Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-03-06 / 10. szám

1927. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 77. ban (Svédország, Norvégia, Finnország, Dánia) is megtaláljuk, sem azt, hogy ez az egyedül helyes és mintaszerű, amely éppen azért álta­lános normául szolgálhat, sem azt, hogy mi­vel másoknak szokatlan, de az apáktól örökölt »külsőségeket« foglal magában, eo ipso evan- géliomellenes és »a Biblia alapjára helyezkedő igazi protestánsokhoz* méltatlan. * Ez igy van Ha nem igy volna, akkor mi magyar evangéli­kusok jóformán csak a Württemberg! evangéli­kusok (no meg végeredményben kálvinista atyánkfiáit) tekinthetnénk »hitsorsosainknak«, el­lenben az összes többi külföldi evangélikus egy­házak »igazi protestáns« voltát tagadnunk kel­lene. És hogy ezt nem tehetjük, annak oka egy­részt az istentisztelet kialakulásánál is érvénye­sülő protestáns szabadságban, másrészt és eb­ből folyólag a más meg más történeti fejlődés­ben rejlik. És ha az istentisztelet reformjára gondolunk, úgy sem az egyiket, sem a mási­kat nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Te­hát a történeti fejlődést sem", azt, amit egy ki­váló német gyakorlati theologus (Rendtorff) •»"Liturgische Erbfolge« nek nevez, inég abban az esetben sem, ha ezt a fejlődést tulajdonkép­pen »visszafejlődésének érezzük. Én tehát a magam részéről, a jelzett okból, egy a külföldi egyházakban megszokott isten- tiszteleti rendet még >csak mintául« sem tuJ- nék elfogadni, még abban az esetben sem, ha az minden tekintetben teljesen megfelelőnek lát­szanék. Már pedig ezt arról az istentiszteleti rendről, amelyet Dormer lelkésztestvér javaslat- kcp ismertetett, nem is lehet elmondani. A leg­újabb istentiszteleti reformtörekvések során is mind gyakrabban történik utalás arra, hogy ez az istentiszteleti rend, mivel a reá következő úrvacsorát tételezi fel, anélkül tulajdonképpen torzót alkot, aminthogy p. o. Dieffenbach ma­gán Agendájában ezt a teljes formát egész he­lyesen »Volle Form der Communio oder des Hauptgcttesdienstes« nek nevezi. Így az úrva­csorát elökészitó u. n. Praefatio, amelyet Dor­mer is, mint »már az ős egyházban haszná­latos bevezetést« fölvesz, egyáltalán nem foglal­hat helyet a Communió nélkül lefolyó istentisz­telet keretében. Ezeket a nehézségeket külön­ben tudvalévőén maga Luther is mar fölismerte, de nem tudott tőlük szabadulni. De nem tudnám a szóban lévő istentiszte­leti rendet a fentemlitett »liturgische Erbfolge« szempontjából sem e!fogadn:, mert olyan alkotó részeket foglal magában, amelyek egyébként bármilyen helyesek, épületesek és egyáltalán • Egy volt kedves tanítványom, aki ez idd sze­rint az nppsalai egyetemen folytatja tanulmányait, hozzám intézett levelében a svéd lutheránus egyház gazdag, változatos karácsonyi és uiévi istentisztele­teinek és szokásainak részletes leírása után, nagyon helyesen és találóan jegyzi meg; »Az egy evangélium, egyházunk fundamentuma és életereje, éppen úgy meg tud lenni a legegyszerűbb istentiszteletben, mini ■d leggazdagabb liturgiában. * nem evangéliomellenesek, tehát »sine peccato«. (Aug. Oonf. XV. c.), mint ott, ahol »ritus a patribus accepti« megtarthatók s az istentisz­telet élénkítésére, gazdagítására alkalmasak, ná­lunk azonban annyira szokatlanok és idegen- szeriiek, ho^y azoknak bevezetése gyülekeze­teinkben (még a németajkuakban is) a már fel­jebb említett' kétféle eredményt szülné, ame­lyeknek pedig, egyházi szempontból sem egyike, sem másika, nem kívánatos. »Gottesdienstord­nungen können nicht gemacht wenden, sie müssen entstehen.« (Folytatjuk.) HÍREK. Az előfizetések és hátralékok szives be­küldését kéri a kiadóhivatal. A Johannita-rend uj lovagjai. Herceg Hohenlohe-Langenburg, a Johannita-rend hely­tartója dr. Mesterházy Ernőt, a dunántúli egy­házkerület felügyelőjét, vitéz Görgey László megyei főjegyzőt és Vidos Dániel földbirtokost a rend tiszteletbeli tagjaivá nevezte ki. Törvényjavaslatok. A vallás- és közokta­tásügyi miniszter a képviselőház február 22-iki ülésen benyújtotta a közszolgálati alkalmazot­tak gyermekeinek tanulmányi ösztöndíjáról szóló javaslatot. E szerint az állam az 1927 28. tanévre egymillió pengőt bocsát a miniszter ren­delkezésére, amelyből szegénysorsu közszolgá­lati alkalmazottak kifogástalan erkölcsi maga- viseletü és jótanuló középiskolás avagy főisko­lára, egyetemre járó gyermekei négyszáz pen­gőtől ezer pengőig terjedő évi ösztöndíjat nyer­hetnek. A javaslat érvényes a lelkészek és ta­nítók gyermekeire is. Aznap nyújtotta be a vallás- és közoktatásügyi miniszter a polgári iskoláról szóló javaslatát is, amely megtartja a négyosztályos polgári iskolát, annak felügyele­tét a népiskolai hatóságok alól kiveszi, a fiuk­nak a lányokkal való együttes oktatását szük­ség esetén átmenetileg megengedi és a hit- felekczetek iskolaállitási jogát általánosságban biztosítja. A „Fébé“ ev. diakonissza nőegylet Bu­dapesten a következő összejöveteleket tartja: minden vasárnap fél 4 tői fél 5-ig leányok szá­mára (Üllöi-ut 24. II.) és fiuk számára (Nép- szinház-u. 40. I. 8.); 5-től 0-ig mindenki szá­mára (Üllői-ut 24. II.). Minden szombaton fél 5-töl fél ó-ig leánydiákok számára (Népszinház- utca 40., I. 8.), főiskolai hallgatók számára 5-töl 0-ig (Üllői-ut 24., II.); minden péntekenn 7—8-ig férfiak számára (Népszinház-u. 40., I. 8.). A böjt hat vasárnapján d. u. fél 5-kor az Üllői- uti imateremben (Üllői-ut 24., II.) evangelizáló összejöveteleket tart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom