Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-04-22 / 17. szám

1928. EVANQgLlKUSOK LAPJA 131. tünk cselédeivel, mert mi a Krisztus teste va­gyunk s tagjai rész szerint. Hivatva vagyunk arra, hogv együtt szenvedjünk s együtt örül­jünk. Luther Márton arra tanított: »Ä leckéjét ki-ki tudja, így a háznak jól lesz dolga«. Hittestvéri üdvözlettel: Budapest, ill. Sop­ron, 1928. Misericordias Domini vasárnapján. Báró Feilitzsch Berthold sk. Egyetemes Qyám- intézeti v. elnök, Ziermann Lajos s. k. Egye­temes Gyámintézeti e. elnök. A spiritizmus rövid ismertetése és bírálata. Irta: Dr. Kiss Jenő. IV. Ez kitűnik azon kettős tényből, hogy egy­felől a spiritizmus tulajdonképeni étheri finom­ságú anyagelvüség, mert a szellemeknek is a materializációját hirdeti, másfelől, mert a külön­böző vallások közt minőségi különbséget nem ismer, a keresztyénséget és egyéb vallásokat eg}' fokra helyezi, s föléjük emeli a maga ta­nítását. A keresztyénség lényege, amiről Pál apostol szive vérével ir, IKrisztus keresztje, amelyen kívül másról tudni nem akar, annyira, ho^y, ha va­laki mást hirdet azon kívül, amit o hirdetett, ha mindjárt egy angyal lenne is az égből, átok alatt legyen; ami hosszú századok sötét ho­mályából a reformáció révén került újból meg­illető helyére a »sola fide« és »»sola gTatia« a spiritizmusból hiányzik. Egy tollvonással törli ezt el. A »nincs másban üdvösség, csak a Jé­zus Krisztusban« vallástétel helyét elfoglalja a különböző fokozatokba osztott szellemeibe ve­tett hit. Ezeknek sorában Mohamed vagy Con­fucius mellett helyet foglalhat Krisztus is, de királyi trónjáról letaszítva. Az egyedül hit által, Isten kegyelméből, a Jézus Krisztusban lett váltság által üdvösségre jutás, az egész vált- ságmu, úgy ószövetségi előkészítő, mint új- szövetségi teljes formájában félretevődik. Ide­gen világban járunk itt, ahol a hit világának szavát nem értik meg, s ahol az evangéliom tiszta tanítása helyett az alsóbb és magasabb- rendü szellemek zavaros »nyilatkozatai« hang­zanak el a spiritiszta körök médiumai, eme modem Pythiák ajkáról, vagy olvashatók tet- szésszerint magyarázható »szellem irások«-ról, amelyek ama régi bibliai kijelentés tökélete­sebb folytatói és magyarázói akarnak lenni. Bűn és erény bibliai értelemben nincs; szinte túl vannak a jó és rossz határán; csak beavatottak s kevésbbé beavatottak vannak, akik számára az, ami vallásunk tanítása sze­rint erény, sokszor közönyös, s ami bűn, az sokszor természetes, magától értetődő. A spi- ritizmusba való elmélyedés a fokozatos önvált- ságot eredményezi, ügy, hogy lényegéből ki­forgatott hittan, felforditatt ethika az, amit a spiritizmus az ő híveinek nyújt a amit végered­ményben a keresztyénség helyett adni akar. Ezért nem lehet vérbeli spiritiszta tartó­san az egyháznak élő tagja; akit inkább vonz a szellemek zavaros társasága, az előbb-utóbb elhidegiil az evangéliom tiszta világától. Ezért igaz, hogy a spiritizmus közvetítésével még senki sem jutott el a bűnösöket üdvözítő Meg­váltóhoz, s lett újszövetségi értelemben keresz­tyénné. Fennebb etherizált anyagelvüségnek mon­dottuk a spiritizinust; és tényleg, ha felfogását a mystikus keretből kihámozzuk, szinte meg­döbbentő a hasonlóság, hogy ne mondjam ér­dekközösség, amely a kettő közt van. Ez is, az is detronizáija Krisztust, tagadja a bűnt ke­resztyén értelemben és hirdeti az önmegvál­tást s nyújt az egyénnek tetsző kényelmes val­lási felfogást, amely semmiféle aktivitást nem kíván, semmi önfegyelmezést, öntudatos lelki­kormányzást, a test indulatai felett, hanem egyik inkább a lélek tagadásával, másik a lé­lek kormányzásának felfüggesztésével juttatja diadalra a test alacsony indulatait és érzéseit, s ezekkel ama romboló erőket, amelyeket a test és lélek életének megbontása folytán joggal nevezhetünk daemoniaknak. Azt valószínűnek tartom, hogy a spiritizmus számos hive ezen végső konzekvenciákat nem látja s nem vonta meg; de hogy a spiritzmus vonalai meghosz- szabbitva ide vezetnek, gondolatai következe­tesen végig gondolva ezt eredményezik, az két­ségtelen. »Mi közben bölcseknek gondolták magukat, balgatagokká lettek«. (Róm. 1. 22.) Ezért tartsuk széjjel, azt ami nem összevaló, ne keverjük a spiritizmust a keresztyénséggel, s böjt csendes előkészületi idejében a felé for­duljunk, aki lett nekünk bölcseségül, Istentől igazságul s szentségül és váltságul. (I. kor. 1. 30.) (Vége.) Egységes egyházi éneklés és egyöntetű liturgia. (Válasz és befejezés.) Az Evangélikusok Lapja 13. és 14. számá­ban múltkori cikkemre megjelent hozzászólás nagy örömöt okozott nekem, mert azt bizo­nyítja, hogy visszhangra talált s így cikkem nem volt a pusztában elhangzott üres szó. ügy látom, hogy a cikkíró velem sok rész­letkérdésben egy és ugyanazon a véleményen van, hiszen én sem akarom az egyházi ének­lést máról-holnapra megjavítani és az egye­temes egyház által előirt formába hozni; Cikk­író szerint két iskolai generáció 10—12 év alatt behozza az eredeti koráléneklést. Kapi korál- könyve 1912. óta van használatban s igy 12 esztendő már eltelt, de én nem veszem észre, hogyr azóta lényeges javulás állott volna be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom