Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-02-13 / 7. szám

52. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. tartoznak az egyházhoz, szinte kivétel nélkül hajandók minden bajnak1 okát a lelkészben és tanítóban ta álni meg, de maguk tétlenül gyönyörködnek abban az eredménytelen kínló­dásban, amely a le kész és tanító lelkesedését lohasztja, erejét sorvasztja, munkakedvét kiöli. A protestántizmust, nem minden alap hij- ján, vádo ják meg azzal, hogy a közerkö.cs nagy Kérdéseiben nem hallatja szavát. Persze, az egy­háznak fő és e’ső kötelessége az, hogy az evan- géiomot hirdesse. Dohát az evangélium csupán az egyénnel foglalkozik-e? A bűnök csupán egyéni eredetű és egyéni jellegű bünök-e? Ta­nítjuk, hogy ne lopj. De va jon csak az lop-e, aki tiz fillért lop ki más zsebéből, s nem lop­nak-e azok is, akik mi hókat harácsolnak ösz- sze? Miért hallgatunk ezekről a dolgokról? Ezek nem tartoznak az evangé iumhoz? Van-e a protestantizmusnak jövője? Ez két dologtól függ: 1. Van-e szükség a protestántiz- musra? és 2. Ki tudia-e a protestántizmus ezt a szükségletet elégíteni ? A protestántizmusra szükség van azért, hogy az Istennek igéjét a maga eredeti tisz­taságában megőrizze. Az Igét semmi sem pó­tolhatja. Sem a hagyomány, sem az egyházi te­kintély, sem a rózsafüzér, sem a pápai törvény- könyv. Az Igét nem pótolhatja a bölcsészet. A vi'ág betegségeit patent gyógyszerekkel nem lehet meggyógyítani, Szükséges továbbá a protestantizmus a sze­mélyes hitélet érdekében. Bünbánat, az isteni kegyelem átélése, a belső lie ki élet ápolása csak a forma i mustól e választott életben lehet­séges. A formák ke lenek, de a formák zsarnok­sága öl. A Krisztussal való személyes életközös­séget semmi sem pótolhatja. Szükség van a protestántizmusra azért, hogy a keres tyénség megeeventő erő ma-adjon fel­vi ágosodett korunkban. Az emberiség ismere­tei, tudása gyarapodnak. A felvilágosodás —■ bármennyire szeretnék is némelyek ezt a szót hitelétől megfosztani — terjed. A jövendő kor­szak még nagyobb és szé esebb ismeretekre fog szert tenni. I yen viszonyok közt a protestántiz­mus nélkülözhetetlen. A protes ántizmus tud al­kalmazkodni a haladáshoz, mi több, a haladás­nak egyik munkáló ja. A katho’icizmus ezt, sa­ját lényegének megtagadása néllcü nem teheti. A piotes áníizmusra tehát szükség van. Van-e a prótos ánlizmusnak jövője? Attól függ, hú marad-e az igazsághoz, mert az igaz­ság megmarad. Isten igazsága nem avul el. A ke es tyénségnek őszinté é t és köve kezetesnek ke 1 lennie. Nem használt a kereszfyéuség ügyé­nek, hogy ugyanazok a hajók, amelyeken a ke­res tyén hit ér:tc>k utazlak a nem-keresztyén or- s ágo' ba, szá ntották a részegítő italokat és a kizsákmázyo.ókat iA nem keresztyén orszá­gok ifjúsága özönlk a keresztyén világ tudo­mányegyetemeire, s szinte megdöbben, ami­kor látja a nagy hitetlenséget. Sok névleges keresztyénnek bűnös élete hatalmas fegyvert ád Krisztus ellenségeinek kezébe. Krisztus hívei­nek őszintesége és következetessége nagy mér­tékben fogja biztosítani a protestáns keresztyén- ség jövendőjét. Az igaz keresztyének Krisztus­hoz vezérlik a világot s kényszeríteni fogják az emberiség millióit, hogy a világf legtisztább vallása e őtt hódoljanak. Kérdésünk tehát ilyen formában is felvethető: »Méltóknak bizonyul- nak-e elhivatásukra a lutheránusok és más e van gél ium i k ereszty én ek ?« Az ismeretek gyarapodása megköveteli a vallás legtisztább formáját. Néha elcsüggedünk, amikor azt észleljük, hogy a modern tudomá­nyosságnak egyik-másik képviselője a keresz- tyénség ellen van. De nem kételkedhetünk, hogy végeredményben a tudományos haladás a val­lásnak javára válik. És pedig a protestántizmus- nak javára, mint amely nem üldözi az igaz­ságot és nem követeli a feltétlen elfogadását ex chatedra jövő kijelentéseknek. A protestántizmusnak van ereje arra, hogy «megteremtse jövőjét. James V. egyszer azt mondta, hogy megteremthetjük életünket, jövőn­ket és világunkat, a környező viszonyokkal szem­ben is. Ez az állítás szerintem igaz és meg- egyeziK Jézus és Pál apostol tanításával. Valaki azt erősítette, hogy a protestántizmus germán jelenség, vagyis főként az észak-európaiakra jel­lemző. A világot, mai alakjában, a germán né­pek csinálták azzá, ami, S az az előrenyomuló, hóditó, alakító szellem, amely a germán népeket jellemzi, az fogja az evangéliomi hitnek jöven­dőjét is biztosítani. Amikor ez a hóditó szellem nem a kereskedelmi és gazdasági előnyomulásra, hanem a lelkeknek Krisztus számára való meg­nyerésére veti magát. A protestántizmus jövendőjét nem a jósze­rencse biztosítja. A keresztyénség legtisztább formájának jövendőjét imádság, szeretet, bátor­ság és munka teremti meg. Rudisill. A felsőház megnyitása után. A nemzet hivatalosai ünnepelték. Néhány rövid percre visszatért Nagymagyarország egy­kori ragyogó fénye. Fényárban úszott ott min­den és mindenki. Örültek a volt főrendiház volt tagjai, hogy újból teljesíthetik állampolgári és törvényhozói tisztüket. Majd örültek mindazok, akik a kiterjesztett jogok alapján jutottak ezen uj méltósághoz. Csak nekünk megtépett evan­gélikusoknak nem volt okunk az ünneplésre. Miért? Annak a hangsúlyozása bizonyára feles­leges. Jól tudom, hogy pillanatnyilag hiábavaló minden rekriminálás. De minden körülmények között tartozunk egyházunknak és önmagunk­nak azzal, hogy úgy az előkelő helyről jött nyilatkozatokra, valamint evangélikus törvény­hozó hiveink eddigi nem túlságosan önérzetes

Next

/
Oldalképek
Tartalom