Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-02-13 / 7. szám

52 HARANQSZÖ. 1927. február 13. képen hirdessük mindenütt az evangéliumot életünkkel. Mindig és mindenütt úgy csele­kedjünk, mint Isten gyermekei. Marcsek János. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Mindenféle kongresszusok között párját ritkítja az a nemzetközi gyűlés, amelyet most tartottak Newyorkban. A zseniket védő nemzetközi szövetség rendezte a kongresszust, amelyre kü­lönösen Amerikából gyűltek össze a gyermekek, akikben ugyancsak korán kilobbant az isteni szik­ra. Volt közöttük nem egy bámulatra méltó tünemény. Maga az elnök, a kilenc éves Carolijentje Bird volt, aki olyan hatalmas beszédeket vágott ki, amelyek még egy nagy és rutinos szónoknak is becsületére váltak volna. Nem idősebb nála Paul Gerth, máris ismert színpadi szerző, akinek az utóbbi időben nemzetközi színházak négy gyermekdarabját mutatták be. Gérard Svanson, a kilenc éves csoda­festő, Boby Konovlas, a nyolc éves zeneszerző voltak még a kongresszus feltűnő nevezetességei. De valameny- nyi elől elvitte a pálmát Elisa­beth Burton, az ötéves táncosnő, akit egész sereg impresszárió ostromolt szerződtetési ajánlatával, a kongresz- szuson aratott nagyszerű sikere után. Ami a mostani táncos világban na­gyon magától értetődő dolog!. .. Majmuk a Haraiszó Mártására! Hű mindhalálig! Gyötörjenek bár dőre, kába álmok, Kísértsék telkemet hiú látomások... Legyen bár az Éden, ami bűnre csábit: Hű leszek Uram, hű mindhalálig! Legyek bár örökre koldussá alázva, Foganjon meg rajtam elleneim átka; Ostorcsapásoktól testem is ha vérzik; Hű leszek Uram, hű mindhalálig! Tépje bár tövissel telkemet a bánat, Járjam bár zokogva a kin-Golgothákat; Ne leljek soha sehol gyógyító írt: Hu leszek Uram, hű mindhalálig! HALÁSZ BÉLA. egyról-mAsról. A mindennapi életből. A nők küldetése az egészség szolgálatában. A Good Templar Rend alkoholellenes egyesület előadó­estjén dr. Tuszkay Ödön főorvos ér­dekes előadást tartott >A nők ktilde- tése az egészség szolgálatában c címen. A nő küldetése az egészség szolgála­tában három főszempont szerint érté­kelhető: Az első a fajegészségtani (eugenetikái) szempent, mely a nők természetes hivatásának leginkább felel meg, s amely abból áll, hogy testi-lelki egészségük megóvásával és növelésével egészséges anyákká legye- nek. Az anyaság szent hivatását csak akkor tölthetik be joggal, ha a maguk részéről mindent megtesznek, hogy testi lelki egészségük utján az apák rossz adottságait lehetőleg lefokozzák és az átöröklés végzetes köréből le­hetőleg kikapcsolják. Második szem­í féta szavaival bűnbánóan: Mit cselekedtem 1 Febr. 15. Keresztyén vagyok-e már? L Ján. 4. H—16, io. Keresztyén vagyok, ha teljes hittel és meggyőződéssel vallom, hogy. Jézus az Isten fia. Az Isten elküldte az Ő szeretetét és nem vár ezért mást. csak vi8zont8zeretetet. Ez magában foglal mindent, ami engem keresztyénné tesz. Milyen nagy testvériségnek az alapját tar­talmazzák ezek az igék 1 Ebben a meg­győződésben testvérek és egyek lehetünk, ha különben felfogásban és szokásokban eltérünk is egvmástól. Febr. 16. Hogyan leszek keresztyénné ? Ján. 6.68-69. Ap. Csel. 2.38—42 A meg­térés által elismerem a magam bűnös és gyarló voltát és megragadom a Krisztus megváltó kegyelmét, amely egyedül képes a bűntől megszabadítani és az igaz útra vezetni. A 42. vers milyen szépen foglalja magában a kér. hitélet megnyilvánulásait! Febr. 17. Hit által. Ap. Csel. 16.30—31, Ján. 12.44—46 Róm. 4.3 A Krisztus vált- sága és a Szentlélek üdvözítő kegyelme egyedül hit által lesz a mienk. Mily vigasz­taló tudat, ha gyarlóságunkban vétkezünk is, csak hitünket el ne veszítsük, úgy meg­tartatunk. Egyházunk alapvető tanítása — Luther tanítása: Egyedül hit által üdvö- zülünk. (Róm. 3.28) Febr. 18. Ismernem kell Jézus beszédét. Luk. 10 .88-42, 21 .33. Hitünket csak úgy őrizhetjük meg, ha Jézus beszédét szor­galmasan olvassuk, hitünk igazságait és lelkünket vezérlő tanításait úgy ismerhetem meg. Febr. 19. Meg kell maradnom az O be­szédében. Ján. 14.23—26. Nem elég a Jézus beszédét csak hallgatnunk: az a fontos, hogy bennünk maradjon az, bennünk éljen. Mily visszás dolog, ha va'aki Isten igéjé­vel az ajkán vétkezik! Isten beszédét nem hangoztatni, de aszerint élni keU. Febr. 20. Hirdetnem kell a Ö beszédét. 2. Tlm. 4.2. Ha megismertem az én üd­vösségemre vezető útat, kötelességem azt felebarátaimmal is megismertetni. Ne csak titkon, zárt ajtók mögött legyünk keresz­tyének, tegyünk bátran vallást ami hitünk­ről. Ahol alkalmunk van, szóljunk, de fő­1—2 óra alatt megjött a hajó óriás s óvatosan a Finmark felé közeledett. Majd megállt. Az utasok örömtől, reménytől ki­pirult arcokkal várták a szabadulást. A Bremmenről egy csolnakot bocsátottak le, a melybe a kapitány szállott, aki átjött a Finmarkra. Egyenesen a parancsnoki híd felé tartott s ott beszélgetni kezdett a már- már kimerült kapitánnyal. A Bremen kapitánya indulatos hangon beszélt. Kifogásokat emelt. Okolta egyért- másért. Majd midőn megtudta, hogy 60 utasát a hullám a tengerbe sodorta, min­den további nélkül leparancsolta a parancs­noki hídról s a Bremer re kisértette. Fel­jebbvalója volt. Az utasok ámulva nézték a jelenetet. Sokan zúgolódni kezdtek, mások hangos szitkokkal illeték a szívtelen embert. Öilök emelkedtek a levegőbe. Majd hangos ki­abálással követelték kapitányuk szabadon bocsátását. Nem lett se a zúgolódásuknak, se a fenyegetésnek semmi eredménye: a Bremen megfordult s otthagyta a küzködő Fin- markot utasaival együtt kapitány nélkül a zúgó tenger közepette. A gyermekek lélekzelfojtva hallgatták az apa elbeszélését. — Apa, beszélj, beszélj tovább mi lett a szerencsétlen utasokkal? A szegény ka­pitánnyal ? A jó Isten könyörült rajtok, gyermekeim! A jó Isten senkit el nem'hágy, aki benne gyermeki eg bízik. A jó Isten irgalmas, csak az emberek lelketlenek. Ha sokszor erősen is próbál, meg is segít és megsza­badít. Nincsen olyan hosszú, sötét éjszaka, amelyre föl ne virradna a hajnal. És nincs is o’yan sötét borulat, a melyen a nap sugarai keresztül ne törnének. Maga a jó Ißten is int, hogy ne csüggedjünk. Nyugod­tan dolgozni s benne bízó lélekkel várni a vihar végét! Mi az ő gyermekei vagyunk s ő a mi menyei Atyánk, míg hajaink szálait is számon tartja. Ugy e gyermekeim, ma is éneke tünk egy szíp éneket. Énekel­jük csak még el. Erőre kap a mi csüggedő lelkünk s erős lélekkel könyen halad az ember az élet rögös útjain. A gyermekek kikeresték az éneket s búrgón énekelték apjukkal: Imádkozzál, szenvedj békével Vesd gondodat Istenedre, Elégedjél meg tetszésével, Mely céloz üdvösségedre. Atyád ő, el sem hágy téged, Tudja mire van szükséged A jó Isten atyailag gondoskodott a Finmark utasairól is. A hajó kormányát egy képzettebb matróz vette a kezébe. A hajóácsoknak sikerült a rést tűrhető módon betömni, s most a hajó belsejéből kellett még a vizet kiszivattyúzni. Az utasok ön­ként váltották föl a már-már kimerült mat­rózokat 8 néhány órai megfeszített munka után a hajó újból felemelkedett a rendes vizvonalig A vihar elült. A hullámok el­simultak. Az ég kiderült. A hajó teljes gőzzel szelte a habokat bár sok küzködés árán, de célt ért. — Apa, szólalt meg a 10 éves Böske, hogy lehetséges olyan embertelen, szívtelen bánásmód, mint a minőt a Bremen kapi­tánya tanúsított? Szabad ártatlan embere­ket így üldözni? Hiszen a Finmzrk kapi­tánya nem követett el főben járó bűnt s arról ő nem tehetett, hogy az utasok tudta nélkül a fedélzetre jöttek. És mi lett a szegény, üldözött kapitánnyal ? Visszakapta kenyerét? Talán családja, gyermeke is volt szegénynek ? . .. Péter elhallgatott és merengve ült a helyén. Homlok s elborult s acélkék tiszta, ártatlan szemeibe könyek lopództak * * * A lehanyatló nap utolsót pillantott a csendes hajlékba. Kint tombolt a vihar s a hó csikorgott az emberek lába alatt. A tájék homályba borult. A szoba sötét volt és hideg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom