Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-05-29 / 22. szám
170 ______________________EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. tennek közvetlen közelségiében érzünk és gondolunk, óhajtunk és akarunk. Ez az a szeszélyes hit, amelyet a reformáció szabadított fel, amelynek zsinórmértéke az Isten igéje, vagyis az igazság által megkötött lelkiismeret, az Istennel közösségben élő lélek, az imádkozó lélek. És mivel az imádság törvénye a hitnek is törvénye, azért lényegbevágóan fontos, hogy imádságunk Isten akarata szerint való legyen, megfeleljen Isten igéjének. Mert az imádság istentisztelet és Istennek szolgálata. Imáinkkal közreműködünk Isten akaratának megvalósításában. Vigyáznunk kell, hogy imádkozván, ne Isten akarata ellen dolgozzunk. Mindennek vége közel van, Isten hatalmasan és szemmel láthatóan működik. Mi élő tanúbizonyságai vagyunk annak, hogy Isten elküldötte Fiát, aki meghalt, feltámadott, mennyekbe ment. Láttuk az ő csodadolgait. Iparkodjunk, hogy ezeket az üdveseményeket helyesen magyarázzuk, azok a íni szellemi életünkben üdvückie, épülésünkre szolgáljanak. Tehát: legyetek mértékletesek és józanok, hogy (helyesen) imádkozhassatok. Nos, a mértékletességnek és józanságnak követelményeit hangoztatják azok is, akik az imaélettel semmiféle kapcsolatba nem hozzák, hanem a természet törvényei szerint való életre buzdítanak. Korunk civilizációjának egyik nagy ellenmondása az, hogy mig egyfelől gazdasági érdekekért az emberéletek millióit áldozzák fel, másfelől a földi élet meghosszabbítását már magában véve is, tekintet nélkül azon é et szellemi és erkölcsi tartalmára, értéknek tekintik. Ez a mi beteg civilizációnk, amelynek rákfenéje az anyagiasság érzelemben, gondolatban és cselekedetben, távol áll attól, hogy észretérjen és kijózanodjon azért, hogy imádkozhassék. Azonban mihelyt fe ismertük azt, hogy a világban isteni célgondolat valósul meg, amely célgondolat szellemileg és erkölcsileg van meghatározva, és hogy ezen cé’gondolat megvalósításban nekünk az Istenhez való felemelkedéssel, az Istennel való éléssel, szüntelen imádkozással kell közreműködnünk, és igy Isten munkatársaivá, sáfáraivá lennünk, azonnal látjuk, hogy imádkozásunknak legnagyobb akadálya a méltatlan dolgokra irányuló szellemiség és a tunya szellemiség. A mé tatlan do gokra ií ányuló tévelygésekre vezet, elrejti előlünk Istennek nagyságos gondolatait, eltörpít, lealacsonyít bennünket; tunya szellemiség pedig odaköt a vályúhoz. Azért követeli az apostol mitőlünk is, hogy mértékletesek és józanok legyünk. Mai élesünket a társadalmi o ztályoknak és a nemzeteknek egymás elleni gyűlölete mérgezi meg. A nemzetközi polit kában és a társada mi, gazdasági életben felbukkanó uj meg uj alakulatok és kombinációk nem jelentik azt, hogy a gyűlöletnek, irigységnek és bosszuszomjnak érzése kihalt a szivekből. A mérget c:ak a szellemi és erkölcsi életben található ellenméreggel lehet paralizálni. Újjá kell születnünk. A történelemben Isten munkálkodását látva, nekünk egy a főkötelességünk: kövessünk el minden tőlünk telhetőt abban az irányban, hogy imádkozhassunk, vagyis hogy Istennek közeiében élhessünk. Levél a szerkesztőhöz. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Nagy tiszteletű Uram! Az »Evangélikusok Lapja« legutóbbi számában szemére veti a lap előfizetőinek, azt a közömbösséget, mellyel az amúgy is sok nehézséggel küzködő lap fentartását kelleténél is jobban megnehezítik Szerkesztő Urnák. A lapot -állandóan figyelemmel kisérve, látom, hogy a kiadóhivatal sűrűn kénytelen apellálni az »úgynevezett« előfizetők jobb belátasánoz, ki.< nagyrészt inkább az elő-nem-íizető abonensek címet érdemlik meg. A »Sajtótámogatás:< cimü közlemény szerint összesen 919 negyedév dijával tartozik az előfizetők egy része, ami bizony tekintélyes s ily, aránylag kis péídányszámban megjelenő lapnál számottevő hátralék, mely nagyrészt végérvényesen veszendőbe is megyen majd. Hát biz ezt mindennek inkább lehet elnevezni, csak sajtótámogatásnak nem. Azonban, ha igazságosak akarunk lenni, akkor azt sem hallgathatjuk el, hogy a hiba nemcsak az evangélikusok olvasótáborában van! Vegyük csak azt, hogy e csonka haza megcsonkított számú evangélikusait hány lap ostromolja előfizetési felnivásá. al, melyek mind kisebb-nagyobb helyi csoportok szolgálatában állva, meglehetős áldozatokat okoznak az illető Evangélikus Egyházközségeknek s azonfelül a híveknek is az előfizetésekkel. S minthogy érthetően csekély példányszámban jelenhetnek csak meg, még igy is küzdeniök kell a létért, mi mellett az előfizető hi vöknek sem képesek a legjobb akarat mellett azt nyújtani lapjukkal, mit nyújtani maguk is szeretnének s mit nyujtaniok kellene. Ez alól csak kevés evangélikus lap képez kivételt. így magam is három evangélikus lapot járatok már, anélkül, hogy igy is tiszta képet kapnék arról, hogy a budapesti evangélikus egyházaknál mi történik! Ha ezt tudni óhajtom, legalább még egy negyedik lapocskát is kellene előfizetnem s még akkor sem tudnám meg, hogy a csonkaország összes Lutheránus Egyházai hogyan prosperálnak, vagy küzködnek. Nem tudom, hogy magában Budapesten hány evang. hetilap jelenik meg, de tudom azt, hogy az itteni egyik Egyházközségben nemrég arról volt szó, hogy már meglevő egyik lapja mellett még' egy másikat, egy újat indítsanak útnak, persze az Egyházközség és híveinek terhére! Mindenütt úgy tudják, hogy »egyesülésben az erő« miért csak minálunk mutatkozik a széthúzásban az energia? H igy je el kedves Szerkesztő Uram, nem
