Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-04-08 / 15. szám

EVANGÉLIKUSOK LAPJA 117. 1928. megholtak szellemeihez fordulnak, és az 6 köz­léseiknek tekintik azt, ami akár a médium, akár a résztvevők közössége révén logikailag még meg nem magyarázható delejes, vagy más erők működése következtében jön létre. A spiritizmus kritikájával foglalkozó írók1) különböző magyarázatokat közölnek, ill. lehe­tőségekre mutatnak rá, anélkül azonban, hogy százpercentes megoldást nyújtanának. Vannak, akik a rádió analógiája szerint agykisugárzásokra gondolnak. A spiritiszta kör­ben együttélő s lelkileg összehangolt tagok ágy­béli működése ugv volna megérthető, mint a rádió leadó és felfogó állomásának működése. Az ilyen agykisurgárzások felfogására különö­sen alkalmas médiumok — épen e tulajdon­ságuknál fogva lesznek médiumok — szinte mint nyitott könyvben olvasnak a hallgatók gondolat és lelkivilágában. Innét a sok meg­lepő egyéni és családi titok felfedése, óhajok, vágyak kitalálása. A már fennebb említett te- lepathia, gondolatátvitel egy formájáról volna szó, amelynek tekervényes utjai feltárva még nincsenek s titkaira csak villanásszerűen mutat rá pl. a spiritizmus is. Traub, számos más tudóssal mint megol­dási lehetőségre gondol a kryptomnésia, vagy hypermnésia, a rejtett emlékezet je­lenségeire,, amelyeket az emberi agy, mint va­lami érzékeny lemez felfogott s adott körül­mények közt, megfelelő hangulatban és feltéte­lek mellett, mint aphonográph lemez, újból is­mételhet. Ez a főként hypnotikus állapotban — a spiritiszta »trance« állapot, — tapasztalható fokozottabb visszaemlékezési képesség a lélek­nek még eléggé ki nem kutatott tulajdonsága, amelyről a lélektan összefoglaló néven mint ön­tudat alatt i-ról szól. Megfelelőbb név hiján ez alá foglalják össze mindazt, ami a lélek fel­ügyelete alá eső öntudat világán kívül ill. alul esik. És a spiritiszta »trance« állapotában el­hangzó közlések ezen öntudat alatti benyomá­soknak a még meg nem magyarázható módon öntudatossági fokra jutó kifejezései. Hiszen éber állapotban is többször előfordul, hogy valami szó, kifejezés, gondolat, arc, úgy tűnik fel előt­tünk, mint hogyha már hallottuk, vagy láttuk volna, csak ,azt nem tudjuk, hogy mikor. (Plátó a lélek korábbi életére való visszaemlékezésnek mondja ezt). És az egyszer történt élményeket a megfelelő körülmények, hangulat újból szinte teljes életteljességgel idézhetik fel emlékünk­ben. A delejes álom állapotában, amikor a lé­lek fegyelmező ereje hiányzik, ezen az öntuda­tossági fokra emelkedő öntudat alatti tények kerítik hatalmukba az illetőt. És mivel sok bi­zonyság van arra nézve, hogy ezek épen in puncto sexi nyilatkoznak meg, ez mutatja, *) *) Nálunk a Szent István társulat kiadásában je­lent meg egy idevágó összefoglaló munka Wolken­berg A. tollából. hogy mennyire kell minden időben gondola­tainkra és érzéseinkre vigyázni, mert ezek még akkor is, amikor a lélek ellenőrző ereje mű­ködik, lelkűnkbe vésődnek, és ha ez az ellen­őrző erő fölfüggesztetik, előtörnek rejtett mé­lyükből s romboló hatásuk az. erkölcsi élet tel­jes feldulásáig fokozódhatik. Nem egy példát hoz fel a spiritizmus történetének irói, hogy erkölcsi tekintetben tel­jesen kifogástalan egyének a hypnotikus trance állapotában arcpiritó módon szóltak s csele­kedtek. Szerény véleményem szerint is a spiritiz­mus feltűnő jelenségei számára a magyaráza­tot jórészt e téren kell keresni. Amint az álom idején és állapotában is hiányzik a lelki öntudat fegyelmező ereje, ezért a fantasztikus álmok légiója, épugy, sőt még fokozottabb mérték­ben következik be ezen ellenőrző, a személyi­séget alkotó lelki erő kikapcsolása a spiritiz- musbansaz egyén szinte tehetetlen játékszerévé válik az előbb a lélek fegyelmező ereje által leláncolt öntudat alatti érzéseknek és indulatok­nak, amelyeknek sok esetben pusztító hatásáról a spiritizmus évkönyvei is bizonyságot tehet­nek. Traub egyes tudósok nyomán még tovább megy, és azt mondja, hogy a trance állapo­tában a lélek fékező erejét nem érző felsza­baduló titkos erők az. újszövetségi ördöngósö- ket gyötrő daemonokhoz. hasonlíthatók. Az uj szövetségi daemonikusok történetét nyomon kí­sérve, minden esetben a rossz szellem által megszállottakról hallunk — nem halottak szel­leméről — akiket Jézus nem megidéz, hanem kiűz: »monda Jézus a tisztátalan léleknek: né­ni ülj meg«. Ez is mutatja, hogy milyen veszedelmes já­ték a spiritizmus, amikor ezen az erkölcs ha­tárán túl levő titkos erőknek felszabadítása ál­tal testi-lelki életet egyaránt fenyeget a vég- romlás. Nem egy az okkultista elmélettel s praxissal kíváncsiságból foglalkozó laikus ajkát hagyta már el Goethe megrettent »Zauberlehr­ling; -jénck segélykiáltása: »Herr, die Not ist gross, die ich rief, die Geister, werd’ ich nun nicht los!« A sok bizonytalanságban biztosan csak egyet lehet megállapítani, és ez az, hogy a spi­ritizmus jelenségeinek megértésénél ill. közve­títésénél a meghaltak szellemei semmiképen sem működnek közre. A spiritiszta közlések tartalma lényegileg nem haladja túl azt, amit a részt­vevők tudnak, vagy a rejtett emlékezet révén tudhatnak. A »kijelentések« tartalma függ a médiumtól és résztvevőktől. A kör műveltségi fokozata jellemző a »lélek« közléseire. Mint Flammarion utal rá, katholikus körben katholi- kus, protestáns körben protestáns szellemű ki­jelentések hangoznak el. Semmi uj igazság, semmi uj gondolat; semmi a túlvilágra vonat­kozó s a földi képzeteket meghaladó közlés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom