Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-04-22 / 17. szám
1928. április 22. XIV. évfolyam. 17. száxu. Szarkesztöség : L í B11T (Mason n.) Kiadóhivatal: GYŐR. ev. konient-épület. Kisdia : I LDTHER-SZŰVÉTSÉG. Postatakarékpénztárt csekkszámla: 1290. alapitatta : OR. RIFFIY SÉNOOR püspök. Siarkautaarrt Utalót NÉMETH KÁROLY espere*. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre 6 P. 40 nil., félévre 3 P. 20 fill., negyedévre t P. 60 fill., Egy szám 16 fill Hirdetési árak megegyezés szerint. Gyámintézeti felhívás. Evangélikus Testvérek! Pál apostol a Korintusbelieknek azt Írja: »Ha egy tag szenved, minden tagok egyetemben bánkódnak, ha egy tag tisztességgel illet- tetik, egyetembe örülnek minden tagok. Ti ’pedig a Krisztus teste vagytok és tagjai rész szerint. (Kor. 1. 12. 26— 27.) Az apostolnak ezt az intését szívleljük meg most, amikor újból bekopogtatnak nálunk a Gyámintézet gyűjtői. Evangélikus Egyázunknak szenvedő tagjai azok a gyülekezetek, amelyek szegénységük, híveiknek szétszótrtságuk, kicsinységük s a körülöttük lakó más vallásuaknak türelmetlensége, ellenségeskedése miatt élet-halál harcot vívnak. Ezeknek a gyülekezeteknek helyzetképét megolvashattuk az elmúlt esztendőben egyik legelterjedtebb egyházi lapunkban a »Harangszó- ban«. Elemi csapások: tűzvész, árvíz, fagy és jégeső, földindulás és földrengés s még előbb az infláció, a pénz elértéktelenedés tönkrették az egyes híveket s egész gyülekezeteket. Roskadozó, dúcokkal teltámogatott templomok, pap és tanitólakok, és iskolák, melyekben sokszor életveszélyes a megmaradás, várnak alapos renoválásra. Másutt a hívek erőtlenségük következtében nem is építhettek még templomot, sem iskolát. Egész nemzedékek nőttek tel, anélkül, hogy tudták volna, mi is igazán az az evangélikus templom s az az evangélikus iskola. S nem egy helyen nagy buzgósággal belekedtek a templom, az iskola, a pap- és tanitólak építésébe, de anyagi erő híján nem tudják berendezni. Nem tudnak oltárt, szószéket, orgonát, padokat, taneszközöket beszerezni. Nem tudják adósságukat törleszteni, sokszor még a kamatját se megfizetni. Nem tudnak lelkészt, tanítót alkalmazni. S nem tudják felvenni a harcot azokkal, akik nyíltan bevallják, hogy a verteién ellenreformáció idejében bennünket »eretnekeket« a legrövidebb idő alatt megakarnak »téríteni«. S mit szóljunk ezen élet-halál harcot vivő gyülekezetek mellett szórványban lakó híveinkről? Hiszen azoknak sokszor még csak temetkezési helyük sincsen. Az eltogultság, türelmetlenség kész még azt a temetőt is egyházi tilalom alá vetni, amelyben protestáns ember alussza siri álmát. Ott kint a szórványban sokszor éveken át nem látnak híveink evangélikus papot, tanitót^s ha nem járnak is másvallásu templomba, kénytelenek gyermekeiket másvallásu iskolába küldeni. Csoda-e, ha ilyen körülmények közt egyes szórványbeli hívek lassan-lassan »megpuhulnak« s végül megtagadják hitüket. A különösen kegyetlen Decius-féle keresztyén üldözés idején (249—251.) — úgy olvassuk ezt az cgyháztörténelemben — voltak olyanok, akik, hogy a kínzásoktól meneküljenek, pénzért hatósági bizonyítványt szereztek, amelyben a megvesztegetett hatóság azt hazudta, hogy ók a pogány istennek oltárain áldoztak s tömjéneztek, voltak olyanok, akik ezt szinleg meg is tették, sőt olyanok is, akik tényleg elestek s teljesen megtagadták keresztyén voltakat. De voltak bátor hitvallók, contessoresek, sőt vértanuk, martyrok is. Ha azt akarjuk, hogy a mi csonka országunkban az evangélikus egyház meg ne szűnjék, hogy híveink különféle bizonyítványokkal, rcverzálisokkal s u. n. loyalis viselkedésükkel hitüket meg ne tagadják s el ne essenek, ha azt akarjuk, hogy nocsak a reformáció ünnepén énekeljék, hogy »Kincsünk, életünk, nőnk és gyermekünk mind felvehetik«, hanem konfirmációi fogadalmuknak megfelelően: hívek maradjanak hitükhöz mind halálig, akkor, kér. testvéreim, kell, hogy megszívleljük az apostol intését :»Ha egy tag szenved, minden tagok egyetembe bánkódnak«. Azért siessünk a Gyámintézet utján segítségére a mi hitünk cselédeinek. Legyünk azon, hogy ők is részesüljenek az ev. templom és iskola, igehirdetés és tanítás és lelkipásztorkodás áldásaiban, erősítsük meg a halandófélben levőket, hogy a kisértés órájában megállhassanak. A szórványban, lelki gondozás nélkül magára hagyott ember hamar elcsügged és elfárad a teher hordozásban. Hiszen még a Megváltó Jézus is leroskadt a kereszt nehéz terhe alatt s csak a cyrenei Simonnak segítségével tudta elvinni addig a helyig, mely mondatik Golgothának. Hát mi gyenge, gyarló emberek, hogy ne törnénk össze, hogy ne ros- kadnánk le a nehéz terhek alatt, ha magunkra vagyunk hagyatva, ha nincs egy megértő szív, nincs egy résztvevő lélek mellettünk, aki segít és megosztja velünk az egyedüllét terhét? Azért osszuk meg egymás között a nehéz terheket,
