Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-05-27 / 22. szám
XIV. évfolyam. 1928. május 27. 22. szám. JSOK LAPJA Szerkesztőség : L É B t N T (Moson m.) Kiadóhivatal: GYŐR. ev. konvent-épület. Kiadta: I LUTHER-SZŰVÉTSÉG. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. ■lapította : OR. RIFFIY SINDOR püspök. Sx«rkaulc»ar< Itltlii NÉMETH KÁROLY'esprren. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Elölizetési ár: Egész évre 6 P. 40 fill., félévre 3 P. 20 Ilii., oeovedévre 1 P. 60 Ilii., Egy szám 16 Ilii Hirdetési árak megegyezés szerint. A Szentlélek ajándékai. „A kegyelmi ajándékokban különbség van, de ugyanaz a Lélek." I. Kor. 12, 4. Pünkösd ünnepén könnyen érthető, ha azzal az ajándékkal együtt, amelyet a Szentlélek- ben adott a Krisztus az ó tanítványainak, gondolunk azokra az ajándékokra is, amelyeket a Szentlélek ád az egyháznak és az egyház tagjainak. Miként a Szentlélek Krisztus irgalmas szivének adománya, akit azért küld, hogy övéi ne maradjanak árván, úgy a Szentlélek adományai is ugyanazzal a szeretettel vannak kapcsolatban, amellyel Krisztus szerette azokat, akiket néki adott át az Atya. A S/entlélekben Krisztus önmagát adja, és a Szentlélek ajándékai a Krisztus ajándékai. A Szentlélek kitöltése nem jelent uj korszakot abban az értelemben, mintha a Pünkösd utáni időkben a Lélek egy a Krisztus jelen nem léte következtében beállott hiányt volna hivatva pótolni. A Krisztus most is egyházában, hívei között van, amire ígérete mellett biztosíték az Úrvacsora szentsége is. A Szentlélek kitöltése annyiban jelent uj kort, hogy’ erőt ád nekünk a Krisztusban való életre, s ez által az élet által a Krisztusról való bizonyság- tételre. Azok a tanítványok, akik a kereszt elöl menekültek, bezárkóztak, féltek, Pünkösd napján, miután reájuk szállt a Szentlélek1, megerősödtek, felbátorodtak és bizonyságot tettek Urukról. A Szentlélek tehát első sorban az erőnek és bátorságnak lelke. Az erőnek és bátorságnak jellemző tulajdonsága pedig mindenkor az, hogy a jövő felé tekint és a jövőért dolgozik. Azért mondja Pál apostol, hogy ahol az Urnák Lelke, ott a szabadság. A szabadság az, ami olyanok számára nélkülözhetetlen, ak k erősek és bátrak és a jövőbe tekintenek. Az erővel és bátorsággal együttjár a szabadság, vagy legalább is a szabadság utáni kiolthatatlan vágy. Viszont a szabadság nemcsak megengedi, hanem létezéséhez egyenesen megköveteli a különfélesé- get. A szabadságot nem lehet uniformisba bujtatni. Midőn az Isten az embert férfiúvá és asszonnyá, tehát különbözővé teremtette, már ezzel a szabadságra rendelte és hívta el. Az egész teremtett világ a Szabadságira van teremtve, mert a természet a változatoknak és \á!to/ásoknak szakadatlan és meg nem számlálható sorozatát mutatja. És ez azt bizonyítja, hogy Isten a teremtés munkájában nincs korlátozva, a legteljesebb mértékben szabad. Amit a theologia úgy fejez ki, hogy Isten semmiből teremtette a világot. S amennyiben ez a sem- böl \aló teremtés az Isten mindenható szabadságát jelenti, elmondható hogy ma is és mindörökké semmiből teremti a világot, ő az örök kezdet és az örök vég. S bár a \ilág hiábavalóság alá vettetett, mint Istentől teremtett világ mégis a reménység világa, azé a reménységé, hogy’ megszabadul a rothadandóság világától. Mert lényege nem a szolgaság, amely alatt, mint valami természetellenes nyomás alatt nyög és sóhajtozik, hanem a szabadság. S a Krisztus híveinek, egyháza tagjainak, mint az uj teremtés zsengéinek lényeges tulajdonsága a szabadság. A Szentlélek működésének nyomát abban látjuk meg, hogy szabadságra vezérel. Nem a szolgaságnak lelke, hanem a fiuságé. Általa Istennek gyermekei vagy unk, s miként János apostol mondja, nem tudjuk mivé leszünk, vagyis az Isten fiainak dicső szabadsága minden reménykedést és várakozást meghaladó lehetőségeket tár fel azok előtt, akik hisznek, mert minden lehetséges a hívőnek. A keresztyén embernek tehát vigyáznia keil, nehogy odakötözze, vagy odakötözni hagyja magát a szolgaság igájához. Mert ezzel megszűnnék az uj teremtésnek zsengéje lenni. S bár az egyházban mindig akadnak félénk lelkek, a kik a rendre hivatkozva, a szolgaságot követelik meg, látjuk azt is, hogy a Szentlélek mindig támaszt hívőket, akik az igát összetörik. Az egyház szüntelen reformációja a szolgaságnak állandóan fenyegető veszedelme követeli meg. A reformációk amikor a szabadságot Írják lobogójukra, bizonyítják, hogy a Szentlélek nem s/ünik meg működni az egyházban. Az egyház tagjainak szolgasága az egyháznak a világban való elmerülését jelenti. Azt mutatja, hogy lemondott, talán egyiptomi húsos fazekak kedvéért, a szabadságról; talán egy tál lencséért az elsős/ülöttségi jogról. És ha ez a szolgaság a renddel kérkedik, úgy figyelmeztetnünk kell arra, hogy az egyházban a rendet nem a szolgaság képviseli, hanem a békesség: Isten nem
