Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-04-01 / 14. szám
XIV. évlolyaa. Szerkesztésig : L t B í IT (Moson ■.) Kiadóhivatal: GYÚR. ev. konveot-épület. Kiadja: I LÖTHER-SZÖYETSfG. Postatakarikpénztári csekkszámla: 1290. .art UUI6« .mIH KÁROLY cnp*reft. «.eeieleoik hetenként egvszer. vasárnap. Előfizetési ir: Egész évre 6 P. 40 fill., félévre 3 P. 20 lill.. neovedévre 1P. 60 (HL Egy szem 16 fill Hirdetési árak megegvezés szerint. Hozsánna! f „HozRánna a Dávid fiának ! Áldott, aki jő az Urnák nevében! Ho zsánna a magasságban!“ Virágvasárnap! Krisztus Urunk jeruzsálemi bevonulásának köszönhetjük, hogy a virágok helyet kaptak az egyházi esztendőben. Menynyire szerette Jézus a virágokat. A szegény madarakról azt mondta, hogy az isten gondoskodik eltartásukról; a virágokat ellenben olyan pompába öltözteti, amilyennel Salamon király se dicsekedhetett. A Nagyhét virágosán kezdődik, Jeruzsálem utcáin, s virágok közt ér véget, a trimathiai József kertjében. Közben Nagypéntek! És mégis! A virágvasárnap szép neve ne csábítson bennünket a Nagyhét elején mellék- utakra. Költői elmerengés nincs helyén, amikor az Embernek Fia felmegy Jeruzsálembe, hogy meghozza a nagy és szent, örökérvényű áldozatot a világ bűnéért. Itt valóban nem érhetjük be azzal, hogy elgondoljuk, milyen hamar elfonnyadtak a virágok, hogyan hullottak le és hogyan maradt meg a töviskorona! Nem elég, ha elmélkedünk arról, hogy a Hozsannát kiáltó lelkes arcok miként torzultak el és a dühtől tajtékzó ajkak hogyan kiáltották: Feszítsd meg! Sem a szinpompás, illatos virág, sem a tövis, ne takarják el szemünk elöl azt a gigantikus épületet, amelynek bástyáira felkusztak. Az evangélista feljegyzi, Útmutatásul, tanulságul, hogy mindez azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása. A Nagyhét nagy eseményei nem a pillanat hatása alatt, a szivek változó érzéseinek szeszélyéből következtek be. Mindez hozzátartozik öröktől fogva ahhoz a munkához, amelyről Jézus Krisztus a keresztfán azt sóhajtja: Elvégeztetett! A próféciának, az Igének, az Isten beszédének örök fundamen- tomán járunk. Az isteni üdvrend, a világmegváltás emberi méret, két meghaladó bástyái merednek az égre. A sokaság ajkán ősi zsolozsma hangjai riadnak fel és emberi tüdőknél nagyobb: a ^Szentlélek fuvalma száll felénk. Az emberi tüdők Nagypénteken mást kiáltottak, de a Szentlélek éneke nem némult el s hangzik tovább időtlen időkig: »Áldott aki jó az Urnák nevében!« A jeruzsálemi bevonulás Jel. Jele a Jézus Krisztus alázatos engedelmességének, amely által bevonul dicsőségébe. Jel Jeruzsálem városának, hogy ismerje fel azt, ami békességére van. Jel a világnak, hogy jön a Király, aki alázatos, de mégis dicsőséges; szelíd, de mégis hatalmas; szeretetteljes, mégis hóditó; halálra szánt, mégis örökké él. A jeruzsálemi bevonulást maga Jézus is jelnek szánta. Azért készítette azt elő. Azt akarja, hogy lássák, hogy észrevegyék. Most nem tiltotta meg sem a sokaságnak, sem a gyermekeknek, hogy ünnepeljék. »Ha ezek nem szólnak, a kövek fognak kiáltani!« Bele akarja vésni a nagy városnak az egész világnak tudatába, hogy a prófécia beteljesedett, a Király eljött, országlása megkezdődött. A tanítványok úgy cselekedtek, amint Jézus parancsolta nékik. Ahogyan a kánai tnennyegzőben a szolgák megtöltötték a korsókat színig, ahogyan a pusztában a tanítványok leültették a sokaságot s kiosztották a kenyereket és a halakat, éppenűgy itt is, megtörtént amit parancsolt, hogy jelét adhassa dicsőségének, amelyről Írtak az ótesta- mentomi próféták. Hervadó virágokon, röpke lelkesedésen, inulékony tömeghangulaton túl lássuk meg a virágvasárnapi evangéiiomban Istennek állandóságát, ígéreteinek változhatatlanságát, a kijelentés bizonyosságát. Ismerjük fel a jelt, amelynek érvénye éviilhetetlen és járjunk úgy, ahogyan ez a jel kívánja: a Király akarata és törvényei szerint. Milyen szánalmas dolog lénne, ha mind
