Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-30 / 5. szám

1927 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 47. s igy csinálunk otthont akárcsak 10 15 tanuló számára. Ennek az. otthonnak a vezetését maga készült átvenni, itt akarta nevelni gondos selek- cióval azt 'az ifjúságot, amely az uj magyar jö­vőnek erjesztő kovászává lett volna hivatva. Ilyen volt a terv a maga nyerseségében. A részletek még hiányoztak, a kidolgozás talán csak az ö folyton működő képzeletében volt meg, talán ott se. Mindössze annyi történt, hogy a diákszövetség választmányi ülése elfo­gadta a nyers tervet s elfogadta azokat az alap­elveket is, melyeket Hetvényi Lajos a létesí­tendő Diákotthonnak a diákszövetséghez és az iskolafenntartóhoz való viszonyára, a tanulók­nak az otthonba való felvételére s az otthon szervezetére vonatkozólag előterjesztett. Mind­ezekkel a választmány jegyzőkönyve kapcsán a legutóbbi főiskolai nagybizottsági ülés és az egyházker. közgyűlés is foglalkozott és az elei- terjesztett javaslatokat tudomásul vetie. Hogy mi van ezekben a javaslatokban, arról, azt hi­szem, ez alkalommal nem szükséges bővebben szólanom. Az országos gyűjtés megkezdését a múlt év elejére terveztük. Azonban jó félév elmúlt 1926-ból is, mig végre a megfelelő miniszteri engedély megérkezett és a gyüjtóiveket szét lehetett küldeni. Az aláirt gyűjtői vek azonban nagyon gyéren szállingóztak vissza s akkor is a legtöbb csak egy-egy tétellel. Amire Hetvé­nyi számított, a gyűjtés, a hívek tömegeinek, ha mindjárt kisebb összegű adományai is, egy­két esetet kivéve, elmaradtak. Ez okozta neki az igazi nagy csalódást, ezt látva fakadt ke­véssel halá'a előtt arra a keserű nyilatkozatra: »Ha a diákotthont nem tudom felállítani, ak­kor egész életein hiábavaló volt.« Eddig összesen 27,350.000 K, vagyis 1.788 pengő folyt be a gyűjtésből. Hogy ebből a diákotthont felállítani még a legszerényebb ke­retek között sem lehet, az, gondolom, mindenki előtt nyilvánvaló. Nem lehet még akkor sem, ha azt a százmillió koronát hozzávesszük, amit az 1925. évi egyházker. közgyűlés juttatott erre a célra. Hogy a diákotthon felálitasának tervé­ről komolyan beszélhessünk, ahhoz legalább is az kellene, hogy mindazok, akik gyüjtőiveket kaptak, vagy esetleg kapni fognak, ne csak a maguk, — mindenesetre hálára kötelező — ado­mányát küldjék be, hanem valóban gyűjtsenek minél tágabb körben igazi buzgósággal. Annak a felszólításnak, hogy tájékoztassam egyházunk közvéleményét: mekkora összeg szükséges az otthon felállításához, sajnálatomra nem tudok eleget tenni. Ehhez részletes tervek kellenének megfelelő költségvetéssel. Viszont tervet készíttetni csak akkor lehetett volna, ha már olyan összeg állana rendelkezésünkre, ame­lyet komolyan számba lehetne venni. A háború előtt, midőn a líceum számára uj épület eme­lését s ezzel kapcsolatban egy különálló inter- nátus építését terveztük, ez az internátus 80 tanulóra családi rendszer szerint, úgy, amint Hetvényi Lajos a diákotthont is tervezte, a szak­értő által készített költségvetés szerint 400.00) K-ába került volna. Ez az adat talán a leszá- mitandók leszámításával is nyújt némi tájéko­zást arra, hogy mekkora összeg volna szüksé­ges az otthon felállításához. Kiváló tisztelettel az igen tisztelt Szerkesztő Ur kész hive Hollós János igazgató. HÍREK. Dr. Szeberényi L. Zsigmond föesperes a felsóházba póttagnak be választatott. Kinevezés. A kultuszminiszter dr. Scholtz Kornél államtitkárt az Orvosi Továbbképzés Központi Bizottságának alelnökévé nevezte ki. Az O.E.T. választmánya 1927. január 23- ikán tartott ülésében elsősorban a ref. tanár- egyesület azon átiratával foglalkozott, melyben azt javasolja, hogy az evang. tanáregyesület ál­tal már megindított tanügyi folyóirat közössé tétessék. A választmány nagy örömmel fogadta e javaslatot, melyben az annyira szükséges pro­testáns testvériség értékes megnyilvánulását véli látni és bárha tudja, hogy a^Prot. Tan­ügyi Szemle némileg más jellegű lesz, mint az »Evang. Tanügyi Szemle« lett volna, mégs elfogadta a ref. testvéregycsület ajánlatát, meg­állapította anyagi hozzájárulásának maximumát, kimondotta, hogy felelős szerkesztőnek Szelé- nyi Ödönt ajánlja, a hattagú szerkesztőbizott­ságba pedig Szigethy Lajos, Böhm Dezsőt és Mohr Győzőt küldi ki. A választmány tárgyalta továbbá a tanító testvérek tervét egy a Bala­ton mentén felállítandó üdülóházat illetőleg, melyet elvileg helyese!, de a hozzájárulást az egyéni elhatározásra bízza. A folyóügyek elin­tézése után a budapesti aszódi kör tavaszkor tartatni szokott gyűléséi szeptemberre halasz­totta. E gyűlés tárgyai lesznek dr. Szlávik em­lékbeszéde, Csengey Gusztávné, dr. Hittrich fő­igazgató előadása az aszódi Podmaniczky-kas- tély freskóiról és dr. Oravetz Ödön igazgató referátuma a zsinati javaslatnak az ev. közép­iskolákra vonatkozó rendelkezéseiről. Luther-Otthon. Az Otthon pedagógiai ve­zetőjévé Vidovszky Kálmán békéscsabai vallás­tanár ideiglenesen meghivatott. A Lelkipásztor februári számában Paulik Jánostól, Irányi Kamilltól, Pálmai Lajostól, Magassy Sándortól, Kiss Samutól közöl egyházi l^zédeket. Fábián Imre a lelkész napi mun­kabeosztásáról ir. Szalay Mihály előfohászai és a Kapi-féle gyülekezeti bél-missziói munkapro­gramul található még a gazdag tartalmú folyó­iratban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom