Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-04-01 / 14. szám
108. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1028. A spiritizmus rövid ismertetése és bírálata. Irta: Dr. Kiss Jenő. I. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy amikor a témaként megjelölt tárgyról akarok szólni, nem kis feladatra vállalkoztam, mert úgy a spiritizmus irodalmának kiterjedettsége — hiszen több ezer könyvből áll már a spiritizmus könyvtára, — mint híveinek kisebb-nagyobb mérvű fanatizmusa egyformán megnehezíti a munkát,, a tisztalátás és az objektiv Ítélet szempontjából. De másrészt mibenléte és gyors terjedése egyaránt szükségessé teszi azt, hogy szemébe nézzünk és megkérdezzük tőle: ki vagy és mit akarsz? Szükségessé teszi lényegének megismerését az az elsőrangú egyházi érdek, amely híveinek lelkivilágát nyilvántartja, amelyre nézve nem mellékes, hogy hívei Isten házában, Isten igéjében keresik és találják-e meg a maguk lelki szükségleteinek kielégítését vagy pl. a spiritizmus berkein belül. Mi a spiritizmus? megundorodás-e az érzékiségben tobzódó materializmustól s memento az emberek számára, hogy magasabb régiókban keressék a maradandót? A szellem tudományoknak uj módszere-e, amely végtelenül finom műszereivel a lelki élet olyan jelenségeit is fel fogja és megállapítja, amelyek eddig ismeretlenek Voltak előttünk? Művészet-e, amely a lélek húrjain játszik és eddig nem ismert csodás zsolozsmákat csal ki annak titokzatos mélyéből? Étheri finomságú szórakozás-e, a napi élet harcában kifáradt idegek játéka-e, zson- gitó hatású lelki mákony-e, amely az öntudatosság kikapcsolásával ringat ernyesztő 'zsibbadtságba, vagy szemfényvesztés-e, amelyet a megélhetés egyre nehezebb harcában ügyes kezű és fejű emberek társaik hiszékenységének kamatoztatására használnak fel? A vele való foglalkozás sokkal komplikiál- káltabb jelenségnek mutatja, hogy sem egyik is a felsorolt példák közül teljesen rá illenék, és mégis mindegyikből van benne valami. Ezért mint minden összetett mlenségnél a különböző rétegek türelmes szétboncolása vezethet csak eredményre. Amá híres történeti kardvágásra a g o r d i u s i csomó darabokra eshetett szét, de nem oldódott meg. A tárgyilagos mérlegelés közben, amire az alábbiakban törekszünk, a következő kérdések vetődnek fel és keresnek megoldást: az-e a spiritizmus lényege, aminek hívei tartják; kitűzött célját eléri-e,, nem bontja-e meg az ember testi s lelki harmóniáját s nem áll-e ellentétben a keresztyénséggel ? A spiritizmus ismertetésével és bírálatával foglalkozó irók egyike, akitől jelen ismertetésemben is sok hasznos utalást nyertem, Traub, a spiritizmus lényegét a következő szavakkal határozza meg: »a spiritizmus a halottakkal való érintkezés tana és gyakorlata«.*) Aminthogy tényleg részleteiben különbözőképen nyilvánulhat, de alapgondolata az, hogy a meghaltak lelkei az élőkkel kapcsolatba léphetnek1, bizonyos, a spiritizmus által eredményesnek feltüntetett módszer segítségével, s megfelelő médiumok által kijelentéseket közölhetnek a spiritiszta kör résztvevőinek életéről és sorsáról; sőt megfelelő előkészületek révén meg is jelenhetnek, s beszélhetnek az összejövetel tagjaival. Közvetítőként szerepelnek a spiritiszta médiumok, legtöbb esetben nők, akik a »trance«-nak nevezett állapotban, amely extatikus állapot; félig alvás, félig ébrenlét, csodásnak tetsző jelenségek bemutatására képesek, a már közönségesnek tetsző asztaltáncoltatástól fogva, bizonyos tárgyaknak emberi izomerő közreműködése nélkül való megmozgatásán — telekinézés - át teleplaszti- kus jelenségekig, egyes emberi testrészeknek, mint kéz, láb, fej, sőt egész emberi alakoknak, amelyeket szellemeknek mondanak, a materia- Iizációjáig sőt szellemirásig és fotografálásijg. Annálfogva, mert a legerősebb és legnemesebb emberi érzések egyike, a kegyelet, az elhalt hozzánktartozók iránt való szeretet, elköltözésük után a velük való további érintkezés vágya szinte minden emberben megvan, érthető, hogy a spiritizmus, ama törekvése ill. állítása, hogy az elhalt hozzánktartozókkal kapcsolatot tud teremteni, igen sok ember előtt teszi szimpatikussá. De ez a jellege mutatja azt is, hogy bár újnak szeret feltűnni, ill. mint a fejlődésnek már a szellemiségre emelkedő fokazata, valójában nagyon régi. Hiszen az ősök kultusza, az elhalt hozzánktartozókkal való érintkezés, ill. az ő tiszteletük a primitiv fokon álló népek vallási felfogásában található meg és több vallás- történész épen ebben látja a vallási érzés leg- legprimitivebb megnyilatkozását. Az ősök kultusza, totemizmus, polydae- rnonizmus azon elsődleges alakulatok, amelyekben úgy a mai primitiv természeti népek vallásossága is megnyilvánul, mint a régi időben élő, mondhatjuk a történet előtti időtől fogva, fajok vallási érzése testet öltött. És hogy ilyen csökevények a kultúra és tudomány szédületes fejlődése ellenére is megmaradhatnak, annak nyomait más téren is ismételten tapasztalhatjuk. Mai kultúránkban pl. sokkal több a görög-római kultúra által közvetített, évezredekkel ezelőtt megszűnt asszyr-ba- biloni kultúrának maradványa, mint azt első tekintetre gondolnánk.**) A jó és rossz szellemekben, ezeknek segítő és ártó hatalmában vetett hit kiirthatatlanul *) Th. Traub. Wider den Spiritizmus, Stuttgart. Quell. **) E régi maradványokat: „Amit a tegnap hagyott a mára“ c. dolgozatomban részleteztem Harangszó, 1924. évf,
