Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-05-20 / 21. szám
XIV. évioiy&m. 21. szám. Szerkeszíöség : L É Q í N Y IMosoo m.) Kiadóhivatal: 6YÚR. ev. komrent-épület. Kiadta: I LOIHER-SZŰVÉTSÉG. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. ■lapította : DR. RHFFfiY SÁNDOR püspök. Szarka» léiért 1*1« to. NÉMETH KÁROLY esperes. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Elölizetcsi ír: Egész évre 6 P. 40 fill., félévre 3 P. 20 tilU negyedévre 1 P. 60 ML Eov szám 16 (III Hirdetési árak megegyezés szerint. Csüggesztő környezet. „Könnyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: „Hol van a te Istened?-“. 42. Zsoltár. 4. A pünkösdi Szentiéleknek egyik áldott munkája az, hogy a keresztyénséget az egész földön gyűjti, és ezáltal gyülekezeteket, egyházakat létesít, a Krisztusban hívőket társaságba tömöríti. Ennek a hitbeli és szeretetbeli közösségnek egyik felbecsülhetetlen jótulajdonsága az, hogy általa olyan környezetben növekedhetünk fel és élhetünk, amely hisz a bennünk levő jóban; bízik abban, hogy Isten segítségével valamire vihetjük a világban és Isten országában. Ebben a tekintetben az anyaszentegvházzal semmiféle más intézmény és embercsoport nem veheti fel a versenyt. Még a család sem, annál kevésbbé az állam. A család és az állam csak azáltai válnak reánk nézve áldott, boldogító közösséggé, hogy bennök is Istennek Szentlelke munkálkodik, és csak annyiban, amennyiben bennök ez munkálkodik. Éppenugy az iskola is csak abban az esetben tudja igazán nevelő mun- káájt elvégezni, ha hisz a gyermeknek, a tanítványnak, mint Isten gyermekének és Krisztus báránykájának fejlődési lehetőségeiben. E nélkül a mennyei forrásokból táplálkozó hit nélkül a család, az iskola, az állam olyan mechanizmusok lesznek, amelyek inkább gátolják, mint fejlesztik tehetségeinket; inkább megnyirbálják, mint erősitik szárnyainkat; inkább korlátozzák, mint gyarapítják életlehetőségeinket. Amilyen áldás az olyan környezet, amely hittel és szeretettel övezi körül életünket, olyan nagy csapás az, ha ellenséges vagy cinikus környezetben kell felnövekednünk és élnünk. Ha ilyen környezetben növekedünk fel, akkor ferde növésüek leszünk; ha később, hivő környezetből kerülünk ilyenbe, akkor elcsüggedünk és megkeseredünk. A negyvenkettedik zsoltár írójának ez az utóbbi sors jutott osztályrészül. Egy s/ép múlt után állott be a sivár jelen. Azelőtt ujjongó örömmel és hálaadással vezette az ünneplő sokaságot az Isten házáig, most pedig könnyeit hullatja, csügged és nyugtalankodik benne a lélek. Sokan vannak igy. özvegyek. Árvák. Magyarok. Szórványban élő evangélikusok. Köny- nyeznek, csüggednek, nyugtalankodnak. Talán nem is sokat beszélnek róla. Elfojtják keserűségük kitöréseit. Inkább némák maradnak, mint- semhogy szívsebeiket feltárják a közönyös, ellenséges, vagy cinikus környezetük előtt. Csak a jóságos Isten, aki a sziveket vizsgálja, aki a titokban clhullajtott könnyeket tömlőbe szedi és a sóhajtásokat meghallja é£ a sötétségben is lát, csak ó tudja, hogy hány ember él úgy, olyan fájdalmak között, mint a zsoltárköltő. Környezete idegen. Nem azok között nőtt fel, akik most körülötte élnek. Mások a szokásaik, más a gondolkodásuk, más a hitük. De nemcsak idegenek. Ellenségei is. Irgalmatlan, álnok és hamis ellenség, szorongat és gyaláz. »Mintha zuzódás volna csontjaimban <. Kétségbe vonják hitének igazságát. Kigunyolják azt, ami előtte legszentebb. Megtámadják létének gyökereit. Kiválasztják a legérzékenyebb, legkényesebb és legfontosabb pontokat, s ott kínozzák. S amikor a negyvenkettedik zsoltár igy eli- bénk állítja sok embernek sorsát, akkor megmutatja azt is, hogy mindezek, akiket egy álnok és hatalmas többség gyötör és csüggeszt, hol keressenek és hol találhatnak erőt és bizodalmát a megpróbáltatások elviselésére: »Bízzál istenben, njert még hálát adok én néki az ő orcájának szabaditásáért!« Ha mindenfelől ösz- szecsapnak feletted a hullámok, folyamodj Istenhez, annak világossága és igazsága el tud vezetni a pogányok sátorai közül a szent hegyre és Istennek hajlékaiba, ahol nyugodalmat találsz.
