor kívánalomnál.

A 11. §. szerint az esketés egyházi szertartása akkori agendális alakjában fentartatik, úgy azonban, hogy a házasságkötési szándékra vonatkozó kérdések és az eskümintában is az egybekelést jelző mondatok elhagyandók. Az egész ideiglenes utasításnak a lényege abban foglalható össze, hogy az egyházi esketés körül az egyháznak a keze teljesen meg van kötve, a házasságkötő felek pedig teljesen szabadjára vannak eresztve. Kiáltó hiánya és fogyatékossága ennek az ideiglenes utasításnak az, hogy az ember annak elolvasása után halvány fogalmat sem nyer arról, hogy egyházunk voltaképpen minek tekinti az egyházi esketést, miután a házasságkötési szándékra vonatkozó kérdés,valamint az egybekelést jelző mondatok az agendá- ból kihagyatnak. Egyetlen szó sincs az utasításban arról, hogy milyen vétséget követnek el, illetve követnek-e el egyházi vétséget azok, akik az egyházi esketést nem veszik igénybe. Pedig az utasitás, amikor az egyházi esketés jellegéről és az egyházi esketést mellőző egyháztagok egyházi helyzetéről hallgat, a lelkészeknek adott utasitás egyik leglényegesebb és alapvető részét hallgatja el. Az egyház az egyházi esketést jognak tekinti, enniek a jognak gyakorlására a lelkészeket kötelezi, de nem mondja ki, hogy az egyházi esketés igény- bevétele az egyháztagoknak kötelessége. A győri egyházmegye tehát felvilágosítást kér arra vonatkozólag, hogy mi az egyházi esketés lényege egyházunk felfogása szerint, s hogy vájjon az egyháztagoknak az egyházi esketés körül csak jogaik vannak-e, avagy vannak kötelességeik is. Az egyházi fegyelem gyakorlásának innen, a családalapításból kell kiindulnia.

Iz evangélikus istentisztelet.

Az istentisztelet alatt az ember hódolatát értjük a mennyei Atya iránt. Az ember szivében megalázva beismeri mind azt a szeretetet, jóságot, amelyet Istentől teljesen érdemetlenul élvez testi és sze’lemi javakban s Istennek eme1 végtelen szeretetét a gyermeki hála, a gyermeki tisztelet érzelmével viszonozza. Az; Istentisztelet azért lehet egyes emberek Isten iránt megnyilvánuló hálája, tisztelete, imádata épen úgy, mint egész közösségek érzelmének, dicséretének megnyilvánulása. (Magán és nyilvános istentisztelet.)

Az embernek az Istennel szemben megnyilvánuló eme hódolata adva van az ember természetével s az istentiszteletek nyomait és azok tartását az emberiség történetének első idejében épen úgy megtaláljuk, mint ma is a legműveletlenebb népeknél. A lényeg, a formák és a lefolyás mindig az emberek szellemi művelődésétől függött és függ. A régi népeknél, valamint ma a műveltség alacsonyabb fokán álló tömegeknél többnyire áldozatok bemutatásával ösz- szefüggő formalismusban merül ki, amelyhez