Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-04-22 / 17. szám
1928. EVANQgLlKUSOK LAPJA 131. tünk cselédeivel, mert mi a Krisztus teste vagyunk s tagjai rész szerint. Hivatva vagyunk arra, hogv együtt szenvedjünk s együtt örüljünk. Luther Márton arra tanított: »Ä leckéjét ki-ki tudja, így a háznak jól lesz dolga«. Hittestvéri üdvözlettel: Budapest, ill. Sopron, 1928. Misericordias Domini vasárnapján. Báró Feilitzsch Berthold sk. Egyetemes Qyám- intézeti v. elnök, Ziermann Lajos s. k. Egyetemes Gyámintézeti e. elnök. A spiritizmus rövid ismertetése és bírálata. Irta: Dr. Kiss Jenő. IV. Ez kitűnik azon kettős tényből, hogy egyfelől a spiritizmus tulajdonképeni étheri finomságú anyagelvüség, mert a szellemeknek is a materializációját hirdeti, másfelől, mert a különböző vallások közt minőségi különbséget nem ismer, a keresztyénséget és egyéb vallásokat eg}' fokra helyezi, s föléjük emeli a maga tanítását. A keresztyénség lényege, amiről Pál apostol szive vérével ir, IKrisztus keresztje, amelyen kívül másról tudni nem akar, annyira, ho^y, ha valaki mást hirdet azon kívül, amit o hirdetett, ha mindjárt egy angyal lenne is az égből, átok alatt legyen; ami hosszú századok sötét homályából a reformáció révén került újból megillető helyére a »sola fide« és »»sola gTatia« a spiritizmusból hiányzik. Egy tollvonással törli ezt el. A »nincs másban üdvösség, csak a Jézus Krisztusban« vallástétel helyét elfoglalja a különböző fokozatokba osztott szellemeibe vetett hit. Ezeknek sorában Mohamed vagy Confucius mellett helyet foglalhat Krisztus is, de királyi trónjáról letaszítva. Az egyedül hit által, Isten kegyelméből, a Jézus Krisztusban lett váltság által üdvösségre jutás, az egész vált- ságmu, úgy ószövetségi előkészítő, mint új- szövetségi teljes formájában félretevődik. Idegen világban járunk itt, ahol a hit világának szavát nem értik meg, s ahol az evangéliom tiszta tanítása helyett az alsóbb és magasabb- rendü szellemek zavaros »nyilatkozatai« hangzanak el a spiritiszta körök médiumai, eme modem Pythiák ajkáról, vagy olvashatók tet- szésszerint magyarázható »szellem irások«-ról, amelyek ama régi bibliai kijelentés tökéletesebb folytatói és magyarázói akarnak lenni. Bűn és erény bibliai értelemben nincs; szinte túl vannak a jó és rossz határán; csak beavatottak s kevésbbé beavatottak vannak, akik számára az, ami vallásunk tanítása szerint erény, sokszor közönyös, s ami bűn, az sokszor természetes, magától értetődő. A spi- ritizmusba való elmélyedés a fokozatos önvált- ságot eredményezi, ügy, hogy lényegéből kiforgatott hittan, felforditatt ethika az, amit a spiritizmus az ő híveinek nyújt a amit végeredményben a keresztyénség helyett adni akar. Ezért nem lehet vérbeli spiritiszta tartósan az egyháznak élő tagja; akit inkább vonz a szellemek zavaros társasága, az előbb-utóbb elhidegiil az evangéliom tiszta világától. Ezért igaz, hogy a spiritizmus közvetítésével még senki sem jutott el a bűnösöket üdvözítő Megváltóhoz, s lett újszövetségi értelemben keresztyénné. Fennebb etherizált anyagelvüségnek mondottuk a spiritizinust; és tényleg, ha felfogását a mystikus keretből kihámozzuk, szinte megdöbbentő a hasonlóság, hogy ne mondjam érdekközösség, amely a kettő közt van. Ez is, az is detronizáija Krisztust, tagadja a bűnt keresztyén értelemben és hirdeti az önmegváltást s nyújt az egyénnek tetsző kényelmes vallási felfogást, amely semmiféle aktivitást nem kíván, semmi önfegyelmezést, öntudatos lelkikormányzást, a test indulatai felett, hanem egyik inkább a lélek tagadásával, másik a lélek kormányzásának felfüggesztésével juttatja diadalra a test alacsony indulatait és érzéseit, s ezekkel ama romboló erőket, amelyeket a test és lélek életének megbontása folytán joggal nevezhetünk daemoniaknak. Azt valószínűnek tartom, hogy a spiritizmus számos hive ezen végső konzekvenciákat nem látja s nem vonta meg; de hogy a spiritzmus vonalai meghosz- szabbitva ide vezetnek, gondolatai következetesen végig gondolva ezt eredményezik, az kétségtelen. »Mi közben bölcseknek gondolták magukat, balgatagokká lettek«. (Róm. 1. 22.) Ezért tartsuk széjjel, azt ami nem összevaló, ne keverjük a spiritizmust a keresztyénséggel, s böjt csendes előkészületi idejében a felé forduljunk, aki lett nekünk bölcseségül, Istentől igazságul s szentségül és váltságul. (I. kor. 1. 30.) (Vége.) Egységes egyházi éneklés és egyöntetű liturgia. (Válasz és befejezés.) Az Evangélikusok Lapja 13. és 14. számában múltkori cikkemre megjelent hozzászólás nagy örömöt okozott nekem, mert azt bizonyítja, hogy visszhangra talált s így cikkem nem volt a pusztában elhangzott üres szó. ügy látom, hogy a cikkíró velem sok részletkérdésben egy és ugyanazon a véleményen van, hiszen én sem akarom az egyházi éneklést máról-holnapra megjavítani és az egyetemes egyház által előirt formába hozni; Cikkíró szerint két iskolai generáció 10—12 év alatt behozza az eredeti koráléneklést. Kapi korál- könyve 1912. óta van használatban s igy 12 esztendő már eltelt, de én nem veszem észre, hogyr azóta lényeges javulás állott volna be.
